Kattintás a Régi Győrre: amikor a villanyrendőr leüvöltött, hogy hé, maga bőrkabátos!

A ’60-as évek első felében a KRESZ-ről segédfogalma sem volt az embereknek, 1963-tól kezdték a szabályokat iskolában oktatni, mindjárt eláruljuk azt is, mik voltak a legfőbb baleseti okok a korabeli statisztika szerint. Az biztos, hogy sok bajt okoztak a csalinkázó biciklisek és gyalogosok, s úgy képzeljük el az arányokat, hogy 5000 kerékpáros, 2-3000 jármű és 35-40 ezer gyalogos haladt át egy nap alatt a városközpont kereszteződésénél (Kisalföld 1960. júl. 1.). 

A mai Szent István út 1965-ig egyszerű, két sávos út volt, de a forgalom nagyvárosiassá vált, s már az 50-es évek eléjén rendőr posztolt a hídnál. Aztán 1953 végén felállították az üvegtornyot, ami majdnem 15 évig uralta városközpontot. Négy sarokra lámpát szereltek, amiket a rendőr irányított, hiszen azért állt ő olyan magasan, hogy lássa a forgalmat. A villanyrendőrt 1965-ben modernizálni kellett, mert a csomópont szinte pestiessé vált, amikor a   Szent István utat két négy sávosra bővítették. Életbe lépett a háromütemű átkelés, amit senki sem értett először, csak a rendőr. Ráadásul először a táblák is hiányoztak, az új lámpákra várni kellett, így a főút átadása után az autósok heteken át leblokkoltak a csomópontban, nem mertek átmenni. 

A Régi Győr idézi az első beszámolót a villanyrendőrről, nem sokáig bírták szó nélkül a rideg körülmények közt posztoló rendőr simogató modorát. „ Hé, hallja, maga bőrkabátos, hát nem látja, hogy arra nem lehet átmenni? No, iparkodjon csak visszafele, de hamar” - intézte beszédét a magasból (Győr-Sopron-megyei Hírlap, 1954. jan. 8.). Ilyenkor persze minden szem a megszólítottra szegeződött.  

Persze a rendőrön sem lehetett mit irigyelni: 36 fokban és mínusz 10 fokban is az üvegkalitka volt munkahelye, s hol a négyesével csoportosuló biciklisek miatt kellett szemöldökét összevonni, hol egy Moszkvics vezetője kanyarodott ki a pirosba. A törzsőrmester végül 1968-ban adta át posztját az automatizált villanyrendőrnek, s nem ejtett krokodilkönnyet az őrségváltáskor (Kisalföld, 1968. dec. 19.) 

Adósok maradtunk a balesetek okával: míg ma a gyorshajtás, az elsőbbségadás elmulasztása és a rossz irányváltás vezet, 1963-ban az első helyen az alkoholfogyasztás állt, a másodikon a gyorshajtás, a harmadikon pedig az elvakítás. A szembejövők használhatták a reflektort, és ha baj történt, azt a sofőrt büntették meg, akinek a szemébe világítottak és nem lassított.  Rengeteg súlyos baleset történt a kivilágítatlan biciklisek és lovaskocsik miatt, utóbbiakat egy szem viharlámpával szerelték fel, ami a plató alatt pislákolt. 

Végül véssünk eszünkbe 3 KRESZ-szabályt, amit Kulcsár Béla 1962-es könyvéből idézünk:  

•  A teherautón, pótkocsin 9-nél több ember csak miniszteri engedéllyel tartózkodhat - néhány kivételtől eltekintve. Vegyes használatú járműnek azt hívjuk, ami egyszerre alkalmas ember- és teherszállításra. 
• Ha nem működik a pirosan vagy zölden világító fénysorompó, jelzőőrre van szükség, S ha 30 méterről az ő megállj jelzése sem látható, akkor 2 jelzőőrt kell állítani a KRESZ szerint. 
• Ha a hajtott vagy vezetett állat ijedős, azt a gazdája karja feltartásával köteles jelezni. Hajtás közben a jószágot ütlegelni, kínozni tilos.