Élelmiszercímkék nagyító alatt

Az Európai Bizottság már vizsgálja az élelmiszerek címkézésére vonatkozó jogszabályt, emellett, az Európai Parlamentben és a Tanácsban folyamatban van a táplálkozási és egészségügyi ajánlás jellegű állítások és táplálék-kiegészítők jogi szabályozása. Ahhoz, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek beleszólhassanak e vitákba, a BEUC (az EU, a csatlakozó országok és az Európai Gazdasági Térség országainak 40 független nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetének szövetsége) azt a megbízatást kapta, hogy európai szinten végezze el az élelmiszer címkézés fogyasztói megítélésének vizsgálatát. Felmérése igazolja: a fogyasztóknak mintegy harmada olvassa és használja az előírás szerinti tájékoztatást, azonban nehezen találnak rá és értik meg azt, ezért többségük inkább a marketing célzatú tájékoztatásra hagyatkozik.

Tápérték iránti érdeklődés

A tápérték iránti érdeklődés vonatkozásában a válaszadók háromnegyede úgy nyilatkozott, hogy nagyon, vagy időnként odafigyel a táplálkozásra. Amikor arról kérdezték őket, hogy legyen-e tájékoztatás a tápértékről az élelmiszercímkén, akkor még nagyobb százalékuk (81%) válaszolt igenlően. Ez az érdeklődés még inkább megfigyelhető volt a azoknál a válaszadóknál, akik megfontolt étrendet kívánnak követni.

A címkén adott táplálkozási tájékoztatás a fogyasztók számára a tápértékre vonatkozó információnak csak egyik forrása. A televízió és a sajtó a fogyasztók fő információs forrása. Szakemberek, mint az orvos vagy az élelmezési szakértő, valamint a család vagy a barátok szintén információforrásként szolgálnak, de kisebb mértékben. Egyéb források – internet, az ingyenesen hívható telefonszámok és a fogyasztói tanácsadó szolgálatok – a legkevésbé tekinthetők közkeletűeknek.

Élelmiszercímkézés

Kiderült, a válaszadók általában nem olvasták el a tápértékre vonatkozó tájékoztatót. Viszont az adag nagyságát és a zsírtartalmat a felmérésben résztvevők több mint 50%-a elolvasta. A nátrium/só és adalékanyagokra vonatkozó információt sok megkérdezett sem az üzletben, sem otthon nem olvasta el, annak ellenére, hogy ezekkel az elmúlt néhány évben sok európai országban intenzíven foglalkozott a sajtó. Ugyanakkor az árra, a lejárati időre és a márkanévre vonatkozó információt a legtöbbjük még az üzletben elolvasta.

Mivel a válaszadók négyötöde naponta, vagy hetente egynél több alkalommal vásárol és arra 30 percnél rövidebb időt, vagy egy órát áldoz, nem meglepő, hogy a terméken található információk közül csak néhányat olvasnak el az üzletben. A fogyasztók nem igazán áldoznak időt otthon a címkén található információ olvasására, kivéve a felhasználási javaslatot. Amikor az élelmiszerek csomagolásán feltüntetett összetevők listájának elolvasása felől érdeklődtek a megkérdezetteknél, 38%-uk azt válaszolta, hogy elolvasta az üzletben, míg több mint 25%-uk úgy nyilatkozott, hogy soha nem olvasta azt el. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a megkérdezettek 60%-a a listát nehezen felfedezhetőnek vélte, és csupán 30%-uk találta könnyen érthetőnek a nyújtott tájékoztatás. A válaszadók kétharmada szeretné az összetevők listájának javított változatát látni, nagyobb betűmérettel és érthetőbben.

Az unióban nem kötelező

Jelenleg az EU jogszabály alapján nem követelmény az élelmiszer csomagolásán a tápérték táblázat feltüntetése, hacsak nincs tápértékre vonatkozó ajánlás jellegű állítás. A megkérdezettek túlnyomó többsége azt kívánja, hogy a címkén legyen feltüntetve a tápértékre vonatkozó tájékoztatás, azonban közel 40% számára közömbös az élelmiszerek csomagolásán jelenleg feltüntetett tápérték-táblázat.

