Fico nem utasítja el a veszélyes aranybányászatot

Az ellenzéki Híd parlamenti képviselője és alelnöke, Simon Zsolt a parlament jelenlegi ülésén egy olyan javaslatot nyújtott be, amely jelentős mértékben nehezítette volna a ciános technológiát használó bányaipari társaságok tevékenységét. A kormányzó Smer azonban ezt – ugyanúgy, ahogy az ellenzéki képviselők javaslatainak a többségét – múlt kedden elvetette. Pár nappal később, vagyis múlt pénteken a kormánypárt már a saját javaslatával jelent meg a parlamentben, amely azonban már most kiváltotta az érintett települések civil szervezeteinek és a környezetvédőknek a nemtetszését.

A népszavazás nem old meg semmit

A Smer a bányászati törvény módosításán keresztül szeretné „megtiltani” a ciános technológiát alkalmazó aranybányászatot. Jana Laššáková, a Smer parlamenti képviselője, a módosítás-javaslat egyik előterjesztője szerint a jövőben csak olyan településen nyithatnak majd ilyen bányát, ahol ezzel a lakosság az erre a célra kiírt népszavazás során egyetért. A civil szervezetek és az érintett települések képviselői épp ebben látják a legnagyobb problémát.

„A népszavazás ez esetben inkább a beruházóknak kedvez. A helyi népszavazást ugyanis ugyanarról a témáról négyévente meg lehet rendezni, amit a beruházók egész biztosan ki is fognak használni” – nyilatkozta Körmöcbánya (Kremnica) polgármestere, Zuzana Balážová, aki szerint a beruházók részéről hatalmas nyomás nehezedik majd a lakosságra. Szerinte már arra is volt példa, hogy egy-egy ilyen népszavazás előtt tömegesen jelentették át állandó lakóhelyüket az adott településre olyan emberek, akikkel a népszavazás eredményét befolyásolták. „A parlamentnek olyan jogszabályt kellene hoznia, amely a kiemelt nemesfémek bányászatát csak végszükség esetén tenné lehetővé” – vallja Balážová.

Átlátszó marketingfogás

„A kormány részéről a ciános technológiával kapcsolatos jogszabály módosítása ugyanolyan marketingfogás, mint az uránbányászat legutóbbi szabályozása” – nyilatkozta Ľuboš Kürthy, a Kremnica Polgári Társulás vezetője, hozzátéve, hogy mindkét esetben a helyi népszavazás intézménye mögé bújik a Fico-kabinet. „A Smernek egyértelműen ki kellene jelentenie, hogy az ilyen veszélyes bányaipari beruházásokat támogatja vagy ellenzi. A párt képviselői által benyújtott jogszabályok ugyanis egyáltalán nem oldanak meg semmit” – tette hozzá Kürthy. Szerinte az érintett települések a bányaipari cégek túszai lesznek, hiszen ha a népszavazást négyévente meg lehet tartani, az adott települést a többi beruházó igyekszik majd elkerülni. „Ki fektetne be egy olyan településen, amelyet bármikor elpusztíthatnak ezzel a veszélyes bányászati módszerrel” – teszi fel a kérdést Kürthy.

Tiltakoznak a környezetvédők

A Greenpeace környezetvédelmi szervezet a ciános technológia teljes betiltását szorgalmazza Szlovákiában – megemlítve, hogy Csehországban, Németországban, Magyarországon és Görögországban már életbe lépett az ilyen jellegű tiltó jogszabály. A tiltakozás jogos. A ciános bányászati technológia a nátrium-cianidot, a hidrogén-cianid (ismertebb nevén kéksav) nátriumsóját alkalmazza, amely színtelen, kristályos por. Rendkívül mérgező, 2%-os, teáskanálnyi oldata képes megölni egy embert. A modern bányaipar a ciánlúgozásnak két fajtáját használja: a tartályos lúgozást, ahol hatalmas, sokszor városnyi méretű tartályokban gyűjtik össze a kibányászott, majd összezúzott ércet, illetve a halmos lúgozást, ahol több futballpályányi halmokba hordják össze. Ezt követően cianid-oldatot öntenek, illetve permeteznek rá, ami az ércen leszivárogva megköti az arany (illetve ezüst) részecskéit, az így keletkező oldatot pedig medencékbe vezetik el. Ezután az arany-cián oldatból kinyerik a nemesfémet, majd a ciánt újrahasznosítják az érceken. Két gramm arany előállításához egy tonna rossz minőségű aranyércre van szükség.

A ciános bányászat veszélyei abból fakadnak, hogy a folyamat során visszamaradt cianidot tároló medencék könnyen kiömölhetnek, majd a folyókba, tavakba kerülve súlyosan károsíthatják az élővilágot. Komoly ciánszennyezés már 1982-ben történt Montana államban, 1992-ben pedig Coloradoban, 1998-ban Kirgizisztánban, valamint 2000-ben a romániai Nagybányán (Baia Mare). Az utóbbi, „tiszai ciánszennyezés” néven ismertté vált incidens során több, mint 1200 tonna hal pusztult el a Tiszában és annak mellékfolyóin.

Kíméletlen hajsza a nyereségért

A ciánt nagy mennyiségben használó vegyiparban is számos súlyos balesetről tudunk, amelyet cián okozott. A legismertebb 1984-ben történt az indiai Bhopalban: a Union Carbide egyik rovarirtószereket gyártó üzeméből 40 tonna metil-izocianát (MIC) gáz került ki a környezetbe, közel 3000 ember azonnali, további 15 ezer ember későbbi halálát okozva.