Alig jut pénz vidékfejlesztésre

A vidék nemcsak mezőgazdaságból él, ebből az következik, hogy az oda irányuló szerkezetátalakító támogatásokból egyéb tevékenységekre is juttatni kellene. Nálunk az elmúlt évtizedben nem ez történt, a nagyüzemi mezőgazdaság által működtetett lobbi szigorúan ellenőrzése alatt tartott minden lehetséges csatornát. Ezt azért tehette, mert ehhez mindvégig a legfelső minisztériumi támogatással rendelkezett. Ezzel a feltevéssel persze sokan vitatkoznak, viszont egy ideje független forrás is rendelkezésre áll a bizonyítására. Mégpedig tíz tagjelölt ország SAPARD-programja. Ezt minden egyes országban az Európai Bizottság által megadott egységes keret alapján állították össze. Az egyes országokban uralkodó állapotokat így jól tükrözi, hogy ebből hol mit emeltek ki támogatható lehetőségként. Az érdekesség kedvéért a következőkben ezt a magyar és a szlovák SAPARD-terv példáján illusztráljuk.

Tulajdonképpen már a mezőgazdasággal foglalkozó témákban is találunk figyelemre méltó elemeket. Támogatás adható ugyanis termelői csoportok felállítására és működtetésére. Ezekre a csoportokra jellemző, hogy a termelők általában külön-külön dolgoznak, de a költségek csökkentése céljából közösen végzik a beszerzést, a szaktanácsadást és ami nagyon fontos, az értékesítést. Ily módon például partnereivé válhatnak a hipermarketeknek, vagy a dél-szlovákiai zöldségtermesztők újra meghódíthatnák a cseh piacot. Nos, a magyar SAPARD-terv értelmében a legalább 5, zöldség esetén 15 termelőt tömörítő szervezetek kaphatnak uniós támogatást az apparátusuk működtetésére. Szlovákiában viszont ezt éves forgalomhoz kötötték, márpedig, mondjuk, zöldség esetében 75 millió korona vagy gabona esetében 500 millió korona láttán egyértelmű, hogy ez csak a legnagyobbak számára szól. Itt kár lenne az EU-t hibáztatni, hiszen ezeket a kereteket a hazai minisztérium javasolta.

Ennél azonban sokkal cifrább az egyéb vidéki tevékenység támogatása. Nálunk a tevékenység diverzifikálása címén mezőgazdasági termelők kérhetnek támogatást idegenforgalmi vagy helyi terméket gyártó vállalkozói elképzelésekre. Nos, Magyarországon ebben a kategóriában minden vidéken élő részesedhet az uniós pénzből, egyedüli kritérium, hogy az adott községben a népsűrűség 120 lakosnál kevesebb legyen négyzetkilométerenként. Azt már csak érdekességként említjük meg, hogy a hazai SAPARD-tervben a magyarországival ellentétben egyáltalán nem szerepel a „vidéki infrastruktúra fejlesztése” című uniós ajánlat. Pedig a vállalkozások célját szolgáló energiaellátás fejlesztése, a helyi szennyvízkezelés kiépítése 2000 lakosnál kisebb településeken, illetve a helyi piacok és felvásárló helyek kialakítása mind-mind olyan téma, amellyel nyilván sok hazai községben szívesen foglalkoztak volna.

Az uniós programok kellemes tulajdonsága, hogy bizonyos időszakonként újra kell őket fogalmazni. ĺgy, ha például a hazai földművelésügyi minisztériumban szemléletváltozás következik be, azt a retorikán kívül előbb-utóbb a gyakorlatba is be lehet építeni. Napjainkban például finisel az ún. ágazati cselekvési terv befejezése, amely az uniós tagság első két évében megszabja a nagy mezőgazdasági alap merítésének témáit (erre szolgál felkészítésként a SAPARD-program). Következő lépésként pedig hamarosan új vidékfejlesztési terv készül, amely részletesen tartalmazza majd a pályázható témaköröket. Nos, a Vidék Parlamentje által a minisztériumi bizottságokba delegált résztvevők szerint az elmúlt hetekben nem sok minden változott, az apparátus továbbra is a korábbi sémák szerint igyekszik összeállítani az EU számára készített koncepciókat. Sokan vannak azonban, akik örülnének, ha a vidéken élők legalább a magyarországihoz hasonló mozgásteret kapnának az életfeltételeik javításához. Lehetne persze több is, a keretek megállapítása a minisztérium politikai irányvonalától függ. Az Európai Bizottság álláspontja ugyanis az, hogy ők jóváhagynak minden javaslatot, amely nem ellenkezik a minimális elvárásaikkal.