Nosztalgiázzunk a 750 éves Győr utolsó fél évszázadáról!    

8. rész 

Megöregedtünk az Ifjúság körúton 

- A lakás nagyszerű volt, de a környék… A lépcsőház előtt nem volt termőföld, csak legyúrt homok, szinte beletört az ásó - idézi fel Turner Béla, aki 49 éve lakik az Ifjúság körúton. – Oda meg én rendeltem a betont, kértem, hogy délután hozzák, amikor itt vannak a férfiak. Persze délelőtt jöttek, egy férfi volt otthon, szegény egyedül dobálta szét - meséli. 

A mester utcai előszoba  

A városrész építkezéseinek tömeges lebonyolítására hozták létre a megyei beruházási vállalatot, későbbi igazgatója, dr. Války István kezdettől fogva harcolt a „lakótelep” elnevezés ellen, mert úgy vélte: ha annak nevezik, akkor az is lesz.  

- Az első években valóban nem városnegyed volt, mert annak saját élete van, s az ember elmehet orvoshoz, könyvtárba vagy épp a postára. Aztán ahogy a második ütem kezdődött 1970-től, létrejöttek szélesebb terek a Kodály utcánál, az Ifjúság körúton, s szolgáltatásokban is gondolkodtak. A földszint sem mindenhol lakással indult, nyílt üzlet és presszó. Az egyformaságot próbáltuk színekkel megtörni, a loggiák korlátjának a mintázatával, erre utasítást is adtam - mondja Války István. 

A 92 éves építész ott volt a kezdeteknél, az 1960-ban indult előregyártás idejében, s amikor a Botond utca után a Mester utcában is lerakták az első emeletmagas panelokból álló házakat, még a házgyári tömeggyártás előtt.  

- Győrben szenzációs árakat tudtunk kicsikarni. Kétszázötvenezer forint volt a két és fél szobás házgyári lakás építése. Miskolcon a duplája. Ahol jogász vezette a vállalatot, nem tudta magát a legjobb kalkulátorokkal körül venni. A minisztérium lenyelte a kétszeres árat is, de Győrben így jóval több lakás épülhetett az éves, előirányzott keretből - mondja. Ez volt Adyváros próbája és előszobája. 

A 3 és fél tonnás, első panelokat 50 percig pakolták a 4 darab Mester utcai háznál, amit ’64 decemberében kezdtek alapozni. Ekkor épült ki a belső főút, s ha a szigeti és Mester utcai kísérletek után Adyváros ébredését naphoz kötjük, az ’68. augusztus 1-e, amikor helyére került az első házgyári panel a Szabolcska utcában. Még csak 4 variációja létezett a lakásoknak – 1970-ban már 20 -, s azzal is próbálták „feldobni” a hangulatot, hogy az erkélyt nem a kisszobához, hanem a nappalihoz helyezték (Kisalföld, 1969. júl. 20.). 

Bolyongók a panelvárosban 

A 4 emeleteseket követték a 9 emeletesek, szédítő ütemben a mostani Kodály és a Szigethy Attila úton. A Házgyár dolgozóinak száma egy év alatt 300-ról 1300-ra nőtt, három megye számára ontották a panelt. Két év alatt Adyvárosban 1800 lakás épült, 1978 végére majdnem 9000 (Kisalföld, 1977. dec. 11.). 

Vicc járta a szovjet munkásról, aki azt hiszi, hogy otthon van, Novoszibirszkben, s közlik vele, hogy ez Moszkva, hiába találta meg ugyanazt az utcát és lakást – mesél a kor humoráról Války István. Ez azonban akkortájt nem is volt vicc. 

- Arra jól emlékszem - fűzi ehhez Turner Béla -, hogy a földszinti Józsi bácsi elment otthonról, szerette az italt. Haza akart jönni az Ifjúság körült 63-ba, de a 49-es házba ment be. Megtalálta ugyanazt a lakást, kicsit feszült a kulcs, berúgta az ajtót és ráförmedt az ott lakó férfire, hogy „maga mit keres itt?” Állandó jelenség volt az is, hogy a lakókhoz látogatóba jöttek a szülők és a faluról hozott kacsával, libával bolyongtak össze-vissza – idézi fel. Egy győri újságíró pedig a kelenföldi lakótelepen gumibabákat és a szalagokat látott egy erkélyen, kiderült, hogy az anyuka így segít a gyerekének hazatalálni. (Kisalföld, 1970. aug. 16.). 

