A nyugdíjas korú szülok (nem) támogatása

Amelyik nyugdíjas gyermeke járulékokat vezet el a Szociális Biztosítóba, jogosult a szülői bónuszra. A rendőrök vagy a hivatásos katonák egyelőre nem támogathatják így a szüleiket.

Akik valamilyen okból – rendszerint rossz családi viszonyok miatt – nem akarják a bónusszal támogatni a szüleiket, azoknak ki kell tölteniük a Szociális Biztosító honlapján közzétett bónuszmegtagadási nyilatkozatot, s azt elektronikusan vagy személyesen legkésőbb 2023. február 28-ig el kell juttatniuk a biztosítóba. A nyilatkozat 5 évre szól, vagyis az ő járulékuk teljes összege 2028-ig a közös kasszába fog vándorolni. Utána új nyilatkozatot kell majd leadni, ellenkező esetben az SP elkezdi folyósítani a bónuszt a szülőknek, amennyiben a nyugdíjas jogosult lesz rá. A szülői bónuszról kikértük Peter Jeczko, a Partners Group társaság pénzügyi szakértőjének a véleményét.

Többen azt hitték, a szülői bónusz is adókedvezmény, mint a gyermekek után járó adóbónusz. De ennek semmi köze az adókhoz, s nem az adóbevallással kell intézni...

Így van, ráadásul amíg a gyermekek után járó adóbónusz a jelenleg aktív korban lévő lakosságot, addig a szülői bónusz a már jelenleg öregségi nyugdíjas éveit élvező nyugdíjasokat kedvezményezi. Nem szükséges intézni a támogatást, a rendszer automatikusan elbírálja, s elismeri vagy nem ismeri el – a különböző feltételektől függően – a jogosultságot.

Akik nem akarják, hogy a szüleiknek plusz pénzt küldjenek, azoknak február végéig fel kell venniük a kapcsolatot a Szociális Biztosítóval. Mi a véleménye arról, hogy a gyerekek eldönthetik, hogy ne kapjanak a szüleik pénzt? Mi értelme van ennek, ha az ő nyugdíjukat, fizetésüket, járulékterhüket ez sehogyan nem befolyásolja? Az állam így nem az esetleges szülő- gyerek konfliktusok kialakulására teremtett lehetőséget?

Értem, mire céloz. Próbáljuk ezt megvizsgálni nemcsak racionális nézőpontból, hanem úgynevezett behaviorális szemszögből vagy akár gyereknevelés szempontjából is. Praxisom során többször előfordult olyan helyzet, hogy a gyerek nem kívánta megosztani a szülővel, hogy mennyi a havi keresete, mert ugye az lehetett túl kevés vagy gyakrabban jóval nagyobb összeg, mint amit a szülő gondolhatott volna. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a gyerek havi jövedelme elérheti a szülő valamikori éves keresetét is. Ráadásul azokban a családokban, ahol gyerekkorban nem támogatták kifejezetten az individualitást, és a gyerekeknek legfőképpen a szülők elvárásainak kellett megfelelniük, az olyan típusú információ megosztása, hogy mennyit keresel, tabu, mivel túl nagy rizikóval jár – elég jó vagyok? Nem vagyok esetleg túl jó? Tehát, visszatérve a kérdéshez: látom benne az esetleges konfliktus kialakulásának lehetőségét. A bónusz összegét a gyerek fizetéséből számolják ki. Tehát ha a gyerek beleegyezik a támogatásba, a nyugdíjas szülő ismerni fogja a gyerek pénzügyi helyzetét. Ha nem egyezik bele, azaz él a bónusz megvonásának a lehetőségével, amit ugye február végéig kell tudatni a Szociális Biztosítóval, az is potenciális konfliktust hordoz magában. Abban az esetben, ha a cél a „ titok” megőrzése, ezt a gyerek ügyesen kompenzálhatja individuális szülői támogatással, saját zsebből, és ilyen módon kiküszöbölheti az esetleges konfliktust vagy csalódást. De előfordulhat olyan helyzet is, hogy a gyerek „bosszúból” megvonja a nyugdíjas szülőtől ezt a támogatást.

Helyes, hogy a katonáknak, rendőröknek is elérhetővé akarják tenni ezt a támogatási formát?

Helyesnek tartanám abban az esetben, ha ezek az alkalmazottak is járulékokkal támogatnák a szociális rendszert. De ez jelenleg nincs így.

Összességében mit gondol erről a szlovákiai újdonságról?

Azok a nyugdíjasok, akiknek nincsenek gyerekei, nem részesülnek ebben a támogatásban. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az ő számukra ez diszkrimináció. De mint tudjuk, az éremnek két oldala van. Vannak nyugdíjasok, akiknek több gyerekük van, s mindegyikük fizet adót, szociális járulékot, ezáltal többszörösen támogatják a szociális rendszert. Tehát ezek a járulékok képezik azon nyugdíjasok járandóságát is, akiknek nincs gyerekük. Mi a helyesebb? Kapjon az is támogatást, aki ilyen formában nem támogatja a rendszert, nincs gyereke, vagy az kapja a támogatást, akinek a gyerekei lehetővé teszik azt, hogy a rendszer fenntartható legyen, működjön? Számomra a második variáns a szimpatikusabb. Vitatható elemei ellenére látom az újdonság értelmét és pozitív hatását.