Végrendelet vagy ajándékozási szerződés?

Olvasónk édesanyja szabadon rendelkezhet a vagyonáról. Ha úgy döntene, hogy végrendelkezik, végintézkedése a halála esetére szól, vagyis vagyona csak halála után száll át a megjelölt örökösre. A végrendelet előnye, hogy bármikor és akárhányszor visszavonható. Amennyiben a végrendelkező csalódna a megjelölt örökösben, visszavonhatja végrendeletét, és vagyona megmarad. Ha pedig újból végintézkedne, elég új végrendeletet írnia vagy közjegyzővel íratnia, mert mindig a legújabb végrendelet az érvényes.

Végrendelettel viszont – ha nem tartalmaz kitagadási nyilatkozatot – nem foszthatók meg teljesen olvasónk testvérei sem attól, hogy legalább a vagyon egy részét megkapják. Ők ugyanis jogosultak az ún. köteles részre, amely megilleti az örökhagyó kiskorú, ill. felnőttkorú utódait is. Ez azt jelenti, hogy hiába végrendelkezik valaki másként, ha van kiskorú leszármazója, neki akkor is meg kell kapnia az örökségből azt a részt, amit egyébként a törvény szerint örökölne, a felnőtt utódoknak (pl. olvasónk testvérei) pedig a felét kell megkapniuk abból, amit egyébként a törvény szerint örökölnének. 

Az ajándékozásról tudni kell, hogy ajándékozáskor az ingatlan vagyon (pl. ház) már az ajándékozási szerződés megkötésével, ill. annak kataszteri betáblázásával a megajándékozott tulajdonává válik. Ám – a végrendelet visszavonásával ellentétben – az ajándék visszakövetelése már elég bonyolult eljárás, és csak bírósági úton lehetséges. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) alapján ahhoz, hogy a visszakövetelés sikeres legyen, a megajándékozottnak bizonyíthatóan úgy kell viselkedni az ajándékozóval (vagy családtagjával), ami által már nem volna erkölcsi és jogi alapja az ajándék megtartására. A joggyakorlat általában jóerkölcsöt sértő magatartásnak tekinti az ajándékozó (vagy családtagja) kárára történő ismétlődő vagy akár egyszeri, de nagy intenzitású sértő magatartást, beleértve a rendezetlen életvitelt, de főleg a bűncselekménynek minősíthető magatartást (testi sértés, zsarolás stb.). Az ajándékozás hátránya az is, hogy a Ptk. 484. §-a alapján olvasónk testvéreinek módjukban állna édesanyjuk halála után a hagyatéki eljárásban kérni az olvasónknak adott rendkívüli ajándék beszámítását. Ám adott esetben ez csak elméleti opció, mert a hagyatéki tárgyaláson a beszámítási jogot csak akkor lehet érvényesíteni, ha létezik vagyon, olvasónk viszont azt írja, hogy a családi ház édesanyja egyetlen vagyona. 

Tekintettel arra, hogy olvasónk mamájának a házon és a telken kívül más vagyona nincs, nem lenne akadálya az ajándékozásnak, de még egy dologról nem szabadna megfeledkezni, mégpedig az ún. szolgalmi jog belefoglalásáról az esetleges ajándékozási szerződésbe, hogy az édesanyának népiesen mondva örök lakhatóság legyen biztosítva az elajándékozott házban.