Adózási fogalmak alapfokon

Személyi jövedelemadót szinte mindenki fizet, az adóbevallás határideje mégis csak az adózók kisebb része számára okoz fejfájást. Az alkalmazottak esetében ugyanis általában a bérelszámoló utalja a jövedelem után esedékes elvonásokat. De még így is gyakran megtörténik, hogy az alkalmazottak is kikérik valamelyik adóívet az adóhivatalból. A leggyakoribb eset, ha valaki több munkahelyről kap jövedelmet. Ezt elintézheti úgy, hogy a főállást jelentő munkahelyén a bérelszámolónak átadja a többi munkahelyéről beszerzett jövedelem-igazolásokat. Idén a sajtóban többször is felbukkant egy olyan utalás, amely szerint a főállással párhuzamosan futó mellékállás esetén ez már nem lehetséges. Ez elég meglepő állítás, hiszen az adótörvény 40. paragrafusa 2. bekezdése ezt nem zárja ki. De a vita most már nem aktuális, mivel, aki az említett megoldást szerette volna alkalmazni, azt február közepéig kérnie kellett volna a bérelszámolójától. ĺgy számára marad a másik út: a saját adóbevallás elkészítése. Ebben idén a korábbiakhoz képest valamivel könynyebb a dolga: számára egy rövidebb adóív áll rendelkezésre.

De más okból is megeshet, hogy egy alkalmazottnak adóbevallást kell tennie. Jövedelmünk ugyanis sok mindenből lehet. A jövedelemadóról szóló törvény ezt öt csoportba (öt paragrafus alá) sorolja be. Amennyiben pedig a bér és fizetés mellett egyéb jövedelmünk is van, már könnyen esedékessé válhat az adóbevallás. Általános szabály, hogy ilyent akkor kell tennünk, ha az éves adózatlan jövedelmünk meghaladja a tízezer koronát. Ez általánosan ismert, hiszen például a háztáji zöldségtermesztők is megszokták, hogy az átvevőnél különböző családtagok nevére állíttatják ki az elismervényeket. Van azonban néhány olyan jövedelemtípus, amelyet nem kell figyelembe venni. Gyakori forma az egyszeri munkavégzési szerződés: minden szubjektummal havonta négyezer korona értékben köthetünk ilyent (az egyéb megkötéseket is figyelembe véve). Ebből tíz százalék adót fizetünk és ezzel le is tudtuk a kötelezettségeinket. A másik az úgynevezett forrásadó, jellemző példája a banki kamat, amelyből már a pénzintézet levonja az esedékes 15 százalékos adót és szintén nem kell vele törődni (kivétel a vállalkozói folyószámla).

Mindezek után első hallásra nincs bonyolult dolgunk. Minden egyes paragrafus (jövedelemtípus) esetén a bevételeinkből levonjuk a kiadásainkat és a különbség lesz a rész-adóalap. Ezek összeadásával pedig megkapjuk az adóalapunkat. Az ördög persze a részletekben rejlik. Főként abban, mit is tekinthetünk kiadásnak. Az adótörvény szerint azt, amely szükséges a vállalkozásunk vagy más tevékenységünk fenntartásához. Hogy mi tekinthető ilyennek, azt a vaskos adótanácsadó irodalom tárgyalja.

Ha már megvan az adóalapunk, még mindig lehetőségünk van a csökkentésére. Tíz százalék erejéig például leszámíthatjuk az évközben adott ajándékokat (csak a nonprofit jogi szerveknek adott, ötszáz korona feletti ajándékok számítanak). Ezután magunkra és családtagjainkra is leszámolhatunk bizonyos összeget. Ez idén emelkedett, amire főleg Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter volt nagyon büszke. Valószínű azért, mert bízott abban, hogy a hazai polgárok nagy része nem ismeri még a környező országbeli viszonyokat sem. Külföldön ugyanis sokkal komolyabb összegek szerepelnek ebben a rubrikában, ráadásul nem ritka, hogy nagycsaládos támogatásként a gyermekekre járó levonási lehetőség annál magasabb, minél több gyermeket nevel a család a társadalomnak. Jobb helyeken szintén adóalap-csökkentési forma a hosszú távú takarékoskodás. Nálunk erre egyetlen lehetőség van, a járulékos nyugdíjbiztosításra (hazai szóhasználattal kiegészítő nyugdíjbiztosításra) befizetett öszszeg. De az már szlovák specifikum, hogy a szociálisügyi minisztérium nyomására ebből a körből kizárták a kereskedelmi életbiztosításokat. Ahhoz pedig szintén hazát kellene váltanunk, hogy például a jelzáloghitel-törlesztések egy részét levonhassuk.

A mindezek után megmaradt öszszegből azonban már nincs mit tenni, adót kell fizetni. A személyi jövedelemadó nagysága progresszív módon változik. A legalacsonyabb díjszabás 12 százalék, de akinek az adóalapja meghaladja az 1,128 millió koronát, ebből a részből már 42 százalékot fizet be a közösbe. Ha ezzel végeztünk, már csak a naptárt kell figyelnünk. Idén az adóbevallás leadásának végső határideje április 2-a, kedd (mert március utolsó napja vasárnapra esik, hétfő pedig húsvét). Aki viszont adótanácsadóval készítteti a bevallását, ezt három hónappal később is megteheti (de ezt április 2-ig be kell jelentenie az adóhivatalban). Szeptember 2. pedig azokra vonatkozik, akiknek székhelye vagy jövedelmének forrása külföldön van.

Az adminisztráció tehát meglehetősen kacifántos dolog. A kisvállalkozók számára azonban három éve van egy menekülési lehetőség: az átalányadó. Bár a pénzügyminisztérium, élén az azóta az ENSZ-adminisztrációba távozott Schmögnerovával, jócskán ellenállt, a kormánykoalíció jobboldali felének nyomására második nekifutásra sikerült egész használható állapotba hozni ezt a megoldást. Mivel ma már mindenki élhet vele, akinek a tevékenységét a törvény tételesen nem sorolja fel, melegen ajánljuk az átalányadózás megfontolását.

Végezetül ne feledkezzünk meg egy idei újdonságról. A befizetett adónk egy százalékát odaadhatjuk egy arra érdemes nonprofit szervezetnek. Ehhez több mint négyezer lehetőség közül választhatunk. A hazai bürokrácia persze ehhez is többféle akadályt támasztott, de mindenkit arra kérünk, hogy ne hagyja elvenni a kedvét és csak azért is támogasson valakit a környezetéből.

Az adóalap csökkentésének tételei

Az adóalany adózatlan alapja 38 760

A háztartásban élő eltartott gyermek 11 400

Az adózóval élő férj/feleség, ha annak éves

jövedelme nem haladja meg a 38 760 koronát 12 000

Részlegesen rokkant adózó 8400

Rokkant adózó 16 800

Az adatok koronában vannak feltüntetve és egy évre vonatkoznak

(Forrás: NO)