Acélos mélyütés

A rendelkezések március 20-ától érvényesek, és elsősorban olyan exportálókat sújtanak, mint Brazília, Dél-Korea, Németország, Hollandia, Franciaország, Törökország, Kína vagy Ausztrália. A vámok kivetésének legfőbb oka az amerikai acélipar egyre romló helyzete, melyhez az olcsó importált acél is hozzásegített. Az ágazat legfőbb problémája elemzők szerint az, hogy nem esett át olyan fájdalmas, munkahelyvesztésekkel járó szerkezetváltáson, mint például a német acélipar, így magas költségeket okoz az elbocsátott és nyugdíjba vonult alkalmazottak végkielégítése. Ez a piacvédelmi manőver nem egyedüli. Sok ország számos esetben hozott már ilyen döntéseket, belső piacainak védelmére. A protekcionizmus nem akar eltűnni, ezért a sokszor emlegetett globalizációtól még eléggé messze vagyunk. Érdekes, éppen a korlátok nélküli kereskedelem, fő hangoztatója, az USA hozott ilyen döntést, amelynek vezetői úgy látszik, mégsem veszik annyira komolyan a liberalizált világkereskedelem elveit. Illetve éppen annyira, amennyire haszna van belőle az ország gazdaságának. Ez az eset egy másik komoly tényre is felhívja a figyelmet: a termelői ágazatok egyre jobban háttérbe szorulóban vannak a szolgáltatásokkal szemben, különösen érvényes ez a nehéziparra. Európa ma nagyobb kihasználatlan ipari kapacitásokkal rendelkezik, mint az USA. A kivetett vámok joggal váltották ki az EU vezetőinek éles tiltakozását, hiszen ezáltal az európai acélvállalatok hátrányos helyzetbe kerülnek az amerikai piacokon.