Nosztalgiázzunk a 750 éves Győr utolsó fél évszázadáról!    

17. fejezet, 1986
A három szabadstrand királysága 

A Holtág és a Kovalter 

S ez a mederátvágás volt egyben az a pillanat, aminek a szomszédos Rábán nagyapáink Kovaltere a fénykorát köszönhette. Ugyanis olyan helyzet nem létezhetett, hogy a győrieknek ne legyen a simogató vízhez kiépített partja, ahol elférnek 1500-an. De a Mosoni-Dunában ekkor nem lehetett úszni, így a rábai vasúti híd felett mintegy kilométerre fekvő strand homokos talaja lépett elő az egyetlen fürdőhellyé 1984. június 14-én. Ekkor nyitották meg hivatalosan kavicsos parkolójával, kocsiútjával együtt. (Kisalföld, 1984. jún. 7.) 

A vendéglős Kovalter Gyula aligha álmodott 50 évvel korábban akkora tömegről, ami ’84-től ellepte a strandot. Az Új Kalász MGTSZ-től bérelt területen ekkor építették ki a kocsiutat, az ivóvíz-hálózatot, ’86-ra álltak a zuhanyzók – amiknek csonkja ma kéken mered a térdig érő fűtengerben. Korábban néha 2000 ember napozott ezen az 55 ezer négyzetméteren, a Rába vize pár fokkal hidegebb volt a holtágénál, s a Homokosénál is. (GYVL VB JZK/56., 1986. máj. 9.) 

Ugyanekkor készült el a Mosoni-Duna holtágának strandja, s a me­derkotrás után a víz helyenként öt méter mély volt. A füvesítést és a zu­hanyzók építését itt 1987-tervezék, amit az Aranypart egyik legszebb évének neveztek. S elkezdődött a három nagy szabadstrand közös királysága, a fénykor. 

És azok a ’60-as évek! 

Akkor is elfogultak vagyunk a ’80-as évek végével, ha a deresedő halántékú olvasó azt mondja: „bezzeg az én időmben nyolc szabadstrandja volt Győrnek” – és neki is igaza van. Mert a ’60-as években a mai főszabály „fordítottja” volt érvényben: amíg ma két szabadstrandon engedélyezett a fürdés, addig régen kis túlzással mindenhol csobbanhattunk, ahol zsilip, hajó, ipari létesítmény vagy más miatt nem volt tilos. 

Kijelölt strand várta a családokat a Rábán – a vasúti híd alatt és felett összesen négy szakaszon, köztük a Kovalternál. A Rábcán is két fürdőhelyet alakítottak ki, az egyik az akkori pinnyédi híd és a Mosoni-Duna közti 150 méteres szakasz volt, a másik pe­dig az, ami feljebb, a Gorkijváros feletti kanyar alatt terült el. Az ‘50-es évek végén a legnépszerűbb strandnak még a Varga-kő számított, 200 méter hosszan a jelenlegi Aranypart 2. után, ahol a Hédervári út és a Zemplén utca találkozik. Ma egy faldarab árválkodik a fák közt – ennyi maradt belőle. 

Nyolcadiknak hagytuk a kedvencet, a kékes-szürke vize és puha homokja miatt hőn szeretett Aranypartot, amit a ’60-as évek elején kezdtek moder­nné varázsolni. Ahogy '63-ra befejeződött itt a me­derkotrás és a partrendezés, ki­épült a strand. A „világ legna­gyobb sakktáblájának” nevezték a 10 kabint, ami elsőként jelent meg a modernség hírnökeként, a szombathelyi termálfürdő mintá­jára. Nagy fülkék voltak, 35–40 ember számára, mert addig sehol sem lehetett öltözni, még bokrok, fák sem takartak. 

