A szomszéd szesze olcsóbb

Már magát a szót is érdemes ízlelgetni: alkoholpolitika. Politikai kategória egyáltalán az alkohol? Svédországban igen, a legnagyobb mértékben. Az alkohol-előállítás szabályozása komoly múltra tekint vissza Svédországban, csakúgy, mint Európa legtöbb államában.

Svédországban az égetett szesz előállítását 1638 óta adóztatják, s 1718-ban betiltották azt is, hogy bárki saját szükségletre gyártson. Később ezen enyhítettek, ám a megugró alkoholfogyasztás miatt többször is szigorítottak. A tilalom dacára az égetett szesz illegális előállítása elterjedt, de a legális gyártás és fogyasztás is jelentős volt a múlt század elején. Ezért 1916-ban bevezették a Bratt-rendszert, amely az egyéni alkoholfogyasztást ellenőrizte. A szeszesital-kereskedelmet egy e célra létesített vállalat (Sprit- och Vincentral) kizárólagos jogává tették, az árusítás pedig külön e célra létrehozott alkoholbutik-hálózaton keresztül történt. A vásárló egy könyvecskét kapott, amelyben megszabták a számára havonta kiutalható alkohol mennyiségét korától, nemétől, jövedelmétől és társadalmi helyzetétől függően.

A személyre szóló ellenőrzés Bratt-rendszere – amely párosult az alkoholárusítás monopóliumával – 1955-ig fennmaradt. Akkor megszüntették a jegyrendszer jellegű korlátozást, megmaradt viszont az árusítás monopóliuma. Az alkohol forgalmazása mindmáig a Systembolaget nevű állami vállalat árusítóhálózatán keresztül történik. A svédek speciális érzelmi viszonyt ápolnak a hatalmas választékkal büszkélkedő üzlethálózattal. Zavarral, majdhogynem szégyenérzéssel küszködve áll a szomjas svéd a sorban, együtt várakozva az alkoholizmus külső jegyeit is viselő, lecsúszott szerencsétlenekkel.

A modern alkoholpolitika 1955 óta két alappilléren nyugszik. Az egyik a már említett monopolhelyzetű árusítás. A másik az árpolitika, amelynek lényege a fogyasztás korlátozása a nagyon magas alkoholadón keresztül. Ezt egészítette ki a privát behozatal tilalma.

Csakhogy Svédország 1995 óta az Európai Unió tagja. És az EU tagállamai közötti gazdasági együtt-működés egyik alapelve az áruk szabad mozgása – ezt Svédország sem kerülheti meg. Márpedig az alkohol egyéni behozatalának tilalma ellentétes az áruk szabad mozgásának az EU-ban is vallott elvével. Nem is váratott sokáig magára az unió felhívása, hogy töröljék el a tilalmat. A svéd pénzügyminisztérium ezt a végsőkig halogatta, s végül elérte, hogy a tilalmat fokozatosan szüntessék meg 2000 és 2004 között. Ma már a bor és sör egyéni behozatala nem korlátozott (90–110 liter), és az égetett szeszes italok kvótája is jelentősen megemelkedett. A hatás nem is váratott magára. Ma a svéd alkoholfogyasztás jelentős része az alacsonyabb alkoholadójú szomszédos országokban vásárolt italokból adódik. A ma is monopolhelyzetet élvező állami alkoholforgalmazó vállalat, a szeretett-gyűlölt Systembolaget forgalma és ezzel jövedelme vészesen csökken. A vállalat legfőbb vezetője, aki mellékesen a svéd miniszterelnök, Göran Persson felesége, kénytelen szembenézni a keserű valósággal: a cég maholnap veszteséges lesz, amellett funkcióját sem tölti már be.

Mentve a menthetőt, drasztikusan csökkenteni kell a magas alkoholadót: 40 százalékos kurtítása napirenden van. Hiába a józan alkoholisták tiltakozása, az újságok hasábjain vívott csaták, hiába az egészségügyi és szociális szakértők figyelmeztetése, hiába az ijesztő finn példa. A parlament, minden jel szerint, fogcsikorgatva, de meg fogja szavazni az adócsökkentést, amely 2005-től lép majd életbe. Ezzel az évszázados alkoholpolitika egyik utolsó bástyája is leomlik.

Stockholm, 2004. szeptember