Lelépő és végkielégítés korkedvezményes nyugdíj esetén

Szándékomban áll korkedvezményes nyugdíjba menni, nem tudom viszont, hogy jogosult vagyok-e végkielégítésre, ún. „odstupné”-re. Időben szeretném ezt a kérdést tisztázni, mivel tudom, hogy főnököm nem szívesen fizet, sőt tudtommal eddig még senkinek sem fizetett ilyen esetben. Szeretném ezért megkérdezni, hogy igényt tarthatok-e bármiféle végkielégítésre korkedvezményes nyugdíjba vonulás esetén, és ha igen, hogyan érvényesíthetem a jogaimat a munkáltatómmal szemben?

Olvasónk kérdése kapcsán mindjárt az elején tisztázni kell, hogy magával a nyugdíjazással nem jár törvényi végkielégítés, mert az nem a nyugdíjhoz, hanem a munkaviszony megszüntetéséhez van kötve. Fontos továbbá tudni, hogy egy munkavállaló (alkalmazott) munkaviszonya nem szűnik meg automatikusan (akár korkedvezményes) nyugdíjazásának napjával. Aki nyugdíjba megy, maradhat akár alkalmazásban is, de legtöbbször ilyenkor a munkaviszonyt meg szokták szüntetni. Ennek több módja is van: általában közös megegyezésre vagy felmondásra kerül sor, amit megtehet a munkáltató vagy a munkavállaló is, ám a munkavállaló felmondása szó szerint „nem kifizetődő”, mivel, ha ő maga mondana föl, elesne az ún. lelépőtől.

A Munkatörvénykönyv (Mtk.) 76. és 76a. §-a kétféle végkielégítést különböztet meg: a munkaviszony megszüntetése okán esedékes végkielégítést („odstupné”) és a nyugdíjjogosultság okán esedékes végkielégítést („odchodné”). Mivel az „odstupné” adott jogviszonyok közt meghonosodott magyar jogi megfelelője a „lelépő”, a továbbiakban az „odstupné”-t lelépőnek, az „odchodné”-t pedig végkielégítésnek nevezzük.

Lelépő akkor jár a munkavállalónak, ha munkaviszonya megegyezéssel vagy a munkáltató felmondásával szűnik meg; ez érvényes akkor is, ha a munkaviszony a nyugdíjazás után szűnik meg. Ilyen esetekben a lelépő automatikusan jár, és a ledolgozott évek számától függően legalább 1, legfeljebb pedig 5 havi átlagbérnek felel meg (de kollektív szerződés alapján lehet magasabb is).

Végkielégítés (a lelépőtől függetlenül) csak akkor jár az alkalmazottnak, ha munkaviszonya azután szűnik meg, hogy jogosulttá vált a nyugdíjra, és ha legkésőbb a munkaviszony megszűnése utáni 10. napon kérvényezi a nyugdíj juttatását. Korkedvezményes nyugdíj esetén a végkielégítés akkor jár, ha az említett határidőben a korkedvezményes nyugdíj kérvényezve van, és az illetékes szerv oda is ítéli azt. Ha ez teljesül, a végkielégítés legalább 1 havi átlagbérnek felel meg (viszont ez is lehet több kollektív szerződés alapján), és nem kell külön igényelni a munkáltatónál, bár ajánlott őt erről az igényről értesíteni.

Olvasónk leveléből valószínűnek tűnik, hogy nyugdíjazásakor munkaviszonyát is megszüntetné. Ebben az esetben az ő szempontjából a legmegfelelőbb, ha munkaviszonya megegyezéssel vagy munkáltatója felmondásával szűnik meg, mivel, ha ő mondana fel, a Mtk. szerint nem lenne jogosult lelépőre, „csak” végkielégítésre.

Összefoglalva tehát, ha olvasónk munkaviszonya a korkedvezményes nyugdíj kérvényezésekor szűnik meg, amit oda is ítélnek neki, legalább 1 havi átlagbérnyi végkielégítés jár neki. Sőt lelépő is járhat neki, ha munkaviszonya megegyezéssel vagy a munkáltató felmondásával szűnik meg. Az így igényelhető összegek kifizetésétől pedig főnöke ugyan vonakodhat, de végül fizetnie kell, hiszen ezek perelhető igények, tehát olvasónk akár bírósági úton is behajthatja jogos követeléseit.