A rövidtávú lakásbérletről

A bérlet egy olyan szerződéses jogviszony, amelyben egy bizonyos dolog tulajdonosa (a bérbeadó) kötelezi magát, hogy a dolgot egy időre egy másik személy (a bérlő) használatába adja, a bérlő pedig kötelezi magát, hogy az átadott dolog használatáért bérleti díjat fizet. Bérleti szerződés alapján ingóság (autó, szerszám stb.) és ingatlan (telek, lakás stb.) is bérbeadható – ám ingatlan csakis írásos szerződés alapján bérelhető. A bérleti jogviszony alapjait a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza, amely a bérlet általános szabályozásán kívül a lakásbérlettel külön is foglalkozik – a továbbiakban, olvasónk kérdései mentén, mi is a lakásbérlet jogi keretével foglalkozunk.

A Ptk. nem határozza meg a bérleti idő lehetséges hosszát, így a lakásbérlet szólhat pontosan meghatározott, de akár határozatlan időre is. A bérleti idő alapos megfontolása elsősorban a bérlet megszűnési lehetőségei miatt ajánlott. A meghatározott időre szóló bérlet alapvetően a megegyezett bérleti idő lejártával szűnik meg, ez idő lejárta előtt pedig általában a közös megegyezés vagy a felmondás jön számításba – ám a határozatlan időre kötött bérleti szerződésnél csak az utóbbi kettő. Ha viszont a felek a bérlet megszűnéséről adott esetben nem egyeznek meg, és valamelyikük a szerződés felmondására kényszerül, a Ptk. szerinti felmondási idő ingatlanok (tehát pl. lakás) esetén 3 hónap, hacsak más törvény nem rendelkezik másként.

Olvasónk információja tehát igaz, de csakis abban az esetben, ha a lakásbérleti szerződést a Ptk. szerint köti meg. Létezik ugyanis egy, a Ptk.- hoz kapcsolódó jogszabály, amely szerint szintúgy lehetséges, sőt bizonyos esetekben tanácsosabb is lakásbérleti szerződést kötni: ez a Tt. 98/2014 sz. a rövid távú lakásbérletről szóló törvény (Rlt.). E törvény alapján akkor lehetséges lakásbérleti szerződést kötni, ha a szerződő felek által megegyezett bérleti idő legfeljebb 2 év, amely legfeljebb 2 alkalommal hosszabbítható meg, összesen 6 évre.

A Rlt. szerinti bérleti szerződés tehát mindig határozott időre szól, és emellett tartalmaznia kell a bérleti díjat is, illetve a bérlő kijelentését, hogy tisztában van vele, hogy a szerződés a Rlt. szerint köttetik. E törvény ráadásul lehetővé teszi, hogy a felmondási idő – a bérlet rövidsége okán – 3 helyett csak 1 hónapos, sőt bizonyos esetekben 15 napos legyen (ha pl. a bérlő kárt tesz a lakásban), és azt is, hogy a felek saját felmondási okokban is megegyezzenek – akár abban is, hogy a bérbeadó felmondhatja a szerződést, ha szüksége volna a lakásra saját maga számára.

Ha tehát olvasónk 1 éves bérletben gondolkodik, az volna számára a legelőnyösebb, ha a rövid távú lakásbérletről szóló törvény szerint kötne lakásbérleti szerződést, amelyet szükség esetén akár 1 hónapos, vagy akár még rövidebb felmondási idővel is fel tud mondani.