Rangos autógyártók beszállítói

Amikor Gémesi Károly mérnök 1992 októberében a VUNAR élére került, állami részvénytársaság igazgatója lett. A vagyonjegyes privatizációban alakultak át „igazi” részvénytársasággá. A név megmaradt, de szerszámkutatással és -fejlesztéssel akkor már nem foglalkoztak. Senki sem drukkolt nekik. Még az egykori munkatársak közül is sokan arra vártak, mikor mennek tönkre... Gémesi Károly ötvenévesen kapott lehetőséget – mint vallja, teljesen felkészületlenül – , amikor a részvénytársaság élére választották. Ő a VUNAR harmadik igazgatója.

„Huszonegy évig egy konszern tagjaként léteztünk, ez fizette az összes kiadásunkat. 1989-ben a konszern szétesett, az államnak nem volt pénze, következésképp mi is egy fillér nélkül maradtunk. A hatalmas székház kiürült, munkásokat kezdtek felvenni és visszájára fordult a mérnökök és munkások aránya. Azelőtt az alkalmazottak kétharmada mérnök volt. Akkor 470-en voltunk, jelenleg közel százhetvenen vagyunk és az alkalmazottak egyharmada mérnök. A társaság jelenleg gépipari gyártással foglalkozik, elsősorban autógyárak részére dolgozunk. Az egyik mentőövünk az volt, amikor 1995-ben a németországi Volkswagen kliensévé váltunk. Találtunk egy partnert, aki fizetett, és megtanított arra, hogyan kell dolgoznia annak, aki velük akar együttműködni” – mondta az igazgató.

A VUNAR nehéz időszakokat vészelt át; az állami vállalattól óriási adósságot örökölt. Az állam eladta a VUNAR-t a magán részvénytársaságnak, a „hála” pedig az, hogy napi 0,3%-os büntetőkamatot követel érte, ami évi kamatra átszámítva több mint 100 %. „Kilenc éve nem fektethetünk be a gépekbe semmit, minden pénzünket elveszi az állam. S ez még egy évig így lesz. Ha ezt a pénzt befektethetnénk, a hozzáadottérték-adóként többet kapna tőlünk az állam, vehetnénk fel embereket, bővíthetnénk a termelést” – magyarázta az ügy hátterét Gémesi Károly.

Az átmeneti korszakban fapadokat, szétnyitható ruhaszárítót is gyártottak, mindent, amit el lehetett adni. De ez már a múlté. A Volkswagen után jött az Audi, a Peugeot, majd a Citroen és az Opel. Valamennyi felsorolt márka számára gyártanak, a kapacitásuk 80 százaléka az említett autógyárakba irányul. „De nem elégszünk meg azzal, hogy autógyárak beszállítói legyünk, bár ez jó volt, enélkül talán már nem is léteznénk. Viszont ez nem valami fényes jövő. Igyekszünk valamit eladni abból is, amit mi fejlesztettünk ki, ami saját gyártmány, de ez egy kicsit lassabban megy.”

Lang Tamás mérnök, az első igazgató, jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a jogfolytonosságot nemcsak az épület és a név jelenti, hanem a szellemi munka módszerének a továbbvitele is. Huszonegy évig állt a szerszámkutató-fejlesztő intézet élén. Az első komoly siker négy évig váratott magára. „A zlíni ZPS gyártól kaptunk egy feladatot, amely bizonyítási lehetőséget adott. Ma már talán mosolyognánk az akkori műszaki színvonalon, de akkor az óriási lökést adott. A dolgozó értelmiség – hogy az akkori meghatározással éljek – megérezte az önmegvalósítás lehetőségét. 1980-ban a milánói gép- és szerszámvilágkiállításon a japánok és az amerikaiak lerohantak bennünket, amikor bemutattuk a fogaskerékgyártó gép teljes automatizációját. Ezt az akkori autóipar felhasználta. Nyolcvanöt után a gazdasági rendszer kezdett akadozni, a politika, az akkori gerontokrácia túlélési akarata került előtérbe, nem törődtek a gazdasággal, bűnbakot kerestek. Kitalálták, hogy nem a gyártó hibás azért, amiért nem gyárt újat, hanem a fejlesztőintézet... Csakhogy egy gyárra a fejlesztőintézet nem kényszerítheti rá az akaratát. 1988-tól bennünket tettek felelőssé azért, hogy kevés az innováció, aminek fatális következményei lettek. Három év alatt minden leállt, s olyan mértékű eladósodás jelentkezett, ami az akkori alaptőkének mintegy 60 százalékát felemésztette” – vázolta fel a múltat a volt igazgató.

A harmadik igazgató, Gémesi Károly majd egy évtizede áll a VUNAR élén. Történelmi párhuzamokat keresve egyes szurkolók érdekes párhuzamokat vélnek felfedezni a VUNAR életében. Szerintük Lang Tamás szerepe az államalapító Szent Istvánéhoz hasonlítható, Gémesi Károly pedig IV. Béla, az újjáépítő. A mai napig pontosan 1457 alkalmazott fordult meg a VUNAR-ban, de mindössze négyen vannak, akik az indulás óta itt dolgoznak: Miloslav Hložek, Zsóka János mérnök, Oros Miklós és a jelenlegi igazgató. Gémes Károly optimista: „A mi célunk az, hogy saját gyártmányaink, saját szolgáltatásaink legyenek. Ezért kezdtük el ismét növelni a mérnökök számát. Bizonyos elképzeléseink már vannak erre vonatkozóan, sőt, bizonyos gyártmányok is készültek. A vállalaton belül létrehoztunk egy szervet, amelynek az a feladata, hogy összegyűjtse a jó ötleteket, s a legjobbakból gyártmány lehet. A részvényesektől azt a feladatot kaptuk, hogy három éven belül ötszörözzük meg a termelést. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez sikerüljön.