Ausztria példaképévé válhatunk

Mikuláš Dzurinda miniszterelnök és Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. Az osztrákok most lesik el a szlovák gazdasági reform titkát? TASR-felvételeA változásra jellemző, hogy a társasági adót 34-ről 25%-ra csökkentenék, ami még a szakszervezeteket és a gyáriparosok szervezeteit is meglepte, hiszen ők legmerészebb követeléseikben is legfeljebb 29%-ot kértek. Az osztrák kormány nem is titkolta a nagy ugrás okát: a keleti adóverseny, ezen belül is főként a szlovák adóreform. Megvan tehát az első gyakorlati következménye a januári radikális változtatásoknak. Tegyük tehát egy pillanatra félre a hirtelen megnőtt többletkiadások jelentette rosszkedvet, és foglalkozzunk azzal, milyen makrogazdasági változásokat ígér a kormány ezekért cserébe. Abban ugyanis senki sem kételkedik, hogy ezek előbb vagy utóbb az egyszerű emberek jövedelmében is változásokat hoznak. Erre lássunk szintén egy szomszédos példát. Most, amikor Magyarország gazdaságpolitikai dilemmák elé került, és a kormány pénzügyminiszter-cserével igyekszik javítani a megítélését, sokak felidézték Bokros Lajos emlékét, aki annak idején nálunk még mindig ismeretlen terhekkel sújtotta a lakosságot. Ennek eredményeként az akkor súlyos adósságcsapdában vergődő Magyarország lakosai ma, a makrogazdasági problémák ellenére is, sokkal jobb kereseti lehetőségekkel és megélhetési perspektívákkal rendelkeznek, mint a szlovákiai átlagpolgár.

A lakosság számára talán legfontosabb makrogazdasági mutató az infláció, vagyis a fogyasztói árindex emelkedése. Ez mutatja, mennyit romlik a pénzünk értéke, illetve mennyivel kell többet keresnünk, ha ugyanazon a színvonalon szeretnénk élni. A kormány szerint az adóreform – főként a leggyakrabban vásárolt termékek hozzáadottérték-adó kulcsának 5 százalékpontos emelése miatt – 3,17%-kal emeli az inflációt. Öszszességében minden illetékes intézmény az éves inflációt 9% körülire várja, vagyis a nagy változások ellenére nem kell kétszámjegyű emelkedéstől tartanunk. Reméljük, ezt az emberek is elhiszik, hiszen az elmélet szerint az inflációt nem csak a tényleges áremelkedés, hanem a lakosság és a cégek várakozása is befolyásolja. A nagy makrogazdasági tényezők közül idén várhatóan csökken a lakosság jövedelme, és emiatt körülbelül 1%-kal kisebb lesz a lakossági fogyasztás. Ezt viszont kompenzálja a vállalati beruházások 0,3%-os növekedése és a behozatal csökkenése miatti nettó exportnövekedés. A kormány becslése szerint így a reform nem lesz hatással a makrogazdasági egyenlegre, sem pedig a munkanélküliségre. Mint ismeretes, az adóreform alapgondolata, hogy az adózás súlypontját a közvetett adók felé nyomja el – ezeknél ugyanis döntési lehetőségünk van, ellentétben a jövedelemadóhoz hasonló közvetlen adókkal. Az idei infláció legnagyobb tételét a hozzáadottérték-adó alsó kulcsának emelése jelenti, ezt pedig az élvezeti cikkek fogyasztási adói követik: a dohány (0,78%), a sör (0,36%), a bor (0,27%) és az üzemanyagok (0,19%). Az előbb említett tételekkel jövőre már nem kell számolnunk, miközben beindulhat a reformtól várt pezsgés, sok-sok új lehetőséggel. Végül ne felejtsük el, hogy a kormánykoalíció ígérete szerint amennyiben az adóreform egyenlege pozitívnak bizonyul, lehetőség lesz a ma 19%-ra beállított egyenadó további csökkentésére.