Idősek otthonába kényszeríthetnek?

Természetesen nem létezik olyan törvény, amely alapján valakit arra lehetne kényszeríteni, hogy szociális otthonba költözzön. Emellett, Szlovákia Alkotmányának 2/3. cikke értelmében „senki sem kényszeríthető arra, hogy olyat tegyen, amit a törvény nem ír elő”, így mindenki szabadon döntheti el, hogy él-e a szociális otthonba költözés lehetőségével.

Amennyiben valakit akarata ellenére helyeznének szociális otthonba, ez komoly beavatkozás lenne az emberi jogaiba is, például az önrendelkezéshez való jogába, vagy a magánszférához való jogába, amelyet ez egyik legjelentősebb emberi jogi dokumentum, az Emberi Jogok Európai Egyezménye is szigorúan véd 8. cikkében, amely szerint mindenkinek joga van arra, hogy a magánéletét tiszteletben tartsák. Ennek az alapjognak a gyakorlásába a hatóság, akár a hozzátartozók indítványára is, kizárólag a törvényben meghatározott módon avatkozhat be, és csakis akkor, ha „az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme vagy mások jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében szükséges”. Ezek az okok olvasónknál egyszerűen nem állnak fenn.

Olvasónk kérdéséből az is kitűnik, hogy nem volt „kiskorúsítva”, ezért attól sem kell tartania, hogy akarata ellenére valamiféle intézetben helyezik el, hiszen az intézetbe való helyezés súlyos beavatkozás az ember személyi szabadságába, épp ezért csak bírósági beleegyezéssel lehetséges. Nem elég hozzá a rokonok állítása, miszerint az adott személy „felejt”, hiszen ettől még az emberek általában cselekvőképesek. Egy ilyen állítás alapján nehezen elképzelhető, hogy a bíróság elrendelné például az intézeti gyógykezelést, gondoskodást. Egyébként a cselekvőképtelenséget a bíróság főleg olyan nagykorú személy esetében határozza meg (és ilyenkor gondnokot nevez ki), akinek az ügyei intézéséhez szükséges belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatékossága miatt – állandó jelleggel teljesen hiányzik. Mind az elmeállapot, mind a szellemi fogyatkozás orvosi szakkérdés, a bíróság viszont rendkívül szigorúan vizsgálja, hogy megalapozott elmeorvosi szakértői véleménnyel támasztották-e alá a belátási képesség hiányát.

A szociális otthonok nyújtotta gondoskodás a legtöbb esetben nagyon jó megoldásnak bizonyulhat, ám olvasónk esete is bizonyítja, hogy csakis olyankor, ha szigorúan önkéntes alapon történik. Ha ugyanis valakit meggyőződése és akarata ellenére kényszerítenek, tárgyiasítanak, megaláznak, sérülhet az adott személy méltósághoz való emberi joga, a kényszerítőt pedig akár büntetőjogilag is felelősségre lehetne vonni.