Tudattisztítás – az önsajnálat nem segít...

Kedvese félrelép, a munkahelyen leépítések vannak, a lakás a feje tetején áll. Ha az életünkből elveszítjük a biztos pontokat, könnyen kicsúszik a lábunk alól a talaj. De hogy lehet az, hogy valaki fejlődik ezektől a kihívásoktól, mások pedig teljesen összetörnek a súly alatt? A pszichológusok szerint vannak olyan képességek, amelyek elősegítik, hogy úgy bánjunk életünk krízishelyzeteivel, hogy azok ne csak nyomasszanak bennünket. Ezt a fizikai ellenálló képességet nevezzük rugalmasságnak. Rugalmasnak lenni azonban nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk a nehézségekkel, és nem is azt, hogy a problémákat és a vereségeket rózsaszín szemüvegen át szemléljük. Akinek szerencséje van, a rugalmasság képességével születik. Ha ön úgy érzi, nincs kellően megáldva ezzel a tulajdonsággal, ne törjön le: a krízismenedzsmentet sosem késő kifejlesztenie magában! Először is számot kell vetnie azzal, hogy milyen mértékben rendelkezik a rugalmassághoz tartozó hét képességgel, 21 kérdésből álló tesztünk pedig megmutatja, miben kell még fejlődnie.

1. Fogadja el a problémát!