Német agyelszívás térségünkből

Úgy tűnik, leginkább Németországban van esélye a magasan képzett kelet- és közép-európaiaknak az uniós munkavállalásra. Azon német cégek közül, ahol domináns az Európai Unión kívüli külföldiek alkalmazása, minden második leginkább a keleti szomszédoktól „importál”, míg Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában átlagosan csak minden tizedik – ezekben az államokban a magasan képzett észak-amerikai és ázsiai vendégmunkások szerepe nagyobb. A külföldieket alkalmazó német vállalatok több mint egyharmada toboroz az Unión kívülről, ami igen meglepő, hiszen általános hiedelem, hogy Németországban nehéz munkavállalási engedélyt szerezni, és a kérdőíveket az érintett cégek még a zöldkártyaprogram igazi beindulása előtt töltötték ki.

Nem minden szakma egyformán keresett azonban a német munkaerőpiacon sem. Az informatikus és mérnök vendégmunkásokhoz képest kissé a háttérbe szorulnak a közgazdász végzettségű külföldiek, míg orvosból – egyelőre – nem sok van, jogász pedig csak mutatóba akad. A magasan kvalifikált külföldiek alkalmazását magyarázhatja, hogy speciális tudásuk – idegen nyelvek és piacok ismerete – kiegészíti a belföldi munkavállalók ismereteit, de előfordulhat, hogy a honi munkaerő-állomány szűkössége miatt a vendégmunkások riválisai a hazai diplomásoknak. Rainer Winkelmann, a zürichi egyetem tanára a felmérést elemezve mindkét hipotézis mellett talált érveket. A külföldiek toborzásának szubjektív okait kutató kérdésekre adott válaszok az első feltevést erősítették meg, hiszen a német munkaadók a vendégmunkások idegennyelv-ismeretét, a külföldi piacokon szerzett tapasztalataikat jelölték meg fő okokként, és általában nem értettek egyet azzal, hogy a belföldi jelölteknél jobbak, motiváltabbak lennének, vagy kisebb fizetést kérnének.

Minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb eséllyel foglalkoztat képzett külföldi munkaerőt. Az viszont, hogy különösen a diplomásokat egyébként is nagy arányban foglalkoztató cégek verbuválnak külföldről, arra utal: a magasan kvalifikált munkaerő iránt átlagon felüli keresletet támasztó cégek odahaza már nem találnak elegendő jelöltet. A helyettesítési hipotézist erősíti az is, hogy informatikai területen viszonylag sok külföldit alkalmaznak a német cégek, és az ő felvételükben aligha a külföldi piac ismerete vagy a nyelvtudás dominál. Míg a mérnöki és üzleti diploma is viszonylag jól „eladható” Németországban, addig külföldi jogászok – akik talán némi átképzést igényelnének bizonyos jogi területek országspecifikus megismeréséhez – kevesen vannak. Bár orvosból sincs sok, Szász-Anhalt vezetői a közelmúltban határozták el, hogy Bulgáriából, Cseh- és Lengyelországból, valamint Magyarországról verbuválnak háziorvosokat a doktorhiány enyhítésére.

A felmérés szerint a külföldi diplomásokat nem alkalmazó cégek 89 százaléka (!) toborozna a határokon túlról, ha egyszerűsödne a munkavállalás szabályozása. A szerző a globalizáció erősítésével a nemzetközi mobilitás erősödését valószínűsíti, ami több kihívást is állít a politikaformálók elé. A bel- és külföldi munkaerő rivalizálása csak a strukturális munkaerőhiány előrejelzésével és a képzési politika időben történő változtatásával orvosolható. A honi tudást kiegészítő szakismeretek igénye viszont a nemzetközi mobilitás előtt álló akadályok lebontása mellett szól.

A felmérés során 340 német, illetve 170-170 brit, francia és holland céget kérdeztek meg a külföldiek alkalmazásáról. A vállalatok 30%-a a feldolgozóiparban, ötöde-ötöde az információtechnológiai iparban, a pénzügyi szolgáltatások területén és a vegyiparban, tizede pedig a kutatás-fejlesztés területén tevékenykedett, a magasan képzett munkaerő aránya pedig átlagosan 29% volt. (H.G.G.)

Prága fölényesen vezet Berlin előtt

Pozsony. Nem hivatalos adatok szerint tavaly mintegy 4 ezer szlovák állampolgár vállalt munkát Ausztriában, s több mint 13 ezer Németországban. Az utóbbival kapcsolatban a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NÚP) illetékeseitől megtudtuk: a Németországban foglalkoztatott, egyetemi végzettségűek aránya mindössze 1%-ot tett ki. 9 500-an idénymunkásként dolgoztak, 1956-an diákként a nyári szünetben. A foglalkoztatottak 70%-a a vendéglátó- és szállodaiparban helyezkedett el, 16%-a az egészségügyben, 8%-a az építőiparban, 3%-a a mező- és erdőgazdaságban. A legtöbb külföldön dolgozó szlovák állampolgár Csehországban vállalt munkát – az NÚP adatai szerint szeptember végéig több mint 68 ezer szlovák dolgozott Csehországban és alig több mint 2 ezer cseh Szlovákiában. Hazánkban tavaly 212 regisztrált munkaközvetítő ügynökség működött. (gy)