Előzzük meg a csontok törését

Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. A csontosodás az emberi szervezetben kb. a 20-25. életévig alakul ki, ekkorra fejlődik ki a maximális csonttömeg. Ilyenkor a csont felépítő és lebontó folyamatai egyensúlyban vannak. 35-40 éves korig a csonttömeg növekedik, és ezután a csont felépítő és lebontó folyamatai közül a leépítő folyamatok kerülnek túlsúlyba.

A csontvesztés általános velejárója az öregedésnek, de egyes esetekben ez a folyamat felgyorsulhat és az átlagosnál nagyobb mértékű lehet a csontvesztés. Azoknál a személyeknél, akiknél gyermek-, illetve serdülőkorban nem alakult ki az optimális csonttömeg, a csontritkulás e nélkül a felgyorsult csontvesztés nélkül is létrejöhet.

A csontok szilárdsága a mészsóknak köszönhető, míg a szerves rostok a húzásállósság biztosításában játszanak szerepet. A szervetlen anyagok közül a csontok felépítésében a kalcium, foszfor, magnézium, fluor, szilícium, cink, mangán, réz és bór, a vitaminok közül pedig a D, C-, A- és K-vitamin vesz részt. A hormonok közül a mellékpajzsmirigy parathormonja szabályozza a kalcium-foszfor arányát, a pajzsmirigy kalcitonin hormonja, az ösztrogén (női nemi hormon) és a tesztoszteron (férfi nemi hormon) pedig a csontok leépülési és újraképződési folyamatait befolyásolja.

A csontképzésben részt vevő anyagok hiánya vagy arányeltolódása csontképzési betegségekhez vezethet.

Alacsony csonttömegre hajlamosító tényezők:

női nem

időskor

korai változókor

ösztogénhiányos állapotok (posztmenopauza, petefészek eltávolítása)

fehér bőr

vékony testalkat

alacsony testtömeg

Dohányzás

mozgásszegény életmód

nem megfelelő táplálkozás

csontritkulás előfordulása, halmozódása a családban

korábbi csonttörések

Az alkohol- és koffeintartalmú italok mértékkel történő fogyasztása nem áll egyértelmű kapcsolatban a csonttömeg csökkenésével.

Két formája van

Elsődleges csontritkulás: előfordulhat bármelyik életkorban, nőknél és férfiaknál egyaránt, de a leggyakoribb a változó korban lévő nőknél, valamint az idős férfiaknál.

Másodlagos csontritkulás: valamilyen állapot, betegség következményeként alakul ki.

Másodlagos csontritkulásra hajlamosító tényezők:

endokrin betegségek (a pajzsmirigyhormon túltengése, a mellékpajzsmirigy betegsége, hypooestrogenaemia),

gasztrointesztinális betegségek (mukoviscidózis, lisztérzékenység, anorexia nervosa, krónikus gyulladásos betegségek),

vérképzőszervi betegségek,

kötőszövet eredetű megbetegedések,

hipogonadizmussal járó állapotok,

genetikai rendellenességek,

szív- és veseelégtelenség,

alkoholizmus,

gyógyszerek (glükokortikoidok, aluminiumtartalmú antacidok),

hiányos táplálkozás.

A csontritkulásban szenvedő betegeknél gyakoriak a csonttörések, amelyekre még további hajlamosító tényező lehet a gyakori elesés, csökkent látás, csökkent észlelőképesség.

Megelőzés

Két formája van:

Elsődleges: célja a gyermek- és serdülőkorban a maximális csonttömeg elérése

Másodlagos: célja a felnőttkori csontvesztés lassítása.

Gyógyítása

gyógyszeres: D-vitamin-, kalciumpótlás, hormonpótló kezelés, szintetikus kalcitonin

gyógytorna

diéta

A csontritkulás diétája

A diéta célja a maximális csonttömeg elérése, valamint a csontvesztés lelassítása. Mind a megelőzésben, mind a terápiában az elsődleges a kalciumban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozás, szükség esetén D-vitamin kiegészítéssel.

A kalciumban gazdag étrend összeállításánál figyelni kell arra, hogy a növényekben (paraj, sóska, rebarbara, zellergumó, búzakorpa, szárazhüvelyesek) található oxál- és fitinsav csökkenti a kalcium felszívódását, mivel azzal oldhatatlan egységet képez. A felszívódás jobb a tejtermékekből, mert a savanyú közeg és a laktóz elősegíti a folyamatot.

A kalcium hasznosulását segíti

D-vitamin

laktóz

savas közeg

fizikai aktivitás

A kalcium hasznosulását gátolja

kevés D-vitamin

mozgásszegény életmód

dohányzás

túlzott fehérjefogyasztás

túlzott foszforbevitel

túlzott zsiradékfogyasztás

A tej és tejtermékek a legmegfelelőbbek a kalcium pótlására, mivel magas kalciumtartalmuk mellett a laktóz és tejsavtartalmuknak köszönhetően nagyon jól hasznosulnak. A sajtokban a tejnél is magasabb a kalciumtartalom, az ömlesztett sajtok azonban nem ajánlottak, mivel magas a foszfortartalmuk is. Tejcukorérzékenyek esetén a laktózmentes tej fogyasztása ajánlott. A magas kalciumtartalmú olajos magvak (mogyoró, dió, mák, mandula) esetében is érdemes figyelembe venni jelentős foszfortartalmukat.

Ma már az üzletekben a kalciummal dúsított élelmiszerek gazdag kínálatát találjuk. Ilyen pl. az ásványvíz, bizonyos kenyérfajta, sajtok, gyümölcslevek, joghurtok, húskészítmények, amelyek címkéjén fel van tüntetve, hogy kalciummal dúsítottak.

A magas foszfortartalmú élelmiszerek, mint például az üdítőitalok, húsok, húskészítmények, belsőség, száraz hüvelyesek, ömlesztett sajtok, egyes konzervek, fogyasztása csontritkulás esetén csak korlátozott mennyiségben ajánlott.

Fő magnéziumforrás a zöldség, főzelékfélék, hüvelyesek, gabonafélék, gyümölcsök. Magnéziumból a korcsoportnak megfelelő, ajánlás szerinti mennyiség bevitele az ajánlott (felnőttek esetében 300-350 mg/nap).

Az ásványi anyagok közül a fluor erősíti a csontok stabilitását, csontritkulás esetén fokozza a kalcium visszatartását. A bór szerepet játszik a tesztoszteron és az ösztrogén képzésében, a kalcium és a magnézium anyagcseréjének szabályozásában, és segíti a D3-vitamin képzését.

A D-vitaminnak meghatározó szerepe van a csontanyagcserében, mivel egyik fő funkciója, hogy biztosítja a kalcium felszívódását, és a kalcium, valamint a foszfor beépülését a csontokba. Fő forrásai a halak, tej, tejtermékek, máj, tojás, margarin.

A csontanyagcserében egyéb vitaminok is fontos szerepet játszanak. Ilyen pl. a C-vitamin (a kollagénrostok képződéséhez szükséges), A-vitamin (segíti a csontok hosszanti növekedését), K-vitamin (szerepet játszik a csontfehérje-képződésben), amelyekből a napi ajánlott mennyiség bevitele szükséges.

A szerző dietetikus

Megelőzte az emlő- és méhrákot

A csontritkulás szociális és gazdasági következményeinek felmérésére az elmúlt évtizedben számos rendkívül komplex és a kérdéskört minden részletében áttekintő tanulmány született. Az Európai Oszteoporózis Társaság és az Amerikai Nemzeti Oszteoporózis Társaság értékelése szerint a csontritkulásban szenvedő betegeknél a törések okozzák a legtöbb halált és a legmagasabb költségeket. Bár többnyire minden ország egészségügyi statisztikájában a szív- és érrendszeri megbetegedésekből eredő halálozás a listavezető, az utóbbi években a combnyaktörés megelőzi az emlő- és méhrákot – ismertette a tanulmányt dr. Juraj Payer professzor, minisztériumi szakértő. A csontritkulás kezelésével foglalkozó szakorvosok manapság a beteg egyéniségének és biológiai adottságainak megfelelően választhatják a legmegfelelőbb terápiát, gyógyszert. Ha a beteg fiatalabb és változókori panasz áll a háttérben, – a mellre és méhnyálkahártyára való kockázatot felmérve – a hormonkészítmények bevetésével orvosolhatják a bajt. Amikor a beteg már nem fogamzóképes, a csontépítést serkentő, illetve a csontbontást gátló orvosságok széles palettája áll rendelkezésre. (erf)

Néhány fontos kalciumforrás

Élelmiszer Ca-tartalom

megnevezése (mg/100g)

tehéntej 120

joghurt 130

kefír 100

tejföl 400

túrók 400

sajtok 850

mák 968

szója 200

banán 110