Válás után néha előfordul, hogy az egyik házastárs hirtelen nagyon rossz anyagi helyzetbe kerül, képtelen eltartani magát. Ilyen esetben kérhet segítséget volt házastársától. Ennek feltételeit – olvasói levélre reagálva – ifj. Mészáros Lajos jogász boncolgatja.
A volt házastárs eltartási hozzájárulásáról
Olvasói levél
Kilencévi házasság után elváltunk. Sokáig nem voltak gyerekeink, most azonban már több mint egy éve egyedül nevelem gyönyörű ikreinket. Míg volt férjem barátnőjével – aki miatt a válásunkat a bíróság kimondta – vígan járja a világot (a nyárra törökországi kirándulást fizettek be), addig nekem a megélhetésem önhibámon kívül veszélyben forog. Még szerencse, hogy a szüleimre támaszkodhatok. Miért kell azonban az idős szüleim nyugdíjára számítani, ha volt férjem anyagilag képes volna arra, hogy nekem, mint volt feleségének, tartásdíjat fizessen? Milyen körülmények között lehet tartásdíjat követelni a volt férjtől és milyen összegben? Lehet az ilyen igényt visszamenőleg is érvényesíteni?
Az elvált házastársnak, ha saját maga nem képes szükségleteit kielégíteni és önmaga eltartásáról gondoskodni, akkor a Tt. 36/2005 sz. Családjogi törvény 72. §-a értelmében eltartási hozzájárulásra van joga volt házastársával szemben. Az ilyen eltartási hozzájárulás mértéke azonban kisebb, mint a házasság fennállása alatt igényelhető tartásdíj összege. Míg ugyanis a házastársak között a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy a házastársak életszínvonala elvileg egyenlő legyen, addig a válás utáni eltartási hozzájárulás már csak a legszükségesebb eltartás biztosítására szolgál.
Ha a volt házastársak nem tudnak megegyezni az eltartási hozzájárulásról, a rászorult indítványára a bíróság dönt az eltartási hozzájárulás igényének jogosságáról és annak összegéről, tekintetbe véve a jogosult fél szükségleteit és a kötelezett fél képességeit és lehetőségeit. A bíróság az ilyen igény jogosultságának elbírálásánál figyelembe veszi azt is, hogy milyen okok vezettek a váláshoz. A bírósági illeték fizetésétől ilyen esetben a bíróság általában az indítványozóval szemben eltekint, de utólag az eljárás befejeztével a vesztes felet kötelezi a bírósági illeték megtérítésére.
Ilyen eltartási hozzájárulásra leggyakrabban azoknak a nőknek van jogosultságuk, akik betegség, rokkantság vagy a kisgyermekeiről való személyes gondoskodás miatt nem tudnak munkába lépni vagy kereseti foglalkozást folytatni, illetve nincs nyugdíjuk vagy más jövedelmük, olvasónk jogigénye ezért megalapozottnak mondható.
A bíróság az eltartási hozzájáruláshoz való jogot csak a bírósági érvényesítés napjától ítéli meg, tehát sohasem visszamenő időre. Az eltartási hozzájárulást leghosszabban a válásról szóló bírósági döntés jogerősségétől számítódó öt éves időtartamra ítélheti meg a bíróság, de kivételes esetben ezt az időszakot is meg lehet hosszabbítani. Az eltartási hozzájárulásra való igény megszűnik, ha a jogosult fél újra házasságot köt, vagy ha a kötelezett fél meghal. Amennyiben a kötelezett fél köt új házasságot, eltartási hozzájárulása nem szűnik meg, de annak összege általában csökken, hiszen új eltartási kötelezettsége is keletkezik, pl. az új feleséggel kapcsolatban.
Meg kell még jegyezni, hogy a volt házastársak közötti eltartási hozzájárulás elsődleges a gyermekeknek a szülőkkel fennálló eltartási kötelezettségével szemben – másként mondva: a rászoruló szülő elsősorban volt házastársától követelhet hozzájárulást, s csak akkor, ha tőle nem kaphat (mert pl. annak anyagi lehetőségei azt nem engedik meg), akkor fordulhat gyermekeihez vagy akár szüleihez, és kérheti tőlük az eltartási hozzájárulást.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.