Patkás Tamás a Kovalternál 

Sokan az Aranypart legszebb tündöklése idején is a Rába jobb partjára, a Kovalterhez jártak horgászni és fürdeni a mai Marcalvárosból, Újvárosból. „Lepkével horgász­tunk békára, vittünk kenyeret és sót, tüzet raktunk” – írta egy férfi a Facebookon. „Az én gyerekkoromban a zsiliphez közelebb volt a strand. Volt kis focipálya, elsősegély, öltözőkabin, hinta.” „Az ’50-es években még Pali bácsi bódéja volt a központ, és nemcsak a DAC-osok, hanem az ETO-sok is jártak oda.” „Régen még palacsintázó is volt” – öltik egymásba a gondolatokat a közösségi oldalon a Régi Győr egyik fotója láttán megszólalók. 

A ’80-as évek végi királyság idején volt fürdőmester a Kovalternál Patkás „Rocky” Tamás, a láb nélküli paraúszó, évekkel a sorsdöntő balesete előtt. 

Szerződés híján nem maradhatott a tanácsi építővállalatnál, munkát keresett, így került fürdőmesterként a Rába partjára, ami akkoriban egész a töltésig megtelt strandolókkal. A legelevenebb emléke a két itt szolgált szezonból ahhoz a két gyerekhez kötődik, akiknek az élete hajszálon múlt. 

Két életet is megmentett 

– Néhány fiú hülyéskedett a csúcsidőben, az egyiküket lenyomták a víz alá és arrébb úsztak. A srácnak elfogyott az ereje, megijedhetett és nem jött föl. Segítségért kiabáltak, szaladtam és a társammal odaeveztünk, nagyon erős volt a sodrás. Szerencsére a fiú még egyszer feljött és el tudtuk kapni a kezét, de ha nem bukkan elő, vagy ha néhány másodperccel később érünk oda és újra elmerül, akkor biztosan megfullad – idézi fel a 34 évvel ezelőtti történetet. 

– Egy másik alkalommal egy matracon fekvő kislányt ragadott el a sodrás, többen játszottak a vízben, elég volt egy kis figyelmetlenség. Az anyuka szaladt hozzám, kiabálva, hogy nem találja a gyerekét. A lépcső korlátjára állva kerestem a távolban a matracot, gondoltam, hogy már messze jár. Meg is láttam és utánaeveztem, de iszonyúan kellett húznom a lapáttal és már felbukkant a vasúti híd, amikor utolértem. Kiáltottam, hogy maradjon a matracon, kapaszkodjon erősen – magamban gondoltam, hogyha elmerül, soha nem találom meg. Kihúztam, sze- 

gény gyerek borzasztóan meg volt ijedve, de mire visszaértünk, megnyugodott. Az anyukája nem győzött hálálkodni. Azóta nem találkoztam velük – meséli. 

Patkás Tomi sem járt immár évtizedek óta a Kovalternél, ahol annyit horgászott kárászra, harcsára. Jól emlékszik a szendvicset, kukoricát áruló Márti büfére, aminek fő bázisa a mai Marcalvárosban működött. Máig a Rába szerelmese maradt, paraúszóként is azt hódította meg először. 

Semmi nem maradt a strandból 

A fák nagyra nőttek a Kovalternál, s jótékonyan fedik a fizetett szexért álldogáló sofőrök kocsijait is. Valaha itt hinta, mászóka és pingpong­asztal állt, a ‘90-es évek végétől megszűnt a fürdési lehetőség, és apró darabonként tünedezett el a strand. De felidézi a múltat nem messze az 1935-ben épült vendéglő, amit a nemrég elhunyt, 92 éves Kovalter Gyula apja épített. Így ragadt rá valaha ez a név a strandra is. Az aggastyán nosztalgiával mesélt 2017-ben a szerzőnek az időről, amikor a Szérűskert utca kopár, de kies volt, a Merkur-telep he­lyén nádas és tó feküdt. A tíz­éves Kovalter Gyula pedig egy mosóteknőben ülve csónakázott. Győri gyerek volt, mindenhol tudott fürödni.