Hatékony növényvédelem – feromoncsapdákkal

Ezen ismeretek birtokában és a kitartó kutatómunkának köszönhetően születtek meg az első olyan rovarcsapdák, amelyek – a hagyományos csapdatípusokkal ellentétben – szelektíven, egy-egy konkrét faj gyűjtését tették lehetővé. ĺgy a sok rovar közül lehetőség van a ténylegesen veszélyt jelentő kártevő faj rajzásmegfigyelésére, és ennek megfelelően a növényvédő szeres kezelések időzítésére is. Ezek a feromoncsapdák.

Mi a feromon?

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A hormonokkal ellentétben a feromonokat nem belső, hanem külső elválasztású mirigyek termelik. A feromonoknak több típusa van, amelyek közül a növényvédelmi előrejelzésben leggyakrabban a szex- vagy más néven ivari feromonok csalogató hatásán alapuló rajzás-nyomonkövetést alkalmazzák. Ezeket általában a nőstény termeli és bocsátja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen, így megtörténhet a párosodás.

A lepkéknél sok esetben a hímek nagy tollas vagy fésűs csápjuk révén is megkülönböztethetőek az adott faj nőivarú egyedeitől, ezekkel érzékelik ugyanis a nőstények által kibocsátott csalogató anyagot. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagot tartalmazzák, amelyet az előzőleg megtörtént azonosítás után a szakemberek szintetikus úton állítanak elő, és helyeznek megfelelő formátumban a csapdába.

A konkrét vegyület vagy vegyületcsoport előállítása azonban rendkívül bonyolult, több éves folyamat, amely jól képzett szakértő csapatot, a legmodernebb labortechnikát és nem utolsó sorban rengeteg kitartást és türelmet igénylő munka. A leggyakrabban adódó problémák – csak, hogy egy pár példát említsünk – az adott faj (amelynek a feromonját kívánjuk meghatározni) tömegtenyésztésének nehézségei, a hím- és nőivarú egyedek nagy hasonlósága, így pl. a feromont termelő nőstények kiválogatása, továbbá a maximális feromontermelés idejének meghatározása vagy a feromon rendkívül kicsi termelt mennyisége, amely nehezíti a vegyületek azonosítását. Ha sikerül meghatározni a faj kémiai kommunikációját szolgáló anyagot, még mindig marad a feladat, hogy az a csapdatípus, amelybe az illatanyagot tartalmazó kapszulát helyezik, alkalmas legyen a rovar gyűjtésére. Mert például egy nagyobb testű bogárból csak néhány darab fér egy kis csapdába, így az nem alkalmas a tömeges gyűjtésre, ennek következtében pedig a rajzásmegfigyelésre.

A feromoncsapdák használata

A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda. Ezek a csapdák – mivel a nőstények illatanyagát bocsátják ki – a hímek rajzását jelzik a fogás alapján. A csapdát megközelítő hímek általában egy átlátszó vagy színes ragacslapba tapadnak, vagy egy gyűjtőedényben esnek foglyul, így lehetősége nyílik a felhasználónak arra, hogy az egyedek rendszeres megszámlálásával következtetést vonjon le a kártevő rajzásmegindulására vagy a tömeges rajzáskezdetre vonatkozóan. Fontos, hogy a feromoncsapdák alapvetően nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek, így használatuk önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés. A csapda mindössze „mintát vesz” az adott faj tömegéből, amely nagyjából arányos a jelen lévő populáció nagyságával, de nem gyűjti be az összes egyedet! A csapda által fogott faj egyedszámának növekedéséből vagy csökkenéséből lehet következtetni arra, hogy a kártevő rajzása éppen indul-e, vagy most csendesedik el.

Mikor kell beiktatni a növényvédelmi kezelést?

A permetezést egy adott kártevő faj ellen a csapda előrejelzése alapján lehet időzíteni. Mivel azonban ezt a rovar biológiáján túlmenően a hőmérsékleti feltételek, a szélviszonyok, az évjáratok eltérő hatása és számos más tényező is befolyásolja, ezért egy-egy rovarcsoporttal szembeni védekezés időpontjának meghatározásával kapcsolatban csak irányelvekről lehet beszélni.

Mindezek ellenére még így is sokkal megbízhatóbb adatokat szolgáltat egy feromoncsapda, mint sok, tömeges gyűjtésre használt csapdatípus, hiszen szelektivitása lehetővé teszi, hogy kizárólag a számunkra fontosnak tartott faj rajzását követhessük nyomon. Azoknál a kártevőknél, ahol a kifejlett egyed a fő károsító (pl. bundásbogár, aranyos rózsabogár), ott akkor szükséges a növényvédő szeres kezelés elvégzése, amikor a csapda a rajzás megindulását, az imágók növekvő jelenlétét jelzi.

A kártevő lepkék esetében más a helyzet. Itt a kifejlett alak (a lepke), nem okoz kárt, ellenben a hernyó igen (pl. almamoly, barackmoly). Ilyenkor a rajzás megindulásához képest később kell permetezni, hiszen a lárvák megjelenését megelőzi a párosodás, majd a tojásrakás és az embrionális fejlődés is. Ez a védekezés szempontjából átlagosan körülbelül 1-2 hét eltolódást jelent a rajzáskezdethez képest, amikor is optimális esetben a tömeges lárvakelés várható. Az aknázómolyoknál (pl. vadgesztenye aknázómoly, lombosfa fehérmoly) már a tojásrakás előtt permetezni kell valamilyen kitinszintézis-gátló készítménnyel, hogy a kikelő lárva még a levélbe furakodás előtt érintkezzen a növényvédő szerrel. ĺgy ezen kártevők esetében a rajzásmegindulást követően néhány napon belül el kell végezni a kezelést.

A hosszabb hatástartamú szer jobb védelmet nyújt, de az élelmezés-egészségügyi várakozási időt minden esetben szem előtt kell tartani! Különösen fontos ez akkor, amikor egy kártevőnek egy évben több nemzedéke is van, így a permetezést egy vagy több alkalommal meg kell ismételni, miközben haladunk a termésnövekedés és -érés felé.

Kódok, jelölések

A kereskedelemben kapható feromoncsapdákat az egyszerűség kedvéért különböző kódokkal jelölik. Az egyes típusok használatának előnyeit a termékleírások közlik, de a legtöbb esetben a csapdatípus kiválasztása nem a termelő feladata, hiszen azt a korábbi kísérletek folyamán már a lehető legtökéletesebb módon alakították ki az adott faj gyűjtésére, rajzásmegfigyelésére. Egyes fajok esetében többféle csapdatípus is kialakításra került (pl. kukoricabogár). Előfordul továbbá, hogy a feromoncsapdát más csapdával (pl. sárga lap), esetleg ölőszerrel kombinálják, így növelik a fogás hatékonyságát.

A feromoncsapdák használata tehát bizonyos kihívást is jelent a termesztők számára, ha még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal. Az integrált védekezés híveinek azonban mindenképpen javasoljuk e csapdatípusok alkalmazását. (AgroNapló)

A szerző növényvédelmi mérnök