Büntetendő-e az öngyilkosságra tett kísérlet?

Olvasóink vitája azt a rendkívül bonyolult kérdést veti fel, hogy az embernek egyáltalán van-e joga dönteni saját élete elvételéről. Mi most ettől a témától eltekintünk, nem fogunk ezzel a szemponttal foglalkozni. Tény azonban, hogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) nem ismeri az öngyilkosság bűncselekményét, vagyis, aki megkísérli az öngyilkosságot, nem követ el semmilyen bűncselekményt saját élete ellen. A teljesség kedvéért viszont hozzá kell tenni, hogy ha az öngyilkosságot megkísérlő személy saját életének elvételére olyan módot választ, amellyel mások életét, egészségét, esetleg vagyonát veszélyezteti (pl. megnyitja a gázcsapot, robbanás történik és súlyosan megsérülnek a szomszédok, illetve jelentős anyagi káruk keletkezik), túlélése esetén büntetőjogilag felelősségre lesz vonva. Ám a büntetőjogi felelősségre vonás ilyen körülmények között nem az öngyilkossági kísérletre vonatkozna, hanem a más személyek egészségében, illetve vagyonában keletkezett kár okozására.

Tudni kell ugyanakkor azt is, hogy a Btk. ezzel a témával kapcsolatban tartalmaz egy tényállást, az „Öngyilkosságban közreműködés” bűncselekményét, amelyet az követi el, aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot legalább megkísérlik. Ha a közreműködés súlyosabbnak minősülő módon, védett személy sérelmére vagy különös indítékból történik, akár nyolc évig terjedő szabadságvesztés is kiróható a közreműködőre. Az ilyen közreműködés alatt a joggyakorlat olyan tevékenységet ért, amellyel az elkövető igyekszik más személyt rábírni arra, hogy vegye el az életét (pl. rábeszélés, rávezetés, de a megalázó, szélsőségesen rossz bánásmód is ilyen). 

A közreműködés egy következő módja a segítségnyújtás, amely lehet tevőleges, tehát fizikai (pl. méreg beszerzése), de lehet lélektani is (pl. javaslat az öngyilkosság módjára). Abban az esetben, ha az elkövető más személyt fizikai vagy lelki erőszakkal közvetlenül öngyilkosságra kényszerítene (addig kínozná az illetőt, amíg az „inkább” felakasztja magát), az ilyen tett már gyilkosságnak minősülne. Gyilkosságként lenne elbírálva az is, ha az elkövető olyan személyt bír rá öngyilkosságra, aki fiatal kora vagy szellemi fogyatékossága miatt nem tudja megítélni tetteinek következményeit. A szakkönyvek leírják, hogy előfordult már, hogy egy elmebeteg személyt tanúk jelenlétében bíztattak, hogy vesse magát a hídról a folyóba, hiszen nem történhet baja – a közreműködőt gyilkosság bűntette miatt ítélték többévi szabadságvesztésre.

Az öngyilkosságban közreműködést nem szabad jogilag összemosni az eutanáziával, amely az orvostudomány eredményeinek igénybevételével segít általában a betegségek végső stádiumában a beteg kimondott beleegyezésével enyhíteni annak kínjait, fájdalmait, mindezt úgy, hogy a végsőkig megőrizhesse emberi méltóságát. Míg ugyanis az öngyilkosságban közreműködés a legtöbb államban és kultúrában bűncselekmény, az eutanázia több országban lege artis, tehát törvényes keretek között valósítható meg.