Az új Mégane hosszú utakra ideális, feltéve, ha a nagymama otthon marad

Aki pedig kipróbálja, az nagyon gyorsan rájön, hogy ez a járgány nemcsak a dizájnról szól, hanem elsősorban a kényelemről. Olyan kényelemről, amilyet eddig egyetlen Mégane-ban sem tapasztaltam. Kétség nem fér hozzá, hogy az elmúlt húsz évben hatalmas fejlődésen ment keresztül az autóipar. Hogy ezt igazoljam, nem is kellene túl sok modellt felsorakoztatni, elég lenne végignézni a Renault Mégane fejlődését. Az autó tavaly volt pontosan 20 éves, és tavaly dobták piacra a negyedik generációt, amelyet már egy napon sem lehet említeni az 1995-ben megjelent modellel, s amely a francia márka lehető legjobbját kínálja. A Mégane ráadásul a harmadik generációval összehasonlítva is teljesen megváltozott. Nem véletlenül, hiszen azt hét évvel ezelőtt mutatták be, tehát a váltásnak már igencsak eljött az ideje.Ami a külsőt illeti, a dizájn tényleg jóra sikeredett. Ez is volt a cél, tetszetős csomagolásban kínálni a modern technológiákat. Bár az elmúlt években nekem igencsak megtetszettek a fehér metálfényezések, a Mégane példája igazolja, hogy sajnos vannak autók, amelyekre nem illik. Szerintem a Mégane érdekes, sportos formái nem igazán mutatkoznak meg fehér kivitelezésben, inkább a kéket vagy a pirosat ajánlanám – ez utóbbi a telitalálat. Kényelem és technikaA tesztelés során megtett több száz kilométeres távolság igazolta, hogy a Mégane ezen generációja a legkényelmesebb. A volán mögött ülve a sofőr könnyen megtalálja a helyét, a kényelmesre formált üléstámláknak köszönhetően 400 kilométer után sem fájt a hátam. A csomagtér átlagos, a 434 literből viszont reálisan szerintem úgy alig négyszázat lehet kihasználni. Úgy, mint az előző modellben, a rakodótér itt is alacsony, aránylag magas küszöbön át kell pakolni. A műszerfalon központi és domináns szerepet kapott a 8,7 collos extrának számító érintőképernyő. Grafikája szép, az R-Link 2,0 önmagában nagyon jól működő, praktikus és logikus „infotainment” rendszer. Igen, az érintőképernyőkkel gyakran felmerülő probléma itt is megjelenik, a képernyő és a körülötte levő plasztik meglehetősen ujjlenyomatgyűjtő, tehát nem árt majd a tisztítására külön rongyot hordani az autóban – gyakran lesz rá szükségünk. A funkciók kezelése viszont egyszerű, bár meg kell szokni, hogy mikor, milyen intenzitással kell megérinteni az egyes ikonokat. A Mégane a Bose felszerelésnek köszönhetően tele volt asszisztens rendszerekkel; egy részük meglepően jól működött, akadt viszont olyan is, amely csalódás volt számomra. Például az adaptív sebességtartó rendszer tökéletesítésére még néhány évet adni kell a franciáknak. Autópályán haladva gyakran az utolsó pillanatban lassít le még akkor is, ha a legnagyobb követési távolság van beállítva, az autó későbbi gyorsulása sem olyan folyamatos, mint ahogy azt a sofőr elvárná. Ami viszont nagyon tetszett, az az automata parkolási rendszere. Az eddig tesztelt modellek közül a legpraktikusabb, a nagy érintőképernyőn megjelenített ábrák közül egyszerűen kiválaszthatjuk, hogyan akarunk parkolni, a kívánt parkolás beállításához nem kell sokat pötyögtetni vagy keresgélni. Az autóban egyébként négy felnőtt kényelmesen elfér, hátul maximum két gyermekülést tudnak bepréselni, így a harmadik gyermeknek vagy a nagymamának otthon kell maradnia. A vezetés élményeA motorházban az 1,5 dCi dízelmotor volt, ám ez még a legerősebb 81 kW (110 LE) változatban sem ad túl sok lehetőséget a sportosabb vezetésre. A dinamikus tempóhoz sokban hozzájárul a nagyon jól beállított dupla kuplungos váltó a Getragtól. Ezzel a motorral és ezzel az autóval nem lesz túl sok élményünk a kanyarokban, ám mindennek ellenére nagyon kellemes vezetést kínált. Sztrádán 140 km/órás sebességnél a fordulatszám mutatója a 3000-et is eléri, ami elég sok. A motor ennek ellenére sem kíván túl sok üzemanyagot és nem is hangos, a hangszigetelés valóban jó. A 800 megtett kilométeren 5,4 literes átlagot értem el, aki gyakrabban vezet városok közt, az még bőven 5 liter alá is szoríthatja a fogyasztást. A 3,7 literes átlagot sem irreális elérni, ám ehhez már sokkal nagyobb művészetre és arra lesz szükség, hogy a vezetés minden percében szem előtt tartsuk a fogyasztást. Összegezve és aláhúzvaAz új Mégane minden téren változott, leginkább a kényelem és a számtalan asszisztens rendszer kapott meg, az adaptív tempomatot viszont csak az erősebb idegzetűeknek ajánlom. Kívül-belül sokkal jobb minőségű anyagokból lett összerakva, az autó halkabb, mint elődje volt. A fogyasztása is tűrhető, aki óvatos és mondjuk csak a magyar lakta vidék síkságán vezet, az még a négy liter alatti átlagot is elérheti 100 kilométeren. Ezért a sok pluszért persze jóval többet is kell fizetni. Az alap dízelmotorral is könnyen átléphetjük a 24 ezer eurós végösszeget, ami nem kevés, viszont jó hír, hogy a gazdag felszereléssel rendelkező GT már 21 ezer euróért is megvásárolható. Amiért fizetni fogunk, az főleg a kiegészítő felszerelés, amelynek egy részére nem lesz szükségünk. Aki viszont főleg a motort és a váltót tartja szem előtt, az egész értelmes áron hozzájuthat az új Mégane-hoz.