A vásárló dönti majd el, mit gyárt a hazai húsipar

A madárinfluenza átrajzolta az európai húspiacot. Olaszországban máris 70 százalékosra saccolják a baromfihús fogyasztásának visszaesését. Bár a pánik hozzánk még nem gyűrűzött be, a szlovák sajtóiroda hétvégi gyorsfelmérése szerint egyes kelet-szlovákiai boltokban máris érezhetően visszaesett a baromfihús-eladás. A csirkeárak pedig mélyrepülésbe kezdve áttörték az 50 koronás határt is. Pedig a szakértők unos-untalan ismételgetik: a szlovákiai nagyipari tenyészetek biztonságosak, és zárt tenyészetek lévén minimális az esélye annak, hogy a veszélyes madárkór megfertőzze a szárnyasokat.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik: a félelem összefügg a világjárvány előidézte várakozásokkal. Bár a következő világméretű influenzajárványnak sem az idejét, sem a nagyságát nem lehet előre megjósolni, kialakulásának a valószínűsége az egészségügyi világszervezet szakértői szerint is megnőtt. Annál is inkább, mivel az A/H5N1 altípusú madárinfluenza-vírus Ázsia nagy részén mélyen befészkelte magát. Ha azonban betartjuk a megfelelő higiéniai gyakorlatot, és kellőképpen megfőzve/megsütve készítjük el a szárnyasokat, akkor a baromfihúsból készült ételek biztonságosan elfogyaszthatók, és nem kell félni attól, hogy megfertőződünk az A/H5N1 altípusú madárinfluenza-vírussal. A WHO szakértői szerint ott is nyugodtan lehet fogyasztani a baromfihúst és a belőle készült termékeket, ahol járványok fordulnak elő, ha gondoskodnak arról, hogy ezek az ételek/termékek megfelelő mértékben meg legyenek főzve/sütve, és az ételkészítés során megfelelő módon kezeljék azokat.

A friss húsnak nincsen párja

A csökkenő baromfifogyasztást egyes feltételezések szerint a lakosság majd sertéshússal pótolja (a marhahúsfogyasztás számottevő növekedését a magasabb árfekvés miatt tartják lehetetlennek). A szakértők azonban nem tartják kizártnak, hogy a megnövekedett keresletből a hazai sertésvertikum vajmi keveset profitál, azaz a felvásárlók és a húsfeldolgozók külföldön szerzik be a többletet, ahogy ezt eddig is tették. Rossz előjelnek számít, hogy a legkeresettebb sertéshúsfajták, így a tarja, a lapocka vagy az oldalas jelentős része – melyet a marketek vevőcsalogatóként prospektusaik címoldalán reklámoznak – külföldi import, leginkább Dániából származik. Mivel ezek a húsfajták kontinensünk nyugati felében szinte eladhatatlanok, nálunk áron alul kerülnek piacra. Ugyanakkor a hazai gyártók legnagyobb bánatára, ezzel lenyomják az értékes húsok (comb, karaj) árát is. Mentőöv lenne a hazai állattartóknak és húsfeldolgozóknak, ha a fogyasztók az ízletesebb friss árut vásárolnák az előhűtött vagy mélyhűtött helyett (az utóbbit akár egy évig is tárolhatják hűtőházakban). Ez ugyanis a vágástól számított 24 órán belül pultokra kerül, szemben a külföldi eredetű „friss” hússal, amely a szállítási távolság miatt akár 3 napis is „utazik”.

Árat emelnek a húsfeldolgozók

Nagy kérdőjel az is, hogy miként reagálnak majd a szlovákiai árérzékeny fogyasztók a hazai húsfeldolgozók mától esetékes áremelésére. Az általános 10 százalékos áremelést a feldolgozók a víz-, gáz- és villamos energia drágulásával indokolták. Huszonöt hagyományosnak mondott termékek árát pedig azért kell(ett) emelniük, mert hatályba lépett egy új jogszabály, amely előírja e termékek esetében a hagyományos receptúrákhoz történő visszatérést. Ez magasabb hústartalmat, jobb minőséget jelent, ugyanakkor a beharangozott „általános” 10 százalékos áremelésen felül további 15 százalékos árkorrekciót feltételez. Az ügy szépséghibája, hogy a hagyományos receptúra-kötelezettség csak a hazai gyártókra vonatkozik, legalábbis amíg a termék nincs nemzetközi szinten levédve. (A bejegyeztetése akár egy évig is eltarthat.) A gyártók kivárják, miként tesz majd a fogyasztó. Válassza-e a jobb minőséget, elfogadva a magasabb árakat is, vagy megveszi a külföldi konkurencia silányabb, több szóját, bőrt, kalogént, színezéket, ízfokozót, emulgeálószert, habképzőt, stabilizátort, térfogatnövelőt, tartósítószert stb. tartalmazó, igaz olcsóbb termékét. Ha az olcsóbbat válasszák, akkor – más terméknevet választva – ők is visszatérnek a silányabb minőséghez, merthogy a fogyasztó ezt vásárolja. (gyor)