Érkezik a rezsielszámolás

B. SZENTGÁLI ANIKÓ

A lakhatással összefüggő költségekről szóló elszámolásból a lakástulajdonosok megtudhatják a reális költségeket, vagyis hogy ténylegesen mennyibe került a távfűtés, a gáz, a víz, illetve a társasház fenntartásával összefüggő különböző szolgáltatások, s mindezt összehasonlíthatják a havonta átutalt előlegekkel. Az elszámolás magában foglalja a ház, a lakás és a közös helyiségek fenntartásával összefüggő tényleges kiadásokat, a lakhatással összefüggő összes szolgáltatás költségét, vagyis a közös helyiségek világításának a díját, a lift működési költségeit és a szemétszállítási díjakat is, valamint a lakáskezelőségnek fizetett illetéket és a karbantartási alapba befizetett összegeket. A lakáskezelő az elszámolással együtt – annak részeként – tájékoztat az előző évi tevékenységéről is, elsősorban a gazdálkodásáról, a közös helyiségek állapotáról és a ház fenntartását érintő összes dologról.

Pontos elszámolás

„Azt, hogy az elszámolásnak milyen konkrét adatokat kell tartalmaznia, a lakástulajdonosokról szóló törvény mondja ki, ugyanakkor a hőfogyasztás kimutatásának a módját az Árszabályozási Hivatal (ÚRSO) rendeletben szabályozza. Az elszámolás konkrét formáját a hatályos jogszabály nem határozza meg, ezért ahány lakáskezelő, annyiféle elszámolás létezhet” – nyilatkozta a Pravdának Branislav Tresa, a Somat Group társaság lakáskezeléssel foglalkozó szakértője. Alapszabály: a dokumentumnak átláthatónak és mindenki számára érthetőnek kell lennie. Eszerint az elszámolásból nyilvánvalóvá kell válnia, a lakástulajdonos pontosan mikor milyen összeget utalt át a házkezelőségnek, minden egyes tétel – mérhető szolgáltatás – mellett fel kell tüntetni a kifizetett havi előleget, valamint a házra és a konkrét lakásra vonatkozó tényleges fogyasztást. A lakástulajdonosok által igénybe vett egyéb szolgáltatásokat az azokat biztosító cégektől kapott számlák alapján kell dokumentálni, elszámolni. Az előlegek és a tényleges kiadások közötti különbég alapján keletkezhet túlfizetés vagy hátralék. Az egész ház fenntartásával és kezelésével összefüggő számos szolgáltatás költségét szétosztják az egyes lakások között a vonatkozó törvény alapján vagy a lakógyűlésen elfogadott módszernek megfelelően – például a lakások száma, alapterülete, esetleg az ott élő személyek száma szerint.

A balkon is beszámít

Az éves elszámolásból pontos képet kellene kapni arról is, mennyi pénz folyt be a karbantartási alapba, s abból mennyit és mire költöttek. Pozitív egyenleg esetén az alapban maradt összeget törvényből kifolyólag nem szokták visszaadni a lakóknak, hanem automatikusan az alapban marad, s a következő évben lehet belőle meríteni.

Az üzemeltetési, karbantartási és javítási alapba a lakók a tulajdonrészük nagyságától függően fizetnek. Ha a lakás rendelkezik balkonnal, loggiával vagy terasszal, a tulajdonrészbe beleszámítják ennek a felületnek a 25%-át is, ugyanis a pénzalapból ezeknek a javítási költségeit is fedezik.

A lakáskezelő magyaráz

Ha valami gyanús az elszámolásban, soknak tűnik valamelyik tétel, a kézhez vételtől számított 30 napon belül lehet reklamálni, és a lakáskezelőnek is ennyi ideje van, hogy reagáljon és magyarázatot adjon. Vagyis ha valamit nem értünk, nyugodtan forduljunk közvetlenül a lakáskezelőhöz, illetve lakásszövetkezethez. A legtöbb esetben az első ránézésre furcsának tűnő adatnak logikus magyarázata is lehet. A lakáskezelő számára nem okozhat problémát megmagyarázni, milyen módszer szerint osztotta szét a költségeket, fel kell tudnia mutatni a szükséges számlákat, a szolgáltatókkal kötött szerződéseket, melyek alapján keletkeztek a vitatott költségek. Minden lakástulajdonosnak jogában áll betekinteni a társasházával összefüggő összes dokumentumba.

Alapterület és fogyasztás

Kételyek esetén az idei elszámolást érdemes összehasonlítani a tavalyival, esetleg a szomszédokéval. Az előlegek összegét a lakáskezelő általában az előző év alapján szokta meghatározni. Ha a háztartásban nem történtek különösebb változások, például nem módosult az ott élők száma, nem szabadna túlságosan nagy hátraléknak vagy túlfizetésnek keletkeznie. Ugyanakkor ezt jelentősen befolyásolhatja az energiaárak és a szolgáltatások árainak az évközi alakulása, s az is előfordulhat, hogy bizonyos szolgáltatást más cégtől rendeltek, mely az előzőtől lényegesen eltérő költségeket számlázott. Erre viszont a lakáskezelőnek figyelmeztetnie kellene, ideális esetben csak a lakók beleegyezésével hajt végre ilyen változtatásokat, s év közben is javasolhatja a havi előlegek összegének a módosítását.

Az éves elszámolásban az egyik legfontosabb tételnek a távhőszolgáltatás számít, amely általában a költségek harmadát teszi ki. Az ár kiszámításánál a lakás alapterületét, és – ha a fűtőtestekre fel vannak szerelve a mérőberendezések – az egyes lakások valós fogyasztását veszik alapul. Hogy e két tételt milyen arányban veszik figyelembe az adott társasházban, arról a törvény nem szól. Az ÚRSO ajánlása szerint az alapterületet figyelembe vevő tételnek nagyjából 60 százalékosnak kellene lennie, míg a fennmaradó rész juthat a valós fogyasztásra. Ha a lakóházban a radiátorokra még nem szereltek fel mérőket, akkor csak a lakás alapterületét veszik figyelembe. A kedvezőtlen fekvésű lakások esetében az ár kiszámításánál általában egy koefficienst alkalmaznak, vagyis az árat például 0,80-nal vagy 0,93-mal szorozzák be. Ennek a nagyságáról azonban a lakógyűlés dönt. Amennyiben valamelyik lakástulajdonos nem teszi lehetővé a vízórák vagy a radiátorokra szerelt mérőberendezések leolvasását, a lakáskezelő megbüntetheti. A szankciókat ugyancsak a lakógyűlés hagyja jóvá – általában a társasházban megállapított átlagár másfélszerese szokott lenni.