Svájc és a banktitok

Zürich. Svájc nem hajlandó felszámolni a banktitok intézményét, hogy elébe tudjon menni az EU kamatadóval szembeni elvárásainak – hangoztatják berni kormánytisztviselők. Az unió pénzügyminiszterei hét eleji tanácskozásukon adtak mandátumot a brüsszeli bizottságnak a tőkemenekítés megelőzését célzó, hat országgal folytatandó tárgyalásra.

A tagállamok többsége már évek óta próbálja elejét venni, hogy polgáraik kamatadót nem alkalmazó államokba menekítsék megtakarításaikat. Az alkudozások során jutottak olyan kompromisszumos formulára, hogy egyes országok – elkerülendő a káros adóversenyt – a betétesekre vonatkozó információ szolgáltatásával helyettesíthetik a tőkejövedelmek megadóztatását. A most kapott tárgyalási felhatalmazás alapján az Európai Bizottságnak Svájccal, az USA-val, Liechtensteinnel, Monacóval, Andorrával és San Marinóval kellene tárgyalnia valamilyen, hasonló értelmű rendezésről. Az információcseréről Svájc hallani sem akar, mert a betétesek adatainak kiadása egyet jelentene az ország számára különleges bevételi pozíciókat biztosító banktitok intézményének feladásával. Az egyetlen dolog, amelyre az alpesi ország mégis hajlana, az valamiféle kamatadónak az EU-polgárokra való alkalmazása lenne. Ezzel az adott viszonylatban meg lehetne szüntetni a megtakarításoknak külföldön történő elhelyezésére való késztetettséget. Bernben mindenesetre készek a Brüsszellel folytatandó tárgyalások mandátumának megfogalmazására, bár tudatában vannak azon előnynek, hogy egyes EU-tagállamok még mindig nem ratifikáltak egy korábbi, 1999 júniusában aláírt kétoldalú megállapodást a szárazföldi és a légi közlekedésről, illetve az agrárkereskedelemről.

Az EU számára bonyolítja a helyzetet, hogy a tagállamok egy részével sem sikerült tökéletesen rendezni a kamatadó ügyét. Ausztria, Belgium és Luxemburg például hétéves felmentést kapott az információadásra, ha addig forrásadó kivetésével közömbösíti a megtakarítások kimentésére gyakorolt vonzerejét. (VG)