A háztáji eladás pofonegyszerű

Őstermelői tevékenységnek számít a saját gazdaságban folytatott növénytermesztés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, gyűjtés, erdőgazdálkodás, a dísznövény- és virágtermesztés, valamint a termékek feldolgozása, ha az a saját gazdaságban megtermelt alapanyag felhasználásával valósul meg.

Dél-Szlovákiában sokan foglalkoznak háztáji termeléssel. Egyesek zöldségre, mások gyümölcsre specializálódnak, van, aki méhészkedik, vagy baromfit tart. Van, aki piacon adja el termékeit, mások vállalkozói engedély nélkül nem mernek sem a piacon, sem közvetlenül az udvarukban árulni, s pár kiló répa, krumpli vagy néhány tucatnyi tojás miatt nincs kedvük a hivatalokban intézkedni.

Nem kell engedély

Kevesen tudják, hogy bizonyos mennyiségig és bevételig a dolgot sehol sem kell jelenteni, nincs szükség pénztárgépre, se vállalkozói engedélyre. A hatályos törvények értelmében csak annak a termelőnek kell kiváltania a vállalkozói engedélyt és pénztárgépet vásárolnia, aki évente több, mint 30 napig értékesíti termékeit. A napok számát aszerint állapítják meg, hogy a piacon hány napig fizeti a bérleti díjat. Akár köteles valaki pénztárgépet használni, akár nem, a vevőnek mindenképpen számlát kell adni, lehet az kézzel kiállított dokumentum is.

A szakhatóságok, köztük a földművelési tárca támogatja, hogy az őstermelők a piacon vagy az udvarukban adják el terményeiket, mert ilyen esetben a vevő pontosan tudja, kitől mit, milyen minőségben vásárol. Ráadásul friss és sok esetben egészségesebb zöldségről, gyümölcsről van szó, hiszen számos őstermelő biogazdálkodást folytat.

Higiéniai szabályok

Ugyanakkor a kistermelőknek is be kell tartaniuk bizonyos előírásokat. Alaptermékeiket csak bizonyos mennyiségekben értékesíthetik vagy közvetlenül a gazdaság telephelyén, a helyi piactéren vagy a helyi boltokban. Az állati és a növényi eredetű alaptermékek egyes fajtáira eltérő higiéniai feltételek vonatkoznak, és az eladás lehetőségei is eltérőek. Ennek oka, hogy a velük való manipuláció is különböző fokú élelmiszer-biztonsági kockázattal jár – így például a nyerstej eladása csak közvetlenül a gazdaságban engedélyezett.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"281692","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"1207","style":"width: 600px; height: 1150px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"630"}}]]

A fogyasztók egészségének védelme érdekében az egyéb feldolgozatlan, nyers, friss termékek esetében is korlátozottak az értékesítés lehetőségei. Helyi kiskereskedelmi egységnek minősül a kiskereskedelmi üzlet, a megfelelő felszereltségű piactér, vagy a kiskereskedelmi köz-étkeztetési egység. Ebből a meghatározásból kiszorulnak a szupermarketek, az elosztó központok, a nagykereskedelmi üzletek, a vándorkereskedelem, a csomagküldő szolgálatok, a világhálón vagy közvetítőn keresztül történő értékesítés.

Mikor kell adózni?

Noha a fölösleges termések eladásához nincs szükség vállalkozói engedélyre, mégis ajánlott, hogy az érintett termelők az illetékes Regionális Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelőségnél regisztráljanak.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az ilyen rendkívüli bevételekből is egy összegen felül adózni kell. Mindennemű, 500 eurót meghaladó alkalmi jövedelmet az adóév végén be kell vallani, s abból adózni kell. Ha a bevétel nem haladja meg az említett összeget, abból nem kell adót fizetni, sem az adóbevallásban feltüntetni.

Az 500 eurót meghaladó alkalmi bevételből 19%-os jövedelemadót kell elvezetni – de csak akkor, ha az adóköteles személy egész évi bevétele meghaladja az 1901,67 eurót. Aki őstermelőként a saját termései értékesítéséből 500 eurónál több, de 1901,67 eurónál kevesebb bevételre tesz szert, s más adóköteles jövedelme nincs, nem kell adót fizetnie.

Mi a kis mennyiség?

Aki úgy dönt, a maradék krumplival vagy almával kimegy a piacra, ellenőrizze, nem lépi-e túl a megengedett mennyiséget. Kérdéses, mi számít „kis mennyisének.” Az Állami Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelőség meghatározza, melyik terményből mennyit lehet ilyen módon eladni. Burgonya esetében például nem szabad túllépni a 2000 kg-t, hagyma esetében a 200, magvas gyümölcsök esetében pedig az 1000 kg-t. A lekvár már nem számít őstermésnek, ám szintén eladható vállalkozói engedély nélkül, ha saját termésből készítjük, s ugyancsak betartunk bizonyos limiteket. Ezen kívül a dzsemek, a kompótok és a méz esetében pontos nyilvántartást kell vezetni, az eladás helyét pontosan meg kell jelölni, az üvegen lévő címkére rá kell írni a termelő nevét, címét és a regisztrációs számát. (sme, sza)