Júniusban sokan visszatértek az iskolákba, sokan azonban nem, majd következett a nyári szünet is. Akik túl sokáig voltak otthon, azoknak most nehéz lehet ismét szocializálódni. Az iskolakezdésről Lelkes Viktória klinikai szakpszichológus-jelöltet kérdeztük.
Ne pénzzel ösztönözzük tanulásra a gyermekeket!
A távoktatás alatt egyesek elszoktak a rendszeres tanulástól, az iskolába járástól, s néhányan a mostani újrakezdésre elutasítóan, agresszívan is reagálhatnak. Hogyan lehet ezt kezelni?
Az iskolakezdés most valóban mindenkinek kihívást jelenthet: gyereknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt. A vírus okozta krízishelyzetet mindenki másképp élte meg, és a bizonytalanság érzése, hogy egy második hullám újra otthonmaradásra kényszerít majd minket, állandóan körülöttünk lebeghet. Fiatalabb gyermekek esetében az iskolakezdésben a szülők úgy segíthetnek a legjobban, ha már előre sokat beszélgetnek a gyerekekkel, együtt tervezik meg az első heteket, közösen készülnek fel a kihívásokra. Régi szorongások újra előjöhetnek, a jelenlegi szorongások felerősödhetnek. Legyünk türelmesek, ne várjunk azonnali teljesítményt! Hagyjunk időt, hogy hozzászokjanak ismét a „régi” rendszerhez. Vannak, akik negatív érzésekkel – például ellenállással reagálnak az iskolaévre. Fontos megtalálni az okokat, hogy mi szülte ezeket. Valami, ami még a karantén előtt történt? Azok a gyermekek, akiknek rossz volt a kapcsolatuk az osztálytársakkal, vagy kudarcosnak élték meg az iskolát, az otthonmaradás felszabadulás lehetett, most viszont felerősödhetnek a negatív érzések. Forduljunk feléjük érdeklődéssel, próbáljunk olyan légkört teremteni, amelyben megszólíthatjuk őket, ahol fel tudjuk ajánlani segítségünket! Itt is fontos a közös felkészülés, tervezés és a türelem, hiszen minden gyermek egyéni, éppen ezért különböző módon küzdenek meg a változással, és eltérő tempóban alkalmazkodnak.
Az év eleje ideális arra, hogy célokat tűzzünk ki a gyerekek elé, például jutalmat ígérhetünk, ha jobb eredményt ér el bizonyos tantárgyakból, ha javul a tanulmányi átlaga.
Ha a motivációról van szó, aranyszabály: próbáljunk meg úgy motiválni, hogy azt elsősorban magáért a gyermekért tegyük! Mit is jelent ez? Fontoljuk meg először is szülőként, mit és miért várunk el a gyermektől – mi a célunk ezzel. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, és még egy gyermek esetében is különbségek lehetnek az egyes területek fejlettségi szintjében. Az iskolai előmenetelre külső és belső tényezők egyaránt hatással vannak. Ha kizárható, hogy egy gyengébb eredmény hátterében tanulási nehézség vagy zavar áll, még csak egyetlen szempontot iktattunk ki. Lehet, hogy a gyermeket bántja valami, ami összefügg az iskolával, tanáraival, osztálytársakkal, talán szekálják őt a többiek. A családot érő stressz vagy trauma szintén kihathat a jegyek alakulására. Érdemes bizalommal teli, nem számon kérő stílusban leülni és beszélgetni gyermekünkkel. Próbáljuk az iskolával járó felelősséghez és kötelességekhez fokozatosan hozzászoktatni őt. Minél kisebb, annál több szüksége van a szülői segítségre, megértő odafordulásra. Igyekezzünk fokozatosan önállóságra nevelni, közösen hozni a szabályokat, illetve megtanítani a gyermeket segítséget kérni, ha valami még nem megy neki. Minden tudás gyakorláson alapul, a kudarcok azonban gyakran a gyermekek kedvét szegik. Így egyetlen nagy cél helyett érdemes kisebb részcélokat kitűzni, amelyek elérését a gyermek világosan átlátja, követni tudja – akár egy közösen elkészített napló vagy plakát segítségével. Ne dolgozzunk helyette, de segítsünk neki! Ne büntessünk, de legyenek következmények!
Vannak, akik pénzt ígérnek a jó eredményekért...
Nem ajánlom, hogy pénzzel vagy más anyagi javakkal motiváljunk. Üljünk le vele, nézzük át a feladatokat: mennyi leckéd van? Melyik a legnehezebb? Kezded azzal, vagy szeretnéd egy másikkal kezdeni? Mit gondolsz, ez mennyi időbe fog telni? Mikor szeretnéd megcsinálni? Mihelyst készen vagy a leckével, átmehetsz a barátodhoz, vagy elmehetünk fagyizni/mozizni/sétálni – amire éppen a gyermek vágyik. Tudom, te is csalódott vagy szomorú lehetsz, amiért rosszabbul sikerült a dolgozat, a következő alkalommal biztosan jobban megy majd, jó lenne többet gyakorolni rá, ha szeretnéd, csinálhatjuk közösen. Meglátod, egy hét múlva már jobban fog menni, mint most. Természetesen ezek csak példák, bátran illesszük saját helyzetünkhöz!
(sza)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.