Hazai fajborok világszínvonalon

Korpás András szőlőnemesítő. Nagy adag fanatizmus, türelem és elhivatottság kell ahhoz, hogy ma valaki nálunk szőlőnemesítéssel foglalkozzon. A szerző felvételeKorpás Andrást a hazai borásztársadalom a szakma megszállottjának tartja. „Nagy adag fanatizmus, türelem és elhivatottság kell ahhoz, hogy ma valaki nálunk szőlőnemesítéssel foglalkozzon” – jelentette ki az Érsekújvár és Párkány között félúton található Kürt szövetkezetének szőlészetiágazat-vezetőjéről a szakolcai Alojz Masaryk, aki minden évben a kürti szőlőtermelő térségben szerzi be díjnyertes borainak alapanyagát. Elismerően nyilatkozott Vilém Kraus professzor morva szőlőnemesítő szlovákiai tanítványáról (és borairól) Ronald Weiser, az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete is, aki igazi borszakértőnek számít: magángyűjteményében állítólag 12 ezer palack különleges minőségű bor található. De megfordultak Kürtön német, olasz, francia, kanadai és dél-afrikai diplomaták és szőlészek, ide szerveznek tanulmányutakat a hazai és külföldi kertészeti és szőlészeti szakiskolák, egymásnak adják a kilincset a borkülönlegességek iránt érdeklődő szakértők és ínyencek, valamint a minőségi szőlővesszőt kereső szőlészek. Egy szó mint száz: az egykor egy szövetkezetben gazdálkodó, ma külön utat járó Kürtnek és Fűrnek – Korpás András szőlőnemesítőnek köszönhetően – sikerült felküzdenie magát a borászok (világ)térképére.

Szerencsés véletlenek

A nagylóti származású szőlész saját bevallása szerint mindig a biológia iránt vonzódott. Ezért választotta tanulmányai színhelyéül a komáromi mezőgazdasági technikumot, majd Nyitrát, illetve a Brünni Mezőgazdasági Főiskola (ma agrártudományi egyetem) lednicei kertészeti karát. Harmadévesként már tudományos segéderőként dolgozhatott az akkor már nemzetközi hírnévnek örvendő morva szőlőnemesítő, Vilém Kraus professzor mellett, aki fajtakísérletein túl egy tiszteletre méltó számú cseh és szlovák szőlésznemzedéket is felnevelt, beléjük oltva a szakma iránti szeretetet és elhivatottságot. Korpás András állítása szerint ez a hatvanas–hetvenes években végzett generáció alakította ki Délnyugat-Szlovákiában a modern szőlőtermesztést. A legjelentősebbek között említette többek között a muzslai szőlőhelyen gazdálkodó Miroslav Petrechet, valamint Vladimír Sodomát, Oľga Jungovát, a perbetei Krutek Ottót vagy a Kelet-Szlovákiában tevékenykedő Timkó Györgyöt. „A lednicei vonal hozta magával a szálvesszős művelési módot, lökésszerű fejlődést adva a nagyüzemi szőlőtermesztésnek a térségben” – állítja vendéglátóm, aki a diplomán és a szakismereteken túl kapott a mesterétől 25 saját nemesítésű szőlőfajtát is. Ezek képezték ampelográfiai gyűjteményének első példányait. Ma Korpás András fajtagyűjteményében megközelítőleg ezer fajta, fajtajelölt és klón található, az övéhez hasonló gyűjteménnyel Szlovákiában csak a Borászati Kutatóintézet büszkélkedhet Šenkvicében.

Szerencséje volt Korpás Andrásnak a munkáltatójával is. Nem tudni, hogy a lednicei iskola vagy Kraus professzor hírnevének köszönheti-e, hogy a kürti–fűri szövetkezet vezetése szinte az első pillanattól megbízott a friss diplomás kertészmérnökben és csaknem 300 hektáron modern szőlőültetvényt alakított ki, zöldet adva a vállalkozó kedvű szőlésznek, hogy folytassa kutatásait. Az eredmények láttán a központi fajtaminősítő intézet (ÚKSUP) is a térségben hozta létre fajtakísérleti telepét, Korpás Andrást megbízva a vizsgálatok folytatásával. Ezekből a fajtakísérletekből alakultak ki évek során a szaporító- és törzsültetvények, amelyek köszönhetően a kürti szövetkezet éves szinten ma is több mint 1 millió szemet és vadvesszőt ad el. A szőlészet tartósan a szövetkezet húzóágazatának minősül.

Új csemege- és borszőlők

A véletlen és szerencse hozta össze Korpás Andrást Dorota Pospíšilovával. Együttműködésük eredményeként jött létre a Devín (piros tramini x piros-fehér veltelini) fehér borszőlő, amelyet 1997-ben felvettek az állami fajtajegyzékbe, valamint a szintén 1997-től engedélyezett Dunaj (Bouchet x Oportó) kék borszőlő. Az állami fajtaminősítő intézet (ÚKSUP) most végzi a páros fajtajelöltjein – eddig mintegy 250 új nemesítést mondhatnak magukénak – a minimum hat évig tartó fajtakísérleteit és alkalmazkodó képességi vizsgálatokat. Ha ezek eredményesen zárulnak, azaz igazolják a nemesítők állítását, akkor a fajtaminősítő javasolja az új szőlőnemesítés állami bejegyzését. S akkor még hol vagyunk a szőlőfajta és a belőle készített bor széleskörű megismertetésétől, megkedveltetésétől, nagybani elterjesztésétől. (Az ínyencek megnyugtatására eláruljuk, hogy a Devín már kapható a szakboltokban, viszont a Dunaj csodálatos ízét és zamatát éppen a fent említett okok miatt eddig még csak kevesen élvezhették.)

