Az év eleje a munkahelyváltás időszaka is

SÁNDOR RENÁTA

Manapság nem egyszerű állást találni, az emberek többsége örül, ha van valamilyen munkahelye és viszonylag biztos bevétele. Nagyon sokan egzisztenciális félelmek miatt akkor is maradnak a munkahelyükön, ha az alapjában véve semmilyen szempontból nem megfelelő számukra. Néha azonban betelik a pohár, s az ember akkor is munkahelyet vált, ha új állás találása valóban nem egyszerű.

Természetesen még mindig jobb helyzetben vannak azok az álláskeresők, akik egy meglévő munkahely „fedezékéből” próbálnak új munkát találni, mint azok, akik állásukat akaratukon kívül elveszítve kényszerülnek új munkahely után nézni.

Az emberek többsége megfontolja a munkahelyváltást. Természetesen minél fiatalabb valaki, annál könnyedebben, néha akár meggondolatlanul is otthagyja addigi munkahelyét. Ez a felmérések szerint inkább a huszonévesekre, a harmincas éveik elején járókra jellemző, az ennél idősebbek, nyilván az élettapasztalataikból kiindulva, már óvatosabbak a munkahelyváltással. Az ötven éven felüli korosztályból pedig önszántukból kevesen váltanak állást – az ötven éven felüliek, annak ellenére, hogy akár több mint tíz évük is hátra lehet a nyugdíjig, a munkapiacon hátrányban vannak, a munkaadók nem szívesen alkalmazzák őket.

Sokszor váltunk munkahelyet

A munkahelyváltási tendencia az elmúlt húsz évben az 1989 előtti helyzethez képest nagyon megváltozott. Függetlenül attól, hogy az ember önszántából, vagy kényszer hatására vált munkahelyet, netán szakmát is, ma már eléggé ritka, ha valaki tíz évnél többet eltölt egy munkahelyen. A rendszerváltás előtti nagyon gyakori helyzet, hogy valaki az első vagy a második munkahelyéről ment nyugdíjba, ma már elképzelhetetlen.

A ma a negyvenes éveik elején, közepén járóknak már több munkahelyük volt, mint szüleik generációjának egész életükben. Ugyanezen negyvenes korosztály tagjai, s természetesen a fiatalabbak, abban is szinte biztosak lehetnek, hogy a jelenlegi munkahelyük nem az utolsó, nyugdíjas korukig még – akár önszántukból, akár kényszer hatására – több munkahelyük lesz. A munkahelyváltás egyébként nagyon gyakran együtt jár szakmaváltással is.

Az alacsony bér demotivál

Pszichológusok azt ajánlják, hogy ha az ember fejében megfordul a munkahelyváltás gondolata, egy papírra írja fel, mi az, ami a jelenlegi munkahelye megtartása mellett szól, mi az, amivel elégedetlen. Ha többségben vannak a negatívumok, érdemes váltani, és főleg akkor, ha az ember olyan mértékben elégedetlen a munkahelyén, hogy az már az egészségi állapotára is kihatással van, pszichoszomatikus tüneteket okoz. A túl hosszú időn át tartó stressz, elégedetlenség, túlzott megterhelés ugyanis megbetegíthet.

A munkahellyel való elégedetlenség egyik leggyakoribb oka a felmérések szerint a teljesítmény nem megfelelő anyagi honorálása, magyarán a gyenge fizetés. Különösen azokat frusztrálja az alacsony fizetés, akik végzettségük, tapasztalataik, gyakorlatuk, az elvégzett munka és az adott szakma átlagbére alapján jogosan várnának el magasabb bérezést. Pszichológusok szerint ilyen esetben rendkívül demotiváló lehet az alacsony bér, de akkor is, ha az érintett tudja, hogy az ugyanolyan munkakörben, ugyanolyan munkát végző kollégája többet keres. Noha a fizetések általában a kollektíván belül is tabutémának számítanak, az évek óta együtt dolgozó munkatársak nagyjából tisztában vannak azzal, hogy a másik mennyit keres. A túl nagy és főleg indokolatlan bérkülönbség azon túl, hogy az érintett alkalmazott munkakedvét letörheti, és az adott személy diszkriminálva érzi magát, akár a munkahelyi kollektívában is feszültséget okozhat. A rossz munkahelyi légkör pedig egy további, gyakori oka a munkahelyi elégedetlenségnek.

Megkeserítheti a munkában töltött mindennapokat egy összeférhetetlen kolléga vagy főnök. Nagy probléma – a mai divatos szóval élve – a mobbing, vagyis az egymás fúrása, kiközösítése, piszkálása. Elégedetlenséget okoz az előrelépés és a szakmai fejlődés lehetőségének hiánya, a túlterheltség, de nem utolsósorban az is, ha az ember nem alkalmas az adott munkára, feladatra, esetleg irreális elvárásai vannak.

Kik változtatnak leggyakrabban

A felmérések alapján a munka jellegétől is függ, milyen gyakran váltanak munkahelyet az adott pályán dolgozók. A profesia.sk állásközvetítő portál érdekes adatokra mutat rá: tavaly a mozdonyvezetők, a laboránsok és a rendőrök voltak azok, akik a legritkábban váltottak munkahelyet – az ezekben a szakmákban dolgozók hosszabb ideig, általában 9-11 évig maradnak nemcsak a pályán, hanem egy munkahelyen is. Munkahely-változtatási szempontból bátrabbak azok, akiknek a piac által keresett szakmájuk van, számukra nyilvánvalóan nagyobbak a lehetőségek.