Középfokon is fontos az anyanyelvi oktatás – a magyar középiskola is tökéletesen fel tud készíteni akár a szlovák egyetemre is

Egyik napról a másikra zárhatnak be iskolákat és osztályokat, illetve rendelhetnek el távoktatást – noha a felvételi vizsgákat májusra tervezik, a Covid miatt senki sem lehet biztos semmiben. Az alapiskolák végzős tanulóinak ilyen körülmények között és légkörben kell megválaszolniuk életük egyik legfontosabb kérdését: hol tanuljanak tovább, milyen szakmát és középiskolát válasszanak? A pályaválasztással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre Mészáros Krisztina, a pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium nevelési és pályaválasztási tanácsadója válaszolt.

Az idén feltehetően megvalósul a Monitor 9 néven ismert tudásszintfelmérés, és minden bizonnyal lesznek felvételi vizsgák, de a Covid miatt sokakban ott van a bizonytalanság, s az utóbbi hónapok tapasztalalát névze bizony bármi előfordulhat. Ez a bizonytalanság a kilencedikeseken is érződik?

A kamaszkor első éveiben vannak a kilencedikesek. Néha úgy tűnik. az önbizalmuk a csillagos egekig ér, aztán egy feladat kapcsán elszólják magukat, és megtapasztalhatom, mennyire nagy szükségük van a biztonságra és arra, hogy valaki meghallja, amit mondanak. A kilencedikesek bizonytalanabbak most, mint előtte, hiszen nekik az elmúlt két évben folyamatosan online és jelenléti oktatást váltakoztatva kellett megszerezniük az általános tudást, ami jóval nagyobb feladat, mint azt mi előre láthattuk. Érdekes dolog a vizsgákkal kapcsolatos félelem, aggódás kérdése, hiszen most is megmutatkozik a diák személyisége: vannak olyan diákok, akik az izgalom ellenére lazán veszik a felkészülést. Ez emberi jellemvonás: kényelmesek vagyunk.

A koronavírus miatt a sportklubok hónapokig be voltak zárva, nem működtek, illetve nem működnek a szakkörök, alig voltak tanulmányi versenyek, korlátozottak voltak a csoportos szabadidős tevekenységek – pedig mindez azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek megismerjék önmagukat, kipróbálják a képességeiket, s rájöjjenek, mihez van tehetségük. Hogy látja, mindez milyen hatással volt, lehetett a pályaválasztás előtt álló fiatalokra?

Ez egy komplex kérdéskör. Aki két évvel ezelőtt aktívan sportolt, kreatív tevékenységeket folytatott, hangszeren játszott, annak már van tapasztalata, mit is jelentenek számára ezek a plusz tevékenységek, s valószínőleg már érzi, hogy ezt szeretné-e folytatni, vagy épp a szigorítások mutatták meg azt, hogy mégsem ez az az út, melyen el szeretne indulni, mert nem ez a tevékenység okoz számára igazi, mély örömöt. Ami most a felvételiknél hiányozhat egy kiemelkedően tehetséges sportolónak, zenésznek (bármiben tehetséges fiatalnak), az a felvételi eljárásban elfogadott országos, kerületi, járási versenyeken elért eredményekért kapott pontszám.

Felmérések szerint az online oktatás alatt romlottak a gyerekek kommunikációs és szociáliskapcsolat-teremtő készségei – tapasztalatai alátámasztják ezt a felismerést?

Mindenképp hatott a gyermekekre az online oktatás, hiszen megszűntek a csoportokra jellemző dinamikák: nem kellett senkihez alkalmazkodni, senki mást meghallgatni, a diák csoportban elfoglalt helye, pozíciója is megváltozhatott két év alatt. Tapasztalom, hogy a két éve még visszahúzódó fiú most folyamatosan figyelmet követel magának, olyan határokat lép át, amelyekre addig nem volt példa. Ez is mutatja, hogy a bezártság alatt milyen személyiségváltozásokat nem volt módunk követni, és akkor most még nem térek ki a frusztrációra, a feszültségre, amelyet a diákok behoznak az iskolai közegbe. Másrészt, jóval többet kommunikálnak a gyerekek az online térben, ezzel pótolták ugyanis a személyes kapcsolat hiányát. Oyan tevékenységeket végeznek együtt, amit addig nem volt miért kipróbálni. Gyakori visszajelzés, hogy online közösen végzik a házikat, és korrepetálják is egymást.

A megfelelő szakma, illetve az arra felkészítő iskola kiválasztásakor milyen szempontokat tanácsos figyelembe venni?