Amikor a tápérték-táblázat elolvasása felől kérdezték a résztvevőket, csak egyharmaduk mondta azt, hogy elolvasta az üzletben, és valamivel többen olvasták el otthon. A fogyasztók könnyebben rátaláltak a tápérték táblázatra, mint az összetevők listájára (csak 20%-nak esett nehezére felfedezni azt, és csupán 13 % soha nem is kereste azt). Azok közül, akik megnézték a tápérték táblázatot, kétharmaduk hitte azt, hogy meg is értette.

Az összetevők listájával kapcsolatban a megkérdezettek nagy aránya szeretne javítást, mint a táblázat méretének növelését, a könnyebb olvashatóság kedvéért, valamint közérthetőbb kifejezések alkalmazását. Fejlesztési javaslatként elhangzott a fejadagonkénti tápértékek feltüntetése, a nátrium helyett inkább a sótartalom és a napi fogyasztásra javasolt mennyiség megadása. A tápértékcímkézés javítását óhajtók 77%-a azt szeretné, hogy az élelmiszer csomagolásán a tápértékminőségre utaló jelzés kerülne. Egybehangzóan egyszerűsített címkézési rendszert szeretnének, amely a csomagolás frontoldalán jelzi, hogy a zsír-, cukor- és sótartalom magas, közepes, vagy alacsony. Fontos megjegyezni, hogy még azon fogyasztók is, akiket a tápérték nem érdekel, az élelmiszerek csomagolásán ilyen típusú egyszerűsített címkézési rendszert szeretnének látni.

Amikor a megkérdezetteknél aziránt érdeklődtek, hogy mely tápértékre vonatkozó információt kellene a címkén feltüntetni, a túlnyomó többség a zsír-, cukor-, vitamin-, koleszterin-, szénhidrát-, ásványi anyag-tartalom, az energiaérték, fehérje-, rost-, nátrium/só-, telített és telítetlen zsírsavtartalom feltüntetését kívánja. A transz-zsírsavakat és glikémiás indexet csak a válaszadók fele, vagy még annál is kevesebb említette. A felmérés során kiderült: a fogyasztók nem egyformán tájékozottak a tápérték tekintetében. Például, a megkérdezettek 84%-a nem tudta helyesen körülírni, hogy mik is azok a szénhidrátok, de a tápérték iránti élénk érdeklődésük miatt mégis azt jelezték, hogy a székhidrátok rajta kell legyenek a címkén. Továbbá, a megkérdezettek többsége nem rendelkezett kellő információval és ismerettel arról, hogy megítéljék a termék minőségét tápérték szempontjából.

A tápértékre vonatkozó információ nyújtásának egyik legellentmondásosabb módszere a tápértékre utaló állítás vagy „marketing információ” feltüntetése. Ezeket az állításokat az élelmiszereknél azért alkalmazzák, hogy a termékeket kelendőbbé tegyék, azt sugallva, hogy azok élettani hatása kedvező – alacsony a zsír- vagy cukortartalmuk, vagy magas a vitamin- vagy ásványi anyag-tartalmuk, stb. A megkérdezettek 59%-a úgy nyilatkozott, hogy az állítások mindig vagy gyakran felkeltették figyelmüket és elolvasták azokat. Csak 14%-uk mondta azt, hogy nem olvasta el az állításokat, míg a válaszadók több mint egynegyede soha nem olvasta el a tápértékre vonatkozó táblázatot. A megkérdezettek több mint felét egy ajánlás jellegű állítás arra késztetné, hogy megvegye a terméket. Nagyon szembetűnő a tápértékre vonatkozó állítások hatékonysága a fogyasztói figyelem felkeltésében és a fogyasztók szokásainak befolyásolásában. A megkérdezettek 80%-a jelezte, hogy az állítások könnyen felfedezhetők, 70% véleménye szerint azok könnyen érthetőek voltak. Ezen túlmenően, a megkérdezettek több mint 50%-a bízik bennük. Ez a szám jelentősen alacsonyabb volt Dániában (33%), ahol az állításokat és a vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsított termékeket szigorú szabályozásnak vetették alá. Németországban viszont tízből 7 megkérdezett elhiszi az állításokat.

