Végrendeletet bárki írhat, nem kell hozzá jogász végzettség, saját szavainkkal is megfogalmazhatjuk. Ugyanakkor mielőtt megírjuk, nem árt tájékozódni, hogyan kell kinéznie egy ilyen dokumentumnak, hogy biztosan érvényes legyen. Olvasói levélre reagálva e téren ad tanácsokat ifj. Mészáros Lajos jogász.
A saját kezűleg írott végrendeletről
Keresztanyám, aki a nyolcvan felé közelít, nem ment férjhez és gyermeke sincs. Szellemileg még nagyon friss. Mivel már évek óta gondozom őt, úgy döntött, végrendeletet ír a javamra, de ragaszkodik ahhoz, hogy elég saját kézzel megírnia. Én viszont biztonságot szeretnék, és nem tudom, hogy egy saját kezűleg otthon írt végrendelet egyáltalán érvényes-e, hogy kell-e hozzá tanú, és milyen nyelven kell, hogy írja, mert ő ragaszkodik a magyarhoz, pedig Pozsonyban, Récsén élünk. Jó lenne, ha jogászuk írna erről, és felvázolná, hogy hogyan szokták írni az ilyen végrendeleteket.
Az örökhagyó végintézkedésének egyik törvényes módja a saját kezűleg, akár otthon írt végrendelet. Egy saját kezűleg írt irományt csak akkor lehet végrendeletnek tekinteni, ha megfelel az alapvető jogi követelményeknek. Az ilyen végrendeletből ki kell, hogy tűnjön, hogy magától az örökhagyótól származik, és a halálesetre szóló nyilatkozatot kell tartalmaznia, amelyből kitűnik, hogy az örökhagyó vagyonáról (vagy annak egy részéről) halála esetére rendelkezik, s azt kire hagyja. A saját kézzel írt végrendeletnek is világosnak kell lennie, egyértelműen kell tartalmaznia a végrendelkező valódi szándékát. A saját kezűleg írott végrendelet érvényességének alapfeltétele a készítésének pontos földrajzi helyének és dátumának megjelölése. A végrendelkező által elejétől végéig saját kezűleg írt és aláírt végrendelet akkor is érvényes, ha az örökhagyó anyanyelvén íródott, és tanúk nema írták alá.
Egy egyszerű, saját kézzel (jelen esetben kitalált személyekkel) írt végrendeletet pl. így lehetne megfogalmazni: „Alulírott Kis Mária, szül. 1945.4.1-én, lakhelye Újhely 36, ép ésszel, józan és alapos megfontolás után, minden befolyástól mentesen, szabadon és komolyan, halálom esetére a következőképpen végrendelkezem: Azt akarom, hogy halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat Nagy Ilona, szül. 1957.2.28-án, lakhelye Újhely 75, örökölje, mert gondozott és mindig szeretetteljes volt velem szemben. Újhelyen, 2023.2.1-én.”
A fenti saját kézzel írott végrendeltnél azonban nagyobb biztonságot nyújt a közjegyző által okirat formájában írt végrendelet, mert a saját kezűleg írt végrendeltnél előforduló hibák miatt az örökösöknek szánt személyek gyakran csak bosszúságot, bírósági pereket örökölnek. A következőkben ezért ismertetünk néhány a saját kezűleg írt végrendeletek írásakor előforduló hibát.
Előfordult már, hogy a saját kézzel írt végrendeletből kifelejtettek kulcsfontosságú szavakat. Pl. a fenti minta alapján írt végrendeletből az örökhagyó kifelejtette az „ingatlan” szót, amivel a legnagyobb értékkel kapcsolatban tette a végrendeletet zavarossá, érvénytelenné. Volt olyan jogeset, hogy egy idős bácsit, aki nem tudott jól szlovákul, bátyja rászedett, hogy saját kezűleg – minta alapján – hivatalos államnyelven írja meg végrendeletét. A kizárt örökösök indítványozták, hogy a bíróság érvénytelenítse ezt a végrendeletet, abból a lényeges okból, hogy a végrendelet nem származhat az örökhagyótól, mert ő nyilvánvalóan nem szabad akaratából járt el, hiszen bátyja beszélte rá. Vitathatatlan az is, hogy a saját kezűleg írt végrendelet akkor igazán hiteles, ha az örökhagyó anyanyelvén íródik.
Fontos még megemlíteni, hogy a saját kézzel írt végrendelet letétbe helyezhető közjegyzőnél, bár az örökösök igazi jogbiztonságát az szavatolja, hogy magát a végrendeletet is a közjegyző fogalmazza meg és foglalja közokiratba.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.