Ne szégyelljük, ha a tanköteles gyermekünk nem iskolaérett!

Akik nem bíznak az ítélőképességükben és megérzéseikben, azok távúton, online is fordulhatnak szakemberhez, távúton is lehet tesztelni az iskolaérettséget?

Az elmúlt hónapban sokan kerestek, tanácsot és szakmai segítséget kértek. Sok minden megoldható online, WhatsApp, Skype segítségével vagy egyéb csatornán, és a világhálón is rengeteg segédanyag, feladatlap, teszt hozzáférhető. Ugyanakkor mindez csak informatív jellegű, ezek alapján nem kapunk 100%-os eredményt, nem lehet rájuk hivatkozva a beiskolázást elhalasztani. Azt csakis hivatalos pedagógiai-pszichológiai tanácsadók szakvéleménye alapján lehet kérni. Most a tanácsadók is be vannak zárva. Mihelyt „felszabadítanak” minket, elkezdődik vagy folytatódik a gyerekek pszichológiai iskolaérettségi tesztelése.

Egy pici gyermek életében pár hét nagy idő, ez alatt is sokat fejlődhet. Mit ajánl a szülőknek, milyen gyakorlatokat, játékokat? Hogyan segíthetjük elő otthon bizonyos készségek fejlődését?

A neten rengeteg játékos feladatlap, kifestő, fejlesztőlap van. Otthon lehet gyurmázni, gyöngyöt fűzni,sok mindent lehet papírból készíteni, lehet nyírni, zsírkrétázni, só-liszt gyurmázni. Ami van, azzal dolgoztassuk a gyereket! Olvassunk mesét, kézműveskedjünk, labdázzunk, bábozzunk, társasjátékozzunk! Rengeteget játsszunk, sokat beszéltessük, figyeljünk oda rá!

Ha nem egyértelmű, iskolába való-e a gyermek, akkor mi a jobb: halasztást kérni, vagy inkább beiskolázni, és majd év közben kiveszik, ha nem bírja a terhelést?

Sokéves tapasztalataim alapján úgy vélem, ha mód van rá, és minden körülmény adott, akkor ilyen esetben mindenképpen jobb a halasztás. Nem érdemes erőltetni, mert az éretlenség előbb-utóbb előjön. Ha maradhat még óvodában a gyerek, az ott töltött egy év nagyon sokat tesz minden területen. Menet közben már nehéz oldani a problémákat, bár nem lehetetlen, de ez attól is függ, mekkora létszámú osztályba kerül a gyerek, és a problémák milyen területen jelentkeznek. Az első félévig ki lehet venni az iskolából, vissza lehet vinni az óvodába, de ez sem igazán jó megoldás.

Vannak halasztáspárti szülők, akik szívesen meghosszabbítják csemetéjük gyermekkorát, és vannak, akik szégyellik beismerni, hogy gyermeküknek problémája lehet, s mindenképpen beiskolázzák. Mit gondol róluk?

Egyik sem jó hozzáállás. Fontos tudatosítani: sohasem a szülő dönt, az esetleges halasztást mindig szakvéleménnyel kell alátámasztani. Egyébként pedig az a gyerek, aki iskolaérett, az óvodában már unatkozhat, zavarhatja a többieket, tehát ismét csak bizonyos problémák jelentkezhetnek. Azt mondom, ha érett a gyerek, menjen iskolába! A másik csoportba tartozókkal, akik nem akarják felvállalni, hogy gyermeküknek problémái lehetnek, sőt azt kudarcként élik meg, napi szinten találkozom. Kár, hogy ez a szemlélet létezik, és hogy ezek a szülők főleg azt tartják szem előtt, hogy mások mit gondolnak róluk, és szégyellik, hogy gyermeküknek valamilyen lemaradása van. A problémás gyerekek szüleinek a fele ezt rosszul viseli. Akár beismerik, akár nem, a probléma előbb-utóbb előjön, és mindenképpen szembe kell vele nézniük. Előtte azonban több fázison esnek át: először úgy tesznek, mintha nem lenne semmilyen probléma, aztán, amikor halmozódik a dolog, és nem lehet nem észrevenni, jön az önvádaskodás, a gyerek és a pedagógus hibáztatása. A következő fázisban már belátják, hogy erről senki sem tehet. Végül eljut a szülő oda, hogy tisztán látja a problémát, és tudatosítja, hogy tenni kell valamit, mert a mai világban már minden megoldható, minden fejleszthető. Akkor is, ha mentális sérülésről van szó, ami szerencsére elég ritka, de manapság már sokszor hallani autizmusról, különböző fejlődési rendellenességről, és itt vannak az ADHD-s gyerekek is. A statisztikák szerint minden hatodik gyermek figyelemzavaros, ami nem mindig kiszűrhető egy iskolaérettségi teszttel. Fontos, hogy ismerjük az óvónők és a szakemberek véleményét.

Aki a halasztás mellett dönt, mert a gyermeke problémákkal küszködik, azonnal forduljon szakemberhez, vagy ezek a problémák maguktól is megszűnhetnek?

Ha úgy tűnik, gyermekünkkel valami nincs rendben, ne féljünk szakemberhez fordulni! Nem érdemes arra várni, hogy majd elmúlik, bár vannak problémák, amelyek megoldódnak maguktól. Néha a természet elintézi a dolgot, és a gyerek szépen lassan megérik, mint egy gyümölcs. De ha észlelünk valamilyen lemaradást, azzal biztosan nem rontunk el semmit, ha egy kicsit segítjük a természetet, és kikérjük egy szakember véleményét. Ő majd megmondja, szükséges-e terápiát alkalmazni, vagy elég csak pár fejlesztő gyakorlatot beiktatni az otthoni napirendbe.

Most picivel több idő van megfontolni, milyen iskolába írassuk gyermekünket. Milyen szempontokat tanácsos figyelembe venni?

Magyar pedagógusként mindenképpen a magyar iskolát javaslom – még akkor is, ha kétnyelvű családról van szó, főleg ha a magyar a gyermek domináns nyelve. Ha a másik nyelv a domináns, akkor tanácsos megnézni, hogy az alternatívaként szóba jövő másik iskola mit kínál, például mekkora létszámú osztályokat nyit. Ma már olyan sok problémás gyerek van, hogy nem mindegy, hogy huszonvalahány gyerekből álló vagy jóval kisebb csoportot alakítanak ki. Mérvadó lehet, hogy az adott intézményben milyen módszereket alkalmaznak, van-e szakemberük, logopédusuk, pszichológusuk, speciális pedagógusuk, illetve gond esetén tudnak-e asszisztenst alkalmazni.

(sza)