A legjobb a közös elhelyezés

Gyermekelhelyezési keresettel már a bontóper kezdete előtt bírósághoz lehet fordulni. Ez akkor indokolt, ha valamelyik fél attól tart, hogy a másik szülő önkényesen magánál tarthatja a gyereket. A döntés meghozásakor mindig a gyermek érdekeit tartja szem előtt a bíróság. Az összes körülményt meg kell vizsgálni, és a gyereket annál a szülőnél helyezik el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ideális esetben a szülők előre megegyeznek, megállapodás hiányában a bíróság dönt. Ha pedig a per során kiderül, egyik szülő sem alkalmas a gyermek nevelésére, a gyermeket ún. harmadik személynél is elhelyezhetik. Az is előfordulhat, hogy a bíróság a gyermek közös elhelyezéséről dönt, vagyis a gyermeket egyenlő időszakokban felváltva gondozzák a szülők. Ekkor nem feltétlenül szabnak ki tartásdíjat. Ez a lehetőség a legjobb a gyermek számára, neki ugyanis mindkét szülőre szüksége van. A válásról szóló határozatban szabályozzák a szülők kötelességeit és jogait, azt is, hogy a másik szülő milyen gyakran találkozhat vele. Szükség esetén korlátozzák a láthatás jogát, sőt megtilthatják a kapcsolattartást.

A tartásdíj

A szülők legalább a gyermek 18 éves koráig vagy amíg a gyerekek nem képesek eltartani saját magukat, kötelesek tartásdíjat fizetni. A nagykorú gyermekek után fizetett tartásdíjról a bíróság csak javaslat alapján dönt. A házasság felbontásakor a bíróság meghatároz egy összeget, melyet az a szülő fog fizetni, amelyik gondoskodásába nem helyezték a gyermeket. Ideális esetben a szülők előre megegyeznek a tartásdíj összegéről. Ha nincs megegyezés, vagy az ellentétben áll a gyermek érdekeivel, a tartásdíjat a bíróság határozza meg. Semmilyen norma nem szabályozza, pontosan hogyan kell kiszámítani, több tényezőtől függ. Alapszabály, hogy mindegyik szülő a lehetőségeitől és anyagi helyzetétől függetlenül köteles teljesíteni a törvényileg meghatározott minimális kötelességét, eszerint a tartásdíj minimális összege a létminimum 30 százaléka, vagyis legalább 58,4 euró. A konkrét összeg megállapításakor, amikor megvizsgálják a szülő lehetőségeit és anyagi helyzetét, figyelembe veszik az összes bevételét és megalapozott költségeit, ám nincsenek tekintettel az egyéb kiadásaira. Ha valaki eltitkolja tényleges anyagi helyzetét, 820 euróra büntethető, ha később is nehezíti a tényfeltárást, további 1640 eurós büntetést kaphat, a tartásdíj kiszabásakor pedig a bíróság feltételezi, hogy legalább a létminimum húszszorosának megfelelő havi bevétele van. A tartásdíjat havonta és előre kell fizetni.

Spórolás is előírható

Amennyiben a szülő anyagi helyzete lehetővé teszi, a bíróság takarékoskodásra is kötelezheti őt a gyermek javára. Ez esetben a rendes tartásdíj mellett meghatározzák azt az összeget is, amelyet rendszeresen átutal egy külön e célból létrehozott számlára. Az itt elhelyezett pénzhez csak a bíróság engedélyével lehet hozzányúlni.

A tartásdíjhoz való jog nem évül el, ám csak a kereset beadásának napjától lehet jóváhagyni. Kiskorú gyermek esetében – bizonyos esetekben – a per előtti 3 évre visszamenőleg is megítélhetnek tartásdíjat. Ha a későbbiekben változik a szülők anyagi helyzete, a bíróságot kérhetik a tartásdíj összegének a módosítására.

Ha valamelyik házastárs képtelen eltartani magát, a bíróság a másik felet kötelezheti, hogy anyagilag támogassa őt – a válás kimondásától számított legtöbb 5 évig, indokolt esetekben tovább is, például akkor, ha az ő gondozásába helyezték egészségkárosodott gyermeküket. (sza)