A tízezreket lakáshoz juttató program nyomában járt az elszigeteltség, újvárosiak, bácsaiak, falusiak hazavágytak, nem ismerték az új szomszédságot. Még a ’70-es évek közepén sem volt elegendő pihenőhely, ám egy akkori riportban olvastuk, hogy a társalkodás és ismerkedés fórumává váltak a kerékpártárolók (Kisalföld, 1974. aug. 1.). 

Az első bolt a Vági utcában 

Az, hogy a létesítmények nem épülnek fel a házakkal együtt, országos jelenség volt. De ekkorra a tervezők asztalán már összeállt a második és harmadik ütem, a kommunális létesítmények tervét Fátay Tamás tervezőirodai műtermi főépítész irányítása mellett Rosta János és Lang János készítette.  

Ez volt a Szabolcska utca folytatása a keletre és nyugatra elterülő résszel, a medencés Mórával, a „Kék” iskolával, a 200 fős óvodával, 80 fős bölcsődével és a kereskedelmi középiskolával. De hát minden azzal kezdődött, hogy legyen élelmiszerbolt. Az Áfész a Vági – ma Török István – utcában nyitott egy forfalemezekből készült üzletet. 

Aztán jött a Vági István utcai, első ABC is, az átadás éve miatt „700 évesnek” hívták, vasárnap is lehetett vásárolni. Eleinte ki sem hűlt a kilincs, de a boltok száma utolérte a 30 ezresre duzzadt lélekszámot, lett Adyvárosnak Bacsó Béla úti ABC-je, Ifjúság ABC-je, s a megye legnagyobbjának épült Verseny ABC nyitása után a „700 éves” sereghajtó lett. Jobban hiányzott már az étterem, a „700 éves” helyén az Áfész megnyitotta ’78-ban a menzás diákok számára is emlékezetes Pozsonyit, ahol a Pozsonyi Sörgyár hordóit verték csapra (Kisalföld, 

1978. júl. 15.). Fodrászhoz még 1976-ban is a Munkásőr út végére jártak az emberek a Felszabadulás út új házaiból, ahol aztán megnyílt fodrász is, az Ofotért, szabóság, készült a Vásárcsarnok és az új városközpont terve az ötödik ütemben. 

Akik itt születtek, azoknak az acélmászókás terek a paradicsomot jelentették, rengeteg gyerekkel.  De 1970-ben még egy játszótér sem volt, s az akkori suhancok a be nem szerelt távhővezetékekben bujkáltak vagy transzformátorállomások gödrös környékén játszottak fogócskát. 

- A játszótérrel egy gond volt – mondja Turner Béla -, hogy nyáron két hétig nem volt melegvíz. A gyerek hazajött, fülig homokosan, nem lehetett ráismerni. Elhoztuk Likócsról a mosóteknőt, melegítettünk vizet, s feltöltve adtuk kölcsön a felső lakóknak, mert náluk néha még a hideg víz is csak csurdogált. Akkoriban már sok lakásban ott volt az Energomat mosógép, az anyukák a fürdetéshez annak a meleg vizét nyomatták a kádba - meséli. 

Mindenki egyszerre tanulta az életformát. A szemétszállításról például azt kellett tudni, hogy a kukatároló nem a bicikli helye, viszont a kukásoknak ugyanígy: ha nincs kitolva a kuka a járdára, akkor be kell érte menni. Kicsorduló szeméttel volt tele az ébredő Adyváros. A lift is újdonság volt, a rongálás nyoma, az obszcén firka már a hőskorban megjelent, a lakók aláírást gyűjtöttek, hogy legyen zárható a felvonó ajtaja. S hogy a fákat ne lehessen bántani, Győr - úttörő módon - nem csemetéket ültetett.  

Még felszaladtunk a lépcsőn 

- Németországban láttam az előnevelt fákat, s keresztülvittem itt is, a Szabadhegyen volt a faiskola. A szisztémát átvették mások, például Székesfehérvár – emlékszik Války István. Turner Béla Ifjúság körúti ablakából ma is rálát arra a platánra, amely akkor még földig hajolt a szélben. 

- Nekem fiatal házasként nagy szó volt a szövetkezeti lakás, amire ketten pályáztunk a gázgyártól. Azt kértem, ne földszinti legyen, de az emeleten már nem volt hely. A földszint hidegebb, nagy a huzat, a lépcsőházban a csapkodnak, leverik a sarat. Bezzeg a negyedik emelet lift nélkül akkor senkit nem zavart, mert mindannyian fiatalok voltunk. Meg is mondtam: figyeljétek meg, egyszer ez lesz az „Öregek körútja”, s azt fogjátok kérni: „Béla bácsi, vigyél fel.” Egy idősebb lakó a negyedikről nemrég cserélni is szeretett volna a földszintiekkel, de senki nem akart már felköltözni.