Beszélgetőpartnerem széles mosollyal reagál arra a kérdésemre, vajon melyik szőlőfajtája, fajtajelöltje áll legközelebb szívéhez. „A nemesítés alapfeltétele, hogy az új szőlőnek mindig szebbnek, jobbnak kell lennie, mint az alany, amelynek keresztezéséből létrejött” – magyarázza, majd beavat a nemesítés menetébe. A Devínt Korpás András gyöngyszemnek tartja a borfajták között, amely elsősorban a dél-szlovákiai borvidéken, s azon belül is a párkányi és kürti körzetben „képes csodákat művelni”. Belőle testes, extrakt anyagokban gazdag, aszújellegű bor készíthető. A korán érő Dunaj kék szőlőfajta a vörösborkedvelők igazi ínyencitalává válhat. Dél-Szlovákiában, s azon belül is a párkányi, ógyallai, kürti körzetben magas cukorfokot ér el, ennek köszönhetően különleges minőségű vörösbor készíthető belőle. Dombos vidéken aszúsodásra is hajlamos. A párosnak továbbá nyolc csemegeszőlő-fajtát is sikerült felvetetnie az állami fajtajegyzékbe (1997-től engedélyezett a Diamant, Dóra és az Opál, az idei évtől pedig a Rubanka, Pastel, Onyx, Ametyst, valamint a Negra).

Szóló szőlőkísérletek

Különös fény csillan fel beszélgetőpartnerem szemében, amikor arról kérdezem őt, vajon vannak-e saját fajtái, fajtajelöltjei, illetve nem foglalkozott-e szőlőnemesítéssel szólóban. „Az újabb generáció fajtajelöltjei már kizárólag saját nemesítések” – tárja fel titkát. „A csemegeszőlőknél a rezisztencia és a magnélküliség elérése a cél, a borszőlőknél az illatosság. Szép csemegeszőlőnek mutatkozik az RU 4-es, az RU 6-os vagy az RU 10-es” – sorolja, majd azt is elárulja, hogy az ifjabb Korpás András, aki szintén lednicei diák, talán apja nyomdokaiba lép: „Szintén érdeklődik a szőlőnemesítés iránt, s benne talán nagyobb a lelkesedés, mint bennem” – vallja büszkén.

A szőlőnemesítés, azon túl, hogy hosszadalmas, költséges is. Van-e értelme új fajtákkal kísérletezni, amikor a termelők többsége ráállt a világfajtákra? – faggatom tovább vendéglátómat. „Az csak divathullám, amely hamarosan lecseng” – vágja rá gondolkodás nélkül, s szavai alátámasztására a magyar példát hozza fel. „Magyarországon már mutatkoznak a túltermelés jelei Cabernetből és Merlóból. Bár a szlovákiai bortermelők szép Chardonnay vagy Cabernet Sauvignon borokat készítenek, mégsem tudnak olyan népszerűségre szert tenni, mint amilyet az új-zélandi, ausztrál, dél-afrikai vagy argentin termelők kivívtak maguknak. A mi borainknak a fogyasztók szerint mindig más jellege lesz. Az idei szőlészeti és borászati világkongresszuson is, amelyet Pozsonyban rendeztek, hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a mi Chardonnay boraink „nem az igaziak”. Nekünk nemesítőknek és szaporítóanyag-termelőknek azonban foglalkoznunk kell ezekkel is, mert van kereslet irántuk. De mi lesz akkor, ha az eladott szőlők mind termőre válnak? Exportálni aligha fogjuk tudni a termést, illetve a belőle készített borokat, hazai tömegfogyasztásra pedig túlontúl drága lesz. A hozzánk látogató külföldieknek sem tudjuk majd eladni – a világfajtákat továbbra is a megszokott termelőktől szerzik be. Ellenben a kárpát-medencei fajták térségünkben kitűnő és változatos borokat adnak. A világkongresszuson többen is felvetették, hogy miért erőlködünk a Chardonnay fajtával, miért nem foglalkozunk inkább az igazi csemegének ígérkező régióbeli fajtákkal, mint amilyen az Olaszrizling, a Kékfrankos, az Oportó, a Zweigeltrebe Leányka, a Devín, az Irsai Olivér vagy a Cserszegi fűszeres.”

Beszélgetésünk során természetesen szóba került az uniós csatlakozás is, amelyre Korpás András szerint a szlovákiai szőlészek és borászok többsége még nem készült fel, s nemcsak a szőlészeti regiszter kialakításával kapcsolatban van ez így – vallja vendéglátóm. „Az unióban hatályos jogszabályok, rendeletek átvétele és betartása sokakra hidegzuhanyként hat majd, termelőkre és nemesítőkre egyaránt. A piacnyitás után a hazai boltokat elárasztják majd az olcsó dél-európai asztali borok. Éppen ezért kellene a hazai termelőknek felkarolniuk a térségbeli fajtákat, s összpontosítaniuk a minőségi és a különleges minőségű borokra, ebben a kategóriában lényegesen jobbak az esélyeik.”