A tápértékre vonatkozó állításokkal kapcsolatos fogyasztói bizalom általában összefüggésbe hozható a márkanévbe (65%), vagy a forgalmazóba (18%) vetett fogyasztói bizalommal. Ezért igen nagy kötelezettséget ró a márkanév birtokosára és a forgalmazóra annak biztosítása, hogy a termékeken feltüntetett állítások valósak legyenek, és a fogyasztót ne vezessék félre. Az állításokban nem bízók bevallják, hogy azok rájuk is hatással vannak. Az, hogy az állításokban nem bíznak, azért van, mert nem tudják megítélni, hogy igaz-e az állítás, vagy úgy vélik, hogy az megtévesztő lehet (38-38 %). Amikor két hasonló terméket – az egyik kalciummal dúsított, a másik pedig nem – mutattak a felmérés alanyainak, a megkérdezettek háromnegyede úgy vélte, hogy a kalciummal dúsított termék „jobb”, vagy „kicsit jobb”. A megkérdezettek 47%-a jelezte, hogy a „kalciumban gazdag” állítás a termék megvásárlására ösztönözné őket. A megkérdezettek közel egyharmada közölte, hogy egy ilyen állítás rávenné őket arra, hogy többet fogyasszanak a termékből. Érdekes módon a felmérés ismét azt mutatja, hogy Dániában a fogyasztókat kevésbé befolyásolják az állítások, mint más országokban. Ott, ahol a tápértékre vonatkozó állításokat nem szabályozták olyan mértékben, mint Dániában, a fogyasztók inkább hajlanak arra, hogy higgyenek az állításnak, és az állításokkal ellátott terméket „egészségesebbnek” tekintik, és többet fogyasztanak belőle.

A kisebb (13 év alatti) gyermekek szülei jobban odafigyelnek a táplálkozásra, mint az idősebb gyermekek szülei, vagy a gyermektelen felnőttek. A kisgyermekek szülei inkább hajlanak arra, hogy kalciumban gazdag (nem tejtermék jellegű) termékeket vásároljanak azokban az országokban, ahol ilyen termékek kaphatók. Az idős emberek pedig nehezebben találják meg a címkén az összetevők listáját és a tápértékre vonatkozó információt, és úgy tűnik, hogy kevésbé érdekli őket a tápérték, mint a többi korcsoportot. A nők gyakrabban nézik meg az összetételt és a tápértékre vonatkozó információt, mint a férfiak.

Az eredmények összegzése

A fogyasztók kifejezett és nagy érdeklődést tanúsítanak a táplálkozás és a kiegyensúlyozott étrend iránt, ugyanakkor viszonylag alacsony szinten áll az erre vonatkozó felfogásuk, ismeretük. Amikor a tápértékminőség szempontjából kerül sor a termékek kiválasztására, a fogyasztók helyzete még kedvezőtlenebb. Az élelmiszercímkéken a tápértékre vonatkozó információ tápanyag táblázat formájában nem általános követelmény. Ha ott is van, nehezen fedezhető fel, nehezen olvasható és érthető meg, főként azért, mert kis betűméretet és bonyolult kifejezéseket alkalmaznak.

A fogyasztók többsége hisz a csomagoláson feltüntetett állításoknak, főként azért, mert bízik a márkában, és úgy véli, hogy érti azok jelentését. A megkérdezettek – az állítások hívői – közül azonban sokuk nem rendelkezett kellő ismerettel a táplálkozási fogalmakról és szakkifejezésekről. A fogyasztók több mint fele beismeri, hogy a tápértékre vonatkozó állítások késztetik őket egy termék megvásárlására, és minden harmadik fogyasztó azt állítja, hogy a tápértékre vonatkozó állítások sarkallják őket arra, hogy a termékből még többet fogyasszanak. Még az ajánlás jellegű állításokban nem hívő fogyasztók is kedvezőbben ítélik meg az állításokkal ellátott termékeket, mint az azoktól menteseket.

Ahhoz, hogy a fogyasztóknak egyik vagy másik termék között választhassanak, pontos és érthető tájékoztatást kell kapniuk a termékről. Az összehasonlíthatósághoz és a fogyasztói választáshoz a legfontosabb információt a csomagoláson kell megadni és nem (csupán) egyéb formákban, mint az internetes honlapok vagy a speciális fogyasztói telefonos segélyszolgálatok.