TTIP: az önálló adópolitika végnapjai

Hétfőn kezdődött az Európai Unió és az Egyesült Államok között a Transzatlanti Keres-kedelmi és Befektetési Part-nerség (TTIP) megkötésére irányuló tárgyalások immár tizenkettedik fordulója. Az elemzők szerint könnyen veszélybe kerülhet a nemzet-államok önálló adópolitikája.

Brüsszel. Bennfentes források szerint először foglalkoznak részletesen a befektetési bírósági rendszer (Investment Court System) felállítására vonatkozó európai bizottsági javaslattal, amely a szabadkereskedelmi egyezményekben a befektetők és az államok közötti jogviták rendezését szabályozná.

„Hiába küzd az Európai Unió a nemzetközi vállalatok adóelkerülési gyakorlata ellen, ha közben elfogadja azt a nagy felháborodást kiváltó vitarendezési eljárást, amely a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény egyik alappillére lenne” – figyelmeztet egy tanulmány, amelyet a Transnational Institute és a Global Justice Now civil szervezet állította össze. Ebben 42 olyan korábbi esetet tártak fel, ahol a külföldi befektetők kifejezetten adóviták miatt citáltak választott bíróság elé kormányokat a befektető–állam vitarendezési eljárás (ISDS) keretében. A szerzők aggasztónak találják, hogy a multicégek egyre gyakrabban használják ezt a régóta létező mechanizmust arra, hogy számukra kedvező adózási feltételeket kényszerítsenek ki az adott országban. Ezért állítják azt, hogy Brüsszel a nemzetállamok szuverenitásával játszik, ha a maratoni TTIP-tárgyalásokon enged a multilobbi nyomásának, és az unió valamint az Egyesült Államok közötti viszonylatban is szentesíti a választott bíróságok intézményét. Ezen az sem változtat, hogy az Európai Bizottság tavaly ősszel az eredeti ISDS helyére annak felvizezett változatát, a befektetési bírósági rendszert (ICS) javasolta (amelyet nyilatkozatban utasított el a német, sőt az európai bírák szövetsége is). Teljesen mindegy ugyanis, hogyan nevezik az eljárást, ha annak lényege változatlan: a külföldi befektetők választott – vagy a brüsszeli javaslatban befektetésinek nevezett – bíróságon perelhetik a fogadó államot, ha úgy gondolják, hogy sérelem érte őket, vagy veszélybe került a profitjuk. Fordítva ez nem működik: az ISDS keretében a nemzetállamoknak nincs lehetőségük beperelni a multikat, ha „rosszul viselkednek”, szennyezik a környezetet, netán termékeikkel tönkreteszik az emberek egészségét.

A 2013 júliusában megkezdett tárgyalások egyelőre nem hoztak áttörést, aminek fő oka az, hogy az európai politikai közvélemény egy része aggodalommal tekint a tervezett ügyletre, attól tart, hogy az megnyitja majd az utat a tőkeerős, globális szerepet játszó amerikai nagyvállalatok – környezet-, illetve fogyasztóvédelmi szempontokon átgázoló – érdekeinek európai érvényesítése előtt. A felek szeretnének még idén, Barack Obama amerikai elnök mandátumának lejárta előtt megállapodásra jutni, szakértők szerint azonban erre kevés az esély. (MTI, TASR)