A felhasznált hő ára

ÖSSZEFOGLALÓ

A hőenergia ára két részből tevődik össze – egy fix és egy változó tételből, mindkettőt eltérő módszerrel határozzák meg. A szolgáltató a fix tételben számlázza ki azokat az állandó alapköltségeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán működni tudjon. Ide tartozik az alkalmazottak bére, bérleti díjak, adók, illetékek stb. Ezek a költségek függetlenek a hőenergia mennyiségétől és az időjárástól, egész évben egyformák. Ezenkívül minden ügyfél számára közös megegyezés vagy az előző időszakban mért energiahasználat alapján megállapítanak egy átlagos energiafogyasztási értéket, melyet kiszoroznak a fix árral, s az így kapott szám az éves fűtésszámla fix része.

A változó rész a tényleges energiahasználattól függ, és nagyon egyszerű képlettel számolják ki: az elhasznált hőenergia mennyiségét kiszorozzák az aktuális árral. Korábban a hőenergiát GJ-kal mérték, már áttértek a kWh-ra, vagyis ugyanolyan mértékegységet használnak, mint az elektromos energia esetében. A fűtésszámla változó részének 60 százalékát a lakás területe alapján, a maradékot a radiátorokra felszerelt műszereken mért értékek alapján állapítják meg. A lakók azonban változtathatnak ezen az arányon, választhatnak más módszert is, aminek megfelelően felosztják az épület teljes hőfogyasztását.

Mivel távfűtéses épületek esetében a korábban alkalmazott átalánydíjas elszámolás már nem alkalmazható, ma a mérés szerinti elszámolás alapja kizárólag a hőközpontban beépített hitelesített hőmennyiségmérő lehet. A fogyasztói közösség az adott településen megállapított hődíjak alapján a hőmennyiségmérőn megmért, az épület által felhasznált hőenergiát fizeti meg. Annak megállapítása, hogy az épület teljes hőfogyasztásából az egyes tulajdonosok, lakók milyen mértékben részesednek, az egy következő feladat. A fogyasztott hőmennyiség felosztása az egyes fogyasztók között többféleképpen történhet. A „hagyományos” módszer szerint az egyes fogyasztási helyekre jutó részt a lakások fűtött légtérfogatainak arányában állapítják meg. A megoldás hátránya, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe az egyes lakások valós hőfogyasztását, vagyis – mivel a számla csak a lakás méretétől függ – nem teremt egyéni érdekeltséget, nem ösztönöz takarékosságra.

A panelépületekben a fogyasztásarányos díjfizetés feltételei lakásonkénti hőmennyiségméréssel vagy költségmegosztók alkalmazásával teremthetők meg. (sza)