Hosszabb lesz a téli szünet, és ismét a nagyszülők nélkül telik

Hogyan éreztethetjük a nagyszülőkkel, hogy fontosak számunkra, még ha nem is látogatjuk meg őket? A gyerekekkel hogyan fogadtassuk el, hogy most sem lehet teljesen együtt a család?

Bár már tavaly is nehéz érzésekkel készültünk a karácsonyra, sokaknak kapaszkodót jelenthetett a gondolat, hogy „ezt most kibírjuk, jövőre majd más lesz”. Sajnos szembe kell néznünk és meg kell küzdenünk a ténnyel, hogy az idei ünnepek is hasonló korlátozások, biztonsági intézkedések mellett telnek majd, mint a tavaly. Többeknek veszteségérzettel járhat az ünnep hagyományos formában való megünneplésének elmaradása. Egyesek küzdenek gyásszal, mások magányosnak, elhagyatottnak érezhetik magukat. Mindez sokféle formában megnyilvánulhat: a reakció lehet szomorúság, düh, tagadás.

Mit tehetünk?

Erőforrásaink mobilizálása és megküzdési kapacitásunk növelése szempontjából fontos, hogy őszintén kifejezhessük igényeinket, vágyainkat családtagjaink felé, és nyitott fülekre találjunk. Egyedül élő, magányos rokonaiknak próbáljunk telefonon, videóhíváson keresztül segíteni, beszélgetni, meghallgatni őket, hogy ne érezzék elhagyatva magukat. Ha nem tudunk személyesen együtt lenni, keressük meg azokat a formákat, amelyekben a régi hagyományokat, családi rituálékát újra tudjuk teremteni. Ez sokszor leleményességet igényelhet. A gyermekeknek segíthet, ha bevonjuk őket a készülődésbe. A közös képek, albumok nézegetése, régi emlékek felelevenítése, közös élmények tervezgetése segíthet átvészelni ezt az időszakot. Lehetnek olyan családtagok, akik nincsenek jó lelkiállapotban, legyen szó gyerekről vagy felnőttről. Kerüljük a bűntudat vagy szorongáskeltő kommunikációt, a „márpedig neked jól kellene érezned magad” és ehhez hasonló mondatok nem segítenek. A gyerekek számára segítség lehet, ha meghallgatjuk, mi bántja őket, kérdéseikre megpróbálunk őszintén, az ő nyelvükön, de semmiképpen sem elárasztóan válaszolni.

Hogyan reagáljunk, ha nem tetszik majd az ajándék?

Családja válogatja, hogy illik – megengedett – reagálni az ajándékok kicsomagolásakor. Gyakran ezek az íratlan szabályok már jó előre feszültséget, esetleg szorongást kelthetnek. Nyilvánvalóan nem szeretnénk megbántani senkit azzal, ha kifejezzük nemtetszésünket egy-egy ajándék kapcsán. A megelőzés ebből a szempontból a megoldás egyik kulcsa lehet. A kisebb gyerekekkel készíthetünk együtt kívánságlistát, ahol nagyon finoman akár terelgetni is tudjuk a vágyaikat, hogy a listára olyan dolgok kerüljenek, amelyet megengedhetünk magunknak. Nagyobb gyerekekkel, szűk családi körben, úgy vélem, lehet tere annak, hogy a karácsonyi ajándékokról – összességében véve az ajándékozásról – beszélgessünk. Mi fér bele anyagilag, mire vágyunk, mire van szükségünk, mi jelentene feltöltődést számunkra, és ez nem csak tárgyi ajándék lehet.

A karácsonyi szünetben csak pihenjünk, vagy a hosszabb szünetet használjuk ki a féléves bizonyítvány előtti javításra való felkészülésre is?

A félévi bizonyítvány gondolata sokak karácsonyi ünneplését beárnyékolhatja. Úgy vélem, hogy érdemes úgy megtervezni a napokat, hogy abban sok idő juthasson a tényleges pihenésre, kikapcsolódásra. Az idei évben hosszabb téli szünettel számolhatunk. Valakinek jó érzés, ha a leckét még az ünnepek előtt megírja, és az új évig már elő sem kell vennie a tankönyveket. A szünet utáni dolgozatokra érdemes lehet majd csak az ünnepek után készülni. Csábítóan hangozhat a szülőknek, hogy most akkor temérdek idő jut majd tanulásra. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy minden családtagnak jól jön most a lazítás. Mindenki számára, és különösen gyermekeknek fontos az aktív-passzív kikapcsolódáson túl, hogy ideje ne legyen beosztva, legyenek olyan időszakok, amikor azt csinálhat, amit akar, ezt az iskolaidőben jóval nehezebb bebiztosítani. Úgy gondolom, ha a szünet alatt feltöltődnek a gyerekek, akkor a januári hajtást is jobban fogják bírni, újult erővel kezdhetnek neki a tanulásnak.