Újratelepítenek néhány kiveszőfélben lévő fajtát

Jablonca. A fenti cím, első hallásra, talán furcsán hangzik, a mögötte rejlő ötlet nem kevésbé, de aki ismeri Jablonca (Silická Jablonica) községet, valamint a Szoroskő lábánál elterülő Almást (Jablonov nad Turňou) és Körtvélyest (Hrušov), amelyek már nevükkel is utalnak a vidék gyümölcstermő jellegére, az belátja, hogy nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól.

A vidék gyümölcstermesztésre alkalmas adottságai miatt az itt élő emberek fő jövedelme emberemlékezet óta – az utóbbi évtizedeket leszámítva – a gyümölcsből származott. Ilyenkor, május-június tájékán szó szerint virágba borult a falu határa. Az itt termelt gyümölcs kedvelt áru volt az egész Szepességben és a Tátra vidékén is, ahová a termelő gazdák saját fogataikkal hordták az almát, körtét, cseresznyét. Sokszor el sem jutottak odáig, mert már útban a Szepesség felé eladták az összes gyümölcsöt.

Sajnos, a fent leírtak mára már történelemmé váltak, mert ami az utóbbi ötven év alatt végbement, annak szánalmas látvány az eredménye, bármennyire is dacoltak a fák a pusztító körülményekkel szemben. Új fákat szinte senki sem ültetett azóta, a még élő, régi gyümölcsfákat a paraziták, a fagyöngyök fojtogatják. Igaz, ezek a régi fák fajtájukat tekintve manapság nem tartoznak az államilag elismertek közé. Ha megemlítek közülük néhányat, mint például a fehéralma, kormos alma, párizsi alma, zöldalma, fűzfaalma, jégalma stb., nem mindenki tudja, milyen is az ízük. Ugyanez a helyzet a körtefajtákkal is.

Régóta dédelgetett gondolat, hogy mint kultúrtörténeti értéket, jó lenne ezeket az itt jellegzetes fajtákat átmenteni az utókornak. Üres terület a határban van elég, minimális költségráfordítással eredeti módon lehetne a kiveszőben lévő fajtákat újratelepíteni. A természetben megtalálható vadalmaalanyokat a még élő, régi fákból, az itt alkalmazott módszerrel, a hasított oltással lehetne beoltani. Egyes fajták már rég ki is vesztek, de legalább azokat lenne érdemes megmenteni, amelyek a pusztulás határán vannak. Természetesen a terület erdei vadaktól való védelméről, elkerítéssel gondoskodni kell. Persze, nem szabad elfeledkeznünk a megfelelő talajművelésről sem. A régi gazdák tudták értékelni a gyümölcsfákat, a szántás során nem mentek közel a fa törzséhez, nehogy megsértsék annak gyökereit. Viszont a fa alatt sem hagytak parlagon egy talpalatnyi földet sem, hanem kapával művelték meg a talajt. A szövetkezeti földművelés során azonban a legtöbb fának csak drótkötél jutott, eltávolították őket, mert árnyékot vetett volna.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen új telepítés az eredeti fajtákkal egész nyáron értékes színfoltja lenne a határnak, s a falusi turizmus szempontjából is különleges élménnyel szolgálna.