Úton a babával…

A babákat nem szabad egyedül hagyni. Ha tehát a fiatal anyának el kell valahová mennie, (csaknem) mindig a gyermekét is magával kell vinnie.

Többféle módja van annak, hogy az anya a gyermeket biztonságosan és kényelmesen magával vigye. Tolhatja babakocsiban, vagy hordhatja a testén. Az, hogy melyiket választja, a saját meggyőződésén, de sokszor gyakorlati megfontoláson múlik.

A babakocsival nagy (jól járható) utakat lehet megtenni. A baba melegen betakarva, a napfénytől, az esőtől vagy a léghuzattól védve, kényelmesen aludhat a kocsiban.

Az anyának kevésbé megterhelő, ha tolja a babakocsit, mintha a gyermeket cipeli. További előnye, hogy a nehéz bevásárló kosarat, szatyrot a babakocsira szerelt tartóba lehet elhelyezni, és így lehet szállítani.

Ha az anya az ismerőseit vagy barátait látogatja meg, akkor is nélkülözhetetlen a babakocsi. Egy csendes szobába beállítva a babakocsit, a csecsemő ugyanolyan nyugodtan alszik, mint otthon.

A sportkocsiban az anya a már ülni tudó, tehát legalább féléves gyermekét viheti magával. Könynyebb és könnyebben is kezelhető, mint a merev babakocsi. Főleg a kis méretű, összecsukható sportkocsit lehet nagyon jól használni és jelent nagy kényelmet a mamának. Amikor a gyermek már járni, futni tud, akkor se hiányozzon a hosszabb sétánál a sportkocsi. A sportkocsi így mindig kéznél van, ha a hancúrozás és futkározás közben kicsit ki akarja a gyermek pihenni magát. Aludhat is a gyermek benne, ha a háttámaszt fekvő helyzetbe állítják.

A „kenguru” az anyának igen változatos helyzetekben rendkívül praktikus. Rengeteg előnye van annak, hogy a babát szorosan testén viseli. ĺgy könnyen halad a lépcsőkön vagy szűk helyeken, kényelmesen fel tud szállni a közlekedési eszközökre, nem szorul idegen segítségre, bevásárlás közben mindkét keze szabad. A baba a „kenguruban“ különösen jól érzi magát. Elsősorban azt élvezi, hogy szoros testkontaktusa van az anyjával. Az is fontos, hogy a gyermek ebben a helyzetében jobban láthatja a környezetét, aminek a szellemi fejlődése szempontjából van nagy jelentősége. Ortopéd szakorvosok körében fenntartások hangzanak el a „kenguru“ használatával szemben. Attól tartanak, hogy gerinckárosodásokat okozhat, különösen ha nagyon fiatal csecsemőket nagyon sokat a „kenguruba“ kötve hordozzák. Azt javasolják ezért, hogy a néhány hetes babákat fekve helyezzék el a „kenguruban”. Ha mégis függőleges helyzetben akarja a mama a fiatal csecsemőjét vinni, akkor olyan szorosan kösse be, hogy a kis testet jól megtámassza, különben könnyen összecsuklik. Az idősebb babákat ülő helyzetben a csípőjére vagy a hátára kötheti a mama. Az utóbbi helyzet az anya gerincoszlopának megterhelése szempontjából kedvezőbb.

Az állítható vállhevederrel és csatos övvel a babahordozó zsákot gyorsan és biztonságosan fel lehet venni. A 3 hónaposnál idősebb babák feje és háta számára megfelelő támaszt, tartást biztosít. Az, hogy milyen sokszor és mennyi ideig akarja a mama a gyermekét így hordani, elsősorban az erejétől, valamint attól függ, hogy a csemetéje jól érzi-e magát benne.

Az acélcsővel merevített (és a szállításhoz összehajtható) babahordozó ülőkét főleg hosszabb kirándulásoknál lehet jól használni. Idősebb gyermekeknek való, akik már biztosan tudnak ülni. (cs-l)