Egyre népszerűbb a természetes sorközművelés

A gyepet alkotó növények gondos megválasztásával, ideális tápanyagellátási technológiával és a gyep rendszeres kaszálásával, zúzásával a víz- és a tápanyag-konkurencia minimálisra csökkenthető. A gyepesítés okozta konkurencia csökkentésének lehetőségei a következők:

– A gyeptakaró felületének csökkentése: a gyepesített sorköz felületét ajánlatos kétévenként földdé érett morzsás szerves trágyával beszórni (például bio-istállótrágya, komposzt). Ehhez keverhető szőlőtörköly, vágóhídi hulladék, gilisztahumusz, cukorgyári melléktermék, vagy ásványi talajjavító anyag is. Alkalmazható a szakszerűen kezelt – levegőztetett – hígított trágyalével való öntözés is.

– A sorközök gyepesítése lehet időszakos vagy állandó. Az időszakos talajgyepesítés során a talajt nem egész évben takarjuk zöld növénnyel, hanem csak az év egy bizonyos részében. Általában ősztől tavaszig szokták kialakítani. A tartós füvesítés esetén minden sorban vagy minden második sorban végezzük a füvesítést. A gyepesített sorokat 2–4 évente váltani kell.

– A gyeptakaró alacsonyan tartása, különösen száraz, aszályos területeken és években lehet jelentős.

– Alacsony és lassú növekedésű fűfélék választása.

– Altalajlazítás a gyep nagyobb mértékű károsodása nélkül.

– Szükség esetén a növénytakaró időszakos feltörése.

A gyeptelepítéseknél a hasznosítási célon túl a helyi körülményeknek és a talaj fekvésének megfelelően kell megválasztani az oda leginkább való növényeket. A gyepgazdálkodásban is cél a minél kisebb költségráfordítás és a takarékosság, ezért alapvető feladat a minél olcsóbb gyeptelepítés. A fűmagvak, és éppen a vegetatív típusú gyepfajok vetőmagja drága, ezért csak a szükséges és gazdaságos mennyiséget célszerű megvásárolni. De mindig szem előtt kell tartani azt, hogy az egyfajú gyep telepítésekor, a gyomosodást leszámítva, nincs a telepített növényeknek versenytársuk, míg a növények magjából abban az esetben, ha érzékeny és jól társuló növényekkel együtt kerülnek telepítésre, kevesebbet használjunk. Ajánlatos figyelembe venni, hogy társuló növények mellé az agresszív fejlődésű növényfajok magjából 20–30 százaléknál nagyobb mennyiségben ne telepítsünk, mert a többi fűfajt elnyomva gyorsan, erőteljesen növekszik, s ezáltal a gyeptakarót zsombékossá teszi.

A gyümölcsösök már a telepítés évétől füvesíthetők, ha a fák alját megfelelő szélességben szabadon hagyjuk. Kora tavasszal vagy nyár végén telepítsünk. A gyakorlatban általában a nyár végi gyeptelepítést alkalmazzák, melynek számos előnye van. Egyrészt a növények jól kelnek és a tél beálltáig kellően megerősödnek, másrészt a gyomosodás szempontjából is előnyösebb a nyár végi telepítés. Gondozása kaszálásból, trágyázásból, öntözésből, fogasolásból, a gyepfelület őszi szellőztetéséből és időnkénti felújításából áll.

A gyümölcsösök sorközeinek füvesítése jelentős költséggel jár, és öntözés hiányában gyakran nem is sikeres, ezért az utóbbi időben terjed a természetes gyomflórából kialakított sorközfüvesítés. A termőhely eredeti gyompopulációjának felhasználásával, a sorok közötti természetes gyomvegetáció nyírásával is kialakítható a takarónövényes termesztés. A gyakori, rendszeres kaszálás következtében e társulásból a kétszikű növények eltűnnek, és 1–2 év után csak a taposást, nyírást és a száraz időszakot viszonylag jól tűrő fűfélék maradnak. Ezzel a módszerrel az egész fűvetéssel járó költség megtakarítható, és eszközigénye is minimális. Csupán az egyenletes talajfelszín kialakítására kell ügyelni. A homoktalajok deflációs védelmét szolgálhatja még a téli időszakra meghagyott sorközi gyomállomány.

Noha a természetes gyomvegetációból kialakított növénytakaró nem ad egyenletes növényborítottságot, és megjelenésében is kevésbé esztétikus, viszont a füvesítés számos előnyével rendelkezik. Nem jelent gondot, ha száraz időben a növényzet szinte kisül, mert a természetes gyomvegetáció újraképződik (racskó)