Az első, amit mérlegeljünk, hogy valóban tudjuk-e, miből is áll az a munka, amelyet kínálunk a gyerekünknek, vagy amit ő szeretne. Keressünk olyan ismerőst, aki azzal keresi a kenyerét, amit mi választottunk, és beszélgessünk vele a szakma kihívásairól! Így teret kap a gyermek és a szülő arra, hogy kérdéseire pontos választ kapjon.  A kiszemelt iskola nyílt napján is ajánlom a részvételt, ez a felvételi eljárás miatt is hasznos lehet, első kézből kaphatunk tájékoztatást. A legfontosabb, amikor középiskolát választunk, hogy vegyük figyelembe a gyermekünk képességeit, és annak megfelelő lehetőséget keressünk! Különböző tesztekkel lehet a képességeket, készségeket mérni, de én azt hiszem, a szülő és a gyerek az, akinek ezt már hetediktől figyelnie kellene. Tanácsos, hogy néha aktív téma legyen a pályaválasztás, beszélgessünk vágyakról, jövőről, elképzelésekről... Ehhez képest nagyon gyakran találkozom azzal, hogy a kilencedikesek egy része nem tudja, hol tanuljon tovább, jövőbeli szakmájáról pedig elképzelése sincs, és gyakori, hogy a szülőnek sem. Ilyenkor mondom, hogy nem baj, hiszen 15 évesen senkinek sem kell eldöntenie, mit fog a nyugdíjig csinálni, egyelőre csak annyi dől el, hogy gimnázium vagy szakközépiskola legyen-e a cél.

Az, hogy anyanyelven tanuljon-e a gyerek, fontos még a középiskolában is? 

Leginkább azoknál a tanulóknál fontos ez, akiknek nyelvi nehézségeik vannak, és nyilván fontos az anyanyelvi oktatás, mivel én magam abban hiszek, hogy a magyar középiskola is tökéletesen fel tud készíteni akár a szlovák egyetemre is. Magyar középiskolából ráadásul megmarad a lehetőség, hogy akár magyarországi egyetemek közül is tudjon választani az érettségi előtt álló diák, amelyek idén is attraktívak a negyedikeseink számára. Emiatt is biztosan a magyar tannyelvű középiskolát ajánlanám. Estleg gondoljunk abba is bele: a magyar anyanyelvű gyerek elkerül otthonról, utazik, akár kollégiumba megy, rengeteg a változás, a nehézség, a hiány, és ha ehhez kapcsolódik az idegen nyelvű közeg, oktatás, az első félév biztosan nehezebb lesz. Ez azonban megint teljesen egyéni, nem lehet általános ajánlást adni, mindig volt olyan diák, aki rugalmasan tudott alkalmazkodni.

A szülők mennyire avatkozzanak, illetve avatkozhatnak a gyerekek álmaiba és döntéseibe? Az iskola kiválasztását milyen mértékben lehet a kilencedikesekre hagyni?

Megesik, hogy a szülő a gyermek vágyaival, jövőbeli elképzeléseivel nem tud azonosulni. Ilyen, amikor a diák művészeti középiskolát választ, például fotográfus szakot, és a szülő nem biztos benne, hogy olyan szakmai végzettsége lesz a négy év után, amellyel tovább tudna majd tanulni vagy munkát vállalni. Ilyen esetben lehet, hogy szerveznék egy közös találkozót az iskolában, ahol mindkét felet meghallgatnám, teret adnék a gyermeknek, hogy érveljen, és a szülőnek is, hogy megossza gyermekével félelmeit. Hiszem ugyanis, hogy ha az ember 14-15 évesen egy amúgy tehetségvizsgás iskolába bekerül, amelybe egyáltalán nem egyszerű bejutni, annak oka van, és valóban tehetséges a diák. Így segíteném őt, hogy ezen az úton megtalálja a saját helyét, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy támogatásunk által sikeres lehet.

Melyek most a közkedvelt szakmák, iskolák?

Egyértelműen a gimnáziumok iránt van a legnagyobb érdeklődés. A tehetségvizsgás szakok közül a grafika egy új terület, amely érdekes a diákoknak. Amit megváltoztathatott a Covid, az az autógyártáshoz kapcsolódó szakoknál figyelhető meg, hogy ezt már kevésbé tartják biztos megélhetésnek a szülők, így azokra – úgy tűnik –, idén kevesebb lesz a jelentkező. Pontos adatokkal viszont csak a jelentkezési lapok benyújtása után tudok szolgálni.

Nem egész egy hónap van a jelentkezési lapok beküldésének a végső határidejéig - aki teljesen tanácstalan, s fogalma sincs, milyen iskolát válasszon, annak mit tanácsol? 

Annak megnézném a tanulmányi eredményeit, és kompromisszumot kötnék vele, de minden esetben a diákkal folytatnék eszmecserét erről. Egy kiváló tanuló gimnáziumba menjen, hogy a későbbi főiskolai képzésre való jelentkezésig még teret és lehetőséget kapjon a saját érdeklődési körét felfedeznie. Azoknak a diákoknak, akik viszont közepes tanulók, olyan szakközépiskolát választanék, amely érettségivel végződik, így még mindig nyitott marad a továbbtanulás számukra is, ha a középiskolásan megtalálják az irányt, amelyben fejlődni szeretnének. Sokan pénzt szeretnének 15 évesen keresni (ennek oka sokszor a szociálisan hátrányos helyzet) – ilyan diáknak azokat a szakokat javasolnám, ahol már az első évben lehetőség van gyakornoki munkára, amelyet akár az iskola szervez meg. Dolgoztam festő szakon tanuló diákokkal egy szakközépiskolában, és ott mutatkozott meg, hogy azok a diákok, akik maguk találtak olyan szakmát, amely érdekelte őket, már az iskola mellett egy mesternek bedolgozva pénzt is tudtak keresni, mert lelkesek voltak és céltudatosak, így jobb munkaerőnek bizonyultak, mint azon diáktársaik, akiknek a szülők választottak iskolát.

Nagy port kavart az annamajori lány esete – Ön nevelési tanácsadóként a bántalmazás megelőzésével is foglalkozik. Hogyan lehet a leghatékonyabban megelőzni az ilyen eseteket? 

El kell fogadnunk, hogy bármelyik iskolában előfordulhat bántalmazás, és van is. Nagyon idilli lenne, ha minden gyerek szeretetben, megértésben, elfogadásban és biztonságban nevelkedne, szilárd határokkal, türelemmel terelve, és senkiből nem válna bántalmazó. Tehát amikor megelőzésről beszélünk, akkor egyfajta valóságot is el kell fogadnunk. A bántalmazásról nagyon nehéz általános, mindenkire érvényes jelzőket szabni, mert az áldozatok tűrőképessége is változó, emiatt gyakori, hogy az egyik gyerek jól kezeli, és azonnal segítséget is mer kérni bántalmazás esetén, más pedig tűr és szenved, mert nem meri, vagy nem akarja senkivel sem megosztani a megéléseit. Számomra a legijesztőbb, hogy ha el is mondja, hogy mit érez, mit él meg, sajnos őt és a megéléseit nem veszik komolyan azon személyek, akiknek kitárulkozik. Az annamajori eset sajnos nem egyedi, rettenetesen szélsőséges viselkedésekkel találkozunk. Ha hatékony megelőzésről van szó, akkor én személy szerint az egyre tudatosabb emberek nevelésében hiszek. Abban, hogy ha pedagógus, szülő és diák is ismeri, tudja, mit jelent valakit bántani, annak milyen következményei vannak, az hogyan érinti az áldozatot és magát a bántalmazót is, vagyis tisztában lennének az emberek azzal, hogy egy kiskorú bántalmazó esetén is büntető eljárás indítható, akkor már legalább a jelzőrendszerünk másképp működne. Óriási probléma, hogy el akarjuk tussolni az ilyen ügyeket! Vagyis azt üzenjük az elkövetőnek, akár felnőttnek, akár gyereknek, hogy a bántalmazás kimagyarázható, van rá mentség, pedig nincs.

Amikor középiskolát választunk,  talán azt is nézzük meg, a kitippelt iskola hogyan viszonyul a problémás gyerekekhez, pl. hogy működik-e ott speciális pedagógus, pszichológus, pedagógiai asszisztensek?

Erre különösen figyeljünk, ugyanis egy inkluzív csapat óriási segítség nemcsak a speciális igényű gyerekek és a szüleik számára, hanem az iskola alkalmazottainak és minden diáknak is! Látom, hogy a Duna utcai alapiskola és gimnázium gyógypedagógusa, iskolai pszichológusa, a pedagógiai asszisztensek nap mint nap segítenek az iskola nevelési és oktatási munkájában, a gyerekek testre szabott módszerekkel, nyugodt körülmények közt, egyéni tempó szerint, toleráns közegben fejlődhetnek. Ma erre óriási az igény, hiszen egyre több a megoldandó feladat a gyerekek fejlesztésében, szinten tartásában, a szakemberekből pedig óriási a hiány.