Fapados bezártság

Az utasokat hat órakor szállították a gépbe, a menetrend szerinti indulás 6.30 volt, ám a kanári-szigeteki célállomáson 13 órával később landoltak. Az ok, hogy túlsúlyos volt a gép, így a pilóta úgy döntött, a betonon állva „égeti el” az üzemanyagot, hogy biztonságosan fel tudjanak szállni. Ám e manőver miatt még szükséges volt egy madridi leszállás is, ott újra kellett tankolni a gépet. Az utasok végig a gépen voltak, a több mint hatórás budapesti művelet alatt nem szállhattak ki a gépből. Ételt, italt – fapadosról lévén szó – nem kaptak, három óra elteltével a személyzet felajánlotta, hogy vásárolhatnak ásványvizet (fél liter 3 euró!), vagy üdítőt.

Kétségtelen, a légitársaság és a személyzet botrányosan kezelte a helyzetet, semmilyen körülmény nem indokolja, hogy utasokat tartsanak fogva a fedélzeten. Nem ez volt a legjobb nyaralás, mert nemcsak a légitársaság, hanem az időjárás sem volt kegyes hozzájuk: a Kanári-szigeteken több napon át tartó homokvihar tette még emlékezetesebbé az „üdülést”…

A fapadosok megjelenésével szinte mindenki számára elérhetővé vált a repülés. Sokszor már 10–20 euróért is lehet repülőjegyet foglalni valamelyik európai nagyvárosba. Amíg nincs baj, addig szinte mindegy, hogy nemzeti légitársasággal vagy diszkont fuvarozóval repülünk, hiszen mindegyik elszállít bennünket az egyik városból a másikba.

Ám egy légitársaság minőségét, utasbarát hozzáállását pontosan az mutatja meg, hogyan kezeli az ilyen vagy hasonló rendkívüli eseteket.

Bezárja az utasokat a gépbe, esetleg magukra hagyja őket, jussanak el a célállomásra, ahogy akarnak (erre is volt számos példa, amikor például a budapesti érkezés helyett egy Pozsonyban landoló gép utasai az éjszakában próbálták megoldani a hazautazást…). 

A váratlan helyzeteket sokszor nehéz kezelni, érthető, hogy egy fapados járaton rendkívüli helyzetben sem tudnak adni takarót vagy meleg ételt felszolgálni (ilyen sosincs a fedélzeten), ám az már elfogadhatatlan, hogy vizet, harapnivalót sem biztosítanak ingyen az utasoknak. Bár az uniós szabályozás az ilyen helyzetben kötelezi a légitársaságokat a segítségnyújtásra (ingyenes ital- és ételkupont kell adni az utasoknak két órát meghaladó késés esetén), ám sok fuvarozó magasról tesz erre, és legfeljebb csak a reklamálóknak téríti meg az extra költségeket. 

A fenti esetek is bizonyítják, itt az ideje a 2004-es, a légi utasok jogairól szóló EK261/2004-es szabály módosításának, hogy a légitársaságok ne tehessenek következmények nélkül azt az utasokkal, amit akarnak. Igaz, a szabály értelmében a Kanári-szigetekre tartó utasok, ha reklamálnak, fejenként 400 eurós kártérítésre jogosultak. A tervek szerint az uniós horvát elnökség módosítana a szabályokon, viszont a nem éppen utasbarát javaslat szerint az utasok már nem kapnák meg a 400 eurós kompenzációt…

Soha többé Ryanair! – ez a Budapest–Gran Canaria járaton utazók közös jelszava a közösségi oldalakon. Ám hiába a sok-sok botrány, az utasokkal szembeni sokszor embertelen bánásmód, a légitársaságnak nem kell attól tartania, hogy csökken az utasszáma. Hiszen az olcsó repülőjegyek miatt mindig megtelnek a gépek, és amíg nincs igazi nagy baj, addig nem derül ki, miért fapados a fapados…