Kedvezményekkel kedveskedünk

Jó lesz odafigyelni a csatlakozó országokra – hangzott egy szakértői intés Brüsszelben, arra utalva, hogy a 2004 májusában uniós taggá váló kelet-közép-európai országok egyre kedvezőbb munkahely-teremtési feltételeket kínálnak a beruházók számára. Ez oda vezethet, hogy az amúgy is viszonylag magas munkanélküliséggel sújtott nyugat-európai államokból keletre vándorol a termelésbe fektető, új munkahelyeket létrehozó tőke. A térség kormányai ugyanis igyekeznek versenyképesebbé és ezáltal a tőke számára is vonzóbbá tenni országukat. A januárban induló adócsökkentési hullám látványosan jelzi ezt a szándékot. Az adóreform terén – a társai közül dinamikus, 4,1%-os idei gazdasági növekedésével amúgy is kiemelkedő – Szlovákia az éllovas, ahol az adózás átfogó átalakítása keretében egyszerre enyhítik a vállalatok és a lakosság adóterheit, miközben a rendszer is egyszerűsödik. Szlovákiában megszavazták az új adótörvényt, mely szerint a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó (áfa) és a társasági nyereségadó kulcsa januártól egységesen 19-19% lesz. Az intézkedés jelentős könnyítés, hiszen a cégek eddig nyereségük 25%-át fizették be adóként. A nyolc tagjelölt állam közül öt – Szlovákia mellett Csehország, Lengyelország, Lettország és Magyarország – szánta rá magát a vállalati nyereségadó mérséklésére. A szlovákiaihoz hasonló átfogó adóváltozást a többi országban jövőre még nem terveznek, de a hírek szerint Lengyelországban is új rendszer bevezetését fontolgatják. A varsói kormány egyelőre csak a vállalati adóterhek enyhítését határozta el, mégpedig nem is akármilyen mértékben: 8%-kal, 19%-ra csökkentik a nyereségadó mértékét (1994-ben még 40%-os kulcsot alkalmaztak). A térségben tíz éve a legmagasabb társasági adót „felszámító” Csehország is elindult ebben az irányban. Prága a tervek szerint jövőre a jelenlegi 31%-ról 28-ra, majd a következő két évben további 2-2%-kal, 2006-ra 24%-ra csökkenti a nyereségadókulcsot, ami azonban a többiekével összehasonlítva még mindig viszonylag magas szint. A szlovén kormány egyelőre nem érzi szükségét a vállalkozói adóterhek enyhítésének: kitart a jelenlegi 25%-nál. Tallinn is ragaszkodik az érvényben lévő 26%-os vállalati nyereségadóhoz. A két másik balti államban viszont jóval alacsonyabb a kulcs, ráadásul Lettország januártól még le is viszi 4%-kal, 15%-ra.

Jelentős áfaváltozások is lesznek januártól az uniós tagsággal járó adóharmonizálásra hivatkozva a nyolc országban. Az egységesítés jegyében Szlovákiában 19%-osra változó áfa azonban veszélyekkel is jár, hiszen a büdzsé egyes számítások szerint az államháztartási hiány közel 50%-ának megfelelő, mintegy 800 millió eurónyi bevételtől esik el. Külföldi elemzők drámainak minősítik az e tekintetben a trenddel ellentételesen elmozduló Magyarországon várható áfaváltozásokat: a nullaszázalékos kulcs ötre és a 12%-os 15-re emelését, illetve azt, hogy az egyes termékek átsorolása révén összességében nőnek a lakosság adóterhei. Emelkedő áfateherrel szembesül a lakosság januártól Csehországban is, ahol a kulcsok ugyan változatlanok maradnak, ám a szolgáltatások nagy része átkerül a legfelső, 22%-os sávba. Ráadásul Csehországban is 22%-os áfát vetnek ki a nem magánforgalomban eladott telekingatlanokra.

A megcélzott ország adórendszere az egyik legfontosabb, de korántsem az egyetlen szempontjuk a külföldi befektetőknek. A mérlegre tett egyéb tényezők között első helyen szerepelnek a munkabérekre rakodó közterhek. E tekintetben az uniós tagságra készülő kelet-európai országok egyikében sem terveznek a közeljövőben jelentős változást, pedig a szint még mindig igen magas. Ez elsősorban a jelentős költségvetési hiánnyal magyarázható, valamint azzal, hogy ennek az adófajtának az átalakításához nemcsak az államháztartás általános reformja, hanem a nyugdíj és az egészségügy finanszírozási rendszerének átfazonírozása is szükséges.

E tekintetben éppen Szlovákia tűnik a legkevésbé versenyképesnek, hiszen a munkaadó által a bérek után fizetendő társadalombiztosítási járulék nálunk a legmagasabb, 38%, míg az egyéb adóterheket magasan tartó Szlovéniában a legalacsonyabb (15,9). A beruházók által árgus szemekkel figyelt úgynevezett fajlagos munkaerőköltség tekintetében igen nagy a szórás a térségben. Az iparban és a szolgáltató szektorban mért fajlagos élőmunka-költség a csatlakozó országok átlagában 2000-ben óránként 3,47 euró volt. E tekintetben a szlovéniai 8,98 euró korántsem látszott vonzónak, míg Magyarország (3,83 euró) valamivel Lengyelország és Csehország után következett. Szlovákia viszont a visegrádiak mezőnyében sereghajtó e téren; igaz, ennek köszönhetően az ország vonzerejét az is növeli, hogy 9,4%-os infláció mellett a nominálbérek mindössze 6,6%-kal nőnek, azaz csökken a reálbér.

Az utóbbi két év magyarországi béremelései, illetve a forint korábbi erősödése miatt azonban Magyarország immár a második Szlovénia mögött, azaz a bérszínvonalat tekintve elveszítette korábbi vonzerejét. A magyarországi fajlagos munkaerőköltség tavaly mintegy 16%-kal emelkedett, és elemzők szerint az idén e tekintetben akár további 5%-kal is romolhat a versenyképesség. Márpedig a korábban a külföldi tőke egyik térségbeli kedvencének számító Magyarországon az utóbbi időben tapasztalható visszaesés, sőt tőkemenekülés egyik fő oka a hirtelen és nagymértékű béremelés következtében megemelkedett fajlagos munkaerőköltség.

Igencsak kinyílt a reálbérek és a termelékenység változása közti rés a térségben: míg Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában kevésbé, addig Lengyelországban (10%), de különösen Magyarországon (27%) kiugró mértékben nőtt. Magyarország versenyképességét egyébként rontja az általában 2 százalékos helyi adó is, ami szinte ismeretlen a térségben. (A HVG nyomán)