Felmondás vagy elbocsátás

Különbség van a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. Az előbbiről akkor beszélünk, ha a munkavállaló meghal, a munkahelye vagy a munkaadója jogutód nélkül megszűnik, lejár a meghatározott időre kötött szerződés. A megszüntetés viszont azon esetekre vonatkozik, amikor a munkaviszony megszűnését a szerződő felek egyike kezdeményezi. A munkaadó is elküldheti alkalmazottját, és az alkalmazott is benyújthatja felmondását. Mindkét esetben be kell tartani bizonyos szabályokat, ideális esetben a munkaviszony megszüntetése – ha már egyszer elkerülhetetlen – a munkaadó és a munkavállaló közös megegyezésével történik. A megszüntetésA munkatörvénykönyv értelmében kétféleképpen lehet megszüntetni a munkaviszonyt: közös megegyezés alapján és felmondással. Az előbbi lehetőséget bármikor lehet alkalmazni, még az ún. védelmi idő – például betegszabadság, anyasági vagy gyermekgondozási szabadság – alatt is, hiszen a munkaadó és a munkavállaló közös megállapodásán alapszik. Felmondást adhat a munkaadó és az alkalmazott is. Az utóbbi bármikor és bármilyen okból, sőt a konkrét ok feltüntetése nélkül is benyújthatja.A munkaadó azonban csak a törvény által meghatározott esetekben bocsáthat el valakit, és szándékát előre meg kell tárgyalnia az alkalmazottakkal, illetve azok képviselőivel, ellenkező esetben a felmondás érvénytelen. A munkaadó akkor bocsáthat el valakit, ha a munkahelyet megszünteti vagy áthelyezi más telephelyre, a céget átszervezik, fölösleges munkaerőről van szó, az alkalmazott egészségi állapota miatt képtelen elvégezni addigi munkáját, az alkalmazott saját hibájából nem képes teljesíteni kötelezettségeit, rossz munkát végez, fegyelmi vétséget követett el. Próbaidőben indoklás, felmondási idő és végkielégítés nélkül, azonnali hatállyal megszüntethető a munkaviszony. Elbocsátás csak négyszemköztA legtöbben tragédiaként élik meg, ha felmondanak nekik, és mivel ez bárkivel megtörténhet, nem árt lélekben erre is felkészülni. Arról, hogy valakit el akarnak küldeni, négyszemközt kellene tájékoztatni, a főnöknek ezt nem szabad a többi alkalmazott előtt közölni beosztottjával. Ha a munkaadó mégis mások előtt nyújtaná át a felmondást vagy közölné ebbéli szándékát, mindenkinek jogában áll kérnie, hogy ezt inkább az irodában, négyszemközt beszéljék meg. Ha az elbocsátásról valaki a kollégáitól és a különféle pletykákból szerez tudomást, felettesétől kérjen egyértelmű magyarázatot. A főnök magyarázatából világossá kell válni, miért szünteti meg a munkaviszonyt. Ha állománycsökkentésről van szó, azaz egyszerre több személyt is elküldenek, a munkaadónak meg kell indokolnia, mi késztette erre a lépésre (rossz gazdasági eredmények, egy részleg felszámolása stb.). Ilyen esetben is be kell tartani bizonyos törvényes feltételeket, például – ha van rá lehetőség – másik beosztást kell felkínálnia, végkielégítést kell fizetnie stb. Érdemes ellenőrizni, a cég a törvénnyel összhangban járt-e el. Nincs értelme konfliktusba kerülni a főnökkel, a legjobb, ha a munkaviszony megszüntetése nyugodt körülmények között zajlik, sőt ideális esetben a cég felkínálhatja segítségét az esetleges álláskeresés során.