Védőoltások – miért szükségesek

A védőoltás a fertőző betegségekkel szemben nyújt védelmet. Leegyszerűsítve: segédeszköz a szervezet számára, hogy az immunrendszer megtanulhasson reagálni, ha szembetalálná magát valamilyen komoly fertőzéssel. Vagyis az immunrendszerünk „kipróbálja”, vészhelyzetben hogyan kell védekeznie. A vakcina gyöngített vagy elölt kórokozókat, azok részeit vagy kész ellenanyagot tartalmazó készítmény, mely beadása után a szervezetben védettség alakul ki az adott betegséggel szemben. Ezt nevezhetjük mesterséges immunizációnak is, melynek két fajtáját különböztetjük meg: aktív és passzív.

Aktív és passzív

Aktív immunizációkor a vakcina élő, gyöngített kórokozókat vagy inaktivált, elölt kórokozókat tartalmaz. A szervezet immunrendszere a beadott védőoltásra immunválasszal reagál, ami részben celluláris (sejtes), részben humorális (ellenanyag-termelés) válasz. A celluláris (sejtes) immunválaszban fehérvérsejtek (T- és B-limfociták), valamint makrofágok vesznek részt. A humorális válasz az adott kórokozóval szembeni ellenanyag termelődésének kiváltása.

Passzív immunizációkor egy bizonyos kórokozó ellen már kész ellenanyagot, azaz specifikus antitesteket juttatunk a szervezetbe. Ilyen védelemben részesülhetnek, akiknek a védekezőrendszere nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre (legyengült immunrendszer), vagy nincsenek beoltva, amikor a fertőzést megkapják (pl. veszettség), illetve számítani lehet a fertőzésre, de nincs idő a teljes oltássorozat beadására (pl. külföldi utazással kapcsolatos oltások). A passzív immunvédelem néhány napig/hétig tart, amíg ki nem ürülnek a beoltott antitestek.

Már ezer éve oltanak

A védőoltások világszerte nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek megelőzésében. Minden országnak az a célja, hogy járványügyi helyzete kedvező legyen, és ennek érdekében − a járványügyi helyzet figyelembevételével − alakítja védőoltási rendszerét (oltási naptár). Feltételezések szerint az első oltások a 16. században Ázsiában jelentek meg. A 17. századtól léteznek feljegyzések arról, hogy a himlővel fertőzött személyektől szerzett anyagokat beadták az egészségeseknek, hogy jobban tudjanak védekezni az esetleges fertőzéssel szemben. Egyes vélemények szerint hasonló praktikák már az első ezredforduló körül léteztek Indiában. Európa feltehetően a törököktől vette át az oltást, mely a 18. század elejétől terjedt el jobban.

Járványok napjainkban

Néhány államban – köztük Szlovákiában is – kötelező az oltás, máshol önkéntes, miközben a biztosítók térítik a vakcinák árát. Ausztriában ha valaki nem oltatja be magát, és megbetegszik, a gyógykezelés teljes költségét kiszámlázzák. Mivel világszerte eltérően viszonyulnak az oltásokhoz, időnként kialakulhatnak kisebb-nagyobb helyi járványok a fejlett országokban is. Szlovákiában napjainkban a szamárköhögés szokott felbukkanni – ellene a vakcina nem biztosít egész életre szóló védettséget, de a betegség átvészelése sem biztosít ilyen védelmet, ezért újabban javasolják az újraoltást.

Nagy-Britanniában például 2004-ben a kombinált MMR vakcinával való oltottság szintje 79,9%-ra csökkent, minek következtében kanyarójárvány tört ki. Walesben tavaly 1000 esetet jegyeztek, sokan kórházi kezelésre szorultak. Olaszországban, Ausztriában és Németországban évente van kanyaró- és szamárköhögés-járvány, amikor több száz, sőt több ezer beteget is jelentenek.