A mobiltelefon és irodai etikett

ÖSSZEFOGLALÓ

Óvatosan az egyedi csengőhangokkkal! Ahogyan a stílus maga az ember, ugyanez a megállapítás a csengőhangokra is igaz. Ha került már telefonjának bizarr vagy különc csengőhangja miatt kellemetlenül perzselő tekintetek és értetlenkedő pillantások kereszttüzébe – irodában, hivatalokban, konferenciákon vagy tömegközlekedési eszközökön – akkor célszerűbb helyette inkább másik, kevésbé figyelemfelkeltő csengőhangot választani. A legjobb azonban, ha az önmegvalósítást inkább nem is terjesztjük ki az okos- és a mobiltelefonok világára és inkább néma vagy rezgő üzemmódot választunk csengőhangként. Ez az irodai-szakmai környezetre fokozottan érvényes.

Ne legyen extrém hangerő. Ugyanez a helyzet a csengőhang hangerejével: ha harsog és mindenki felkapja rá a fejét, állítsuk elfogadhatóbbra! Ez a saját beszédhangra is érvényes. Ne zavarjuk hangos beszéddel a környezetünket. Amennyiben a rossz térerő vagy vétel miatt akadozik a beszélgetés és üvöltözni kellene a telefonba, magyarázzuk el a hívó/hívott félnek a technikai problémát és inkább halasszuk későbbre a beszélgetést. A vonal megszakadása esetén mindig a hívó félnek kell újból kezdeményeznie a hívást. Zajos helyről inkább ne hívjunk. Érdemes átgondolni a beszélgetések helyszínét is: a zajos, visszhangos, túlságosan forgalmas vagy zsúfolt helyszínek épp a fentiek miatt nem kedveznek a mobilozásnak.

Vonuljunk félre, ha privát telefont bonyolítunk. Mindig győződjünk meg róla, hogy beszélgetésünkkel nem zavarunk másokat. Ráadásul a szigorúan magánjellegű telefonok amúgy sem tartoznak a környezetünkre, sem az irodában, sem pedig az irodán kívül. Tartsuk tiszteletben a saját privát életterünket és másokét is! Ez még baráti körben és társaságban is igaz: az ő jelenlétükben sem igazán udvarias húzás hosszadalmas telefonbeszélgetésekbe bocsátkozni egy harmadik féllel.

Ne eresszük bő lére. Tartózkodjunk a túlzottan bő lére eresztett beszélgetésektől, hacsak a téma nem kívánja meg az extra terjedelmet. Ne szakítsunk meg egy hosszú személyes beszélgetést. A hús-vér emberek természetszerűleg több figyelmet érdemelnek, mint a készülékek és a rajtuk folytatott beszélgetések. Nem illik tehát egy váratlan telefonhívásra reagálással hirtelen megszakítani a beszélgetéseket az épp a környezetünkben tartózkodókkal.

Meetingen ne vegyük fel a telefont. Nem illik telefonálni meeting, hivatali ügyintézés vagy vásárlás közben sem – ha mégis valamilyen halaszthatatlan ügyben várunk hívást valakitől, közöljük a tényt a jelenlévőkkel és kérjünk már jó előre elnézést az alkalmatlan pillanatban érkező telefonhívás miatt! Ha a bennünket váratlanul érő telefonhívás nem olyan sürgős, kérjünk inkább visszahívást a hívó féltől!

Szex, pénz, egészségi probléma: csak diszkréten. Ha valamilyen rendkívüli helyzetben mégis elkerülhetetlenné válik, hogy mások előtt tárgyaljunk meg bizonyos helyzeteket telefonon, lehetőleg ügyeljünk a témaválasztásra! Szexről, pénzről, egészségügyi problémákról nem illik nyilvánosan beszélni – éppúgy, ahogy közönséges stílusban sem.

Üzleti ebéd alatt ne babráljuk. Bármennyire is jólesik a technika szerelmeseinek időről időre gyönyörködni a legújabb okostelefonjukban, alaposan megrágni a paramétereit, a funkcióit, és akár még az ebédlő asztalánál ülve is vetni rá néhány futó pillantást, mégis jobb, ha ebédidőben inkább nem kerül a „fogások” közé. Ilyenkor ne tegyük ki a mobilt az asztalra, ne babráljuk, ne tisztogassuk szórakozottan! Főleg ne egy hosszabb beszélgetés közepén. (monster.hu)