Omladozó pokoli paneltornyok

Ha csak a hivatalos statisztikából indulnánk ki, akár büszkék is lehetnénk lakáshelyzetünkre. Szlovákia 1,7 milliónyi lakásának a fele jelenleg családi házakban a másik fele lakóházakban található, és nagy részüket a második világháború után építették. A lakóházak esetében ez az arány eléri a 96 százalékot, háromnegyedük, mintegy 600 ezer, panelból készült. Nem épültek régen, a felszereltségük semelhanyagolható, hiszen a lakások 95 százalékában van központi fűtés, meleg víz, fürdőszoba és illemhely, ami európai mércével is megállja a helyét. A lakások jelentős része azonban a szocializmus tömegtermelésének a szüleménye, a minőség így nem egyszer akár katasztrofálisnak is nevezhető.

A hagyományos eljárásokkal készült lakóházak életkora 100 év körül van, a panelházak esetében ez 80 év. Ehhez azonban rendszeres és módszeres felújításra lenne szükség. Ha ez elmarad, akkor a hagyományos technológiával készülő lakások életkora 80, a panelházaké 65 évre csökken. A házak egyes részeinek életkora azonban ennél lényegesen alacsonyabb. A víz- és gázvezetékeké 30–40 év, a felvonóké pedig 25–40 év. Az ablakok átlagos élettartama szintén 40 év körül mozog. Hogy a minőséggel komoly bajok vannak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy már azok a lakások is komoly felújításra szorulnak, amelyek még húszévesek sincsenek.

Ezt nagyrészt a korábbi időszak alacsony támogatása okozták, amikor a lakások még állami vagy szövetkezeti kézben voltak. Az állami lakásokban a lakbért központilag szabályozták, figyelmen kívül hagyva az 1990 utáni inflációs hatásokat. Az 1992-es lakbéremelések csak átmenetileg nyújtottak megoldást. Egyes elemzések szerint a felújításhoz szükséges összegnek a lakbérek csak a 30–40 százalékát tették ki. Hasonló helyzet uralkodott a szövetkezeti lakásoknál is, ami egy idő után tarthatatlanná vált. Saját források hiányában így az állam volt kénytelen hozzájárulni a lakások felújításához, megakadályozva a nagyobb baleseteket.

A lakóházakra jelenleg hét konstrukciós hiba jellemző, amely nem az épület korával kapcsolatos. Harna István építésügyi miniszter szerint ezeket haladéktalanul orvosolni kell, hiszen jelentős veszélyeket rejtegetnek a lakók számára. Ezek között a hibák között említhetők a rosszul rögzített erkélyek és homlokzati panelek.

Hibákkal vagy anélkül persze még mindig azok járnak jól, akiknek egyáltalán van fedél a fejük felett. Lakáshoz jutni ugyanis egyre nehezebb. A kormány a négyéves választási időszakra olyan feltételeket kívánt teremteni, amelyek 56 ezer lakás felépítését tették volna lehetővé. Hogy ez valóban sikerül-e, annak a kormányzati megítélése szinte napról napra változik. Harna István legutóbb úgy nyilatkozott, hogy van még remény a teljesítésre, hiszen a tárca megteremtette a törvényalkotási, pénzügyi és műszaki feltételeket . Azt azonban már ő sem ígéri, hogy az öszszes lakást sikerül átadni még ebben a választási időszakban.

Új lakások hiányában így a többség csak a régi lakások vásárlásával juthat fedélhez. Az árak az elmúlt két évben nem változtak lényegesen; egy kétszobás lakáshoz Pozsonyban az ingatlanügynökségeken keresztül 900 ezer és 1,5 millió korona között juthatunk hozzá, Kassán és általában Kelet-Szlovákiában ugyanez akár a felével is olcsóbb lehet.

A lakásvásárlást a lakosság jelentős része ugyan még mindig saját forrásból fedezi, Kelet-Szlovákiában azonban már minden második vásárló igénybe veszi valamelyik lakásfinanszírozással foglalkozó intézmény segítségét. Szlovákiában jelenleg a lakás-takarékpénztárak, az Állami Lakásfejlesztési Alap (ÁLA) és a bankok által nyújtott jelzáloghitelezés segít ebben a lakoságnak. A hitelkamatlábak a jelzáloghitelezés esetében éves szinten 9,95-11 százalék között mozognak, ami az 5 százalékos állami bonifikáció leszámítása után, 4,95-6 százalékra csökken. A lakástakarékoskodás kamatlábai 4,75-6 százalékosak. Az ÁLA hitelei a legkedvezőbb kamatozásúak, 3,6-4,4 százalékos kamattal. A jövő év januárjától életkortól függetlenül 700 ezer koronás hitelt vehetünk fel. Azonban ezt csak új lakás vásárlására vagy építésére lehet felhasználni. Akinek nem telik lakásvásárlásra, az legfeljebb csak bérelhet, az utóbbi időben azonban ez sem olyan egyszerű dolog. Manapság a bérleti díjak sem alacsonyak. Pozsonyban egy átlagos háromszobás lakásért havonta akár 15–20 ezer koronát is elkérnek. Ez azonban még mindig nem a csúcs, hiszen egyes luxuslakások a tulajdonosukat havonta akár 80 ezer koronát is meghaladó összeggel gazdagítják. A fővárostól távolodva a bérleti díjak egyre csökkennek, a Nagyszombati kerületben három- és húszezer korona között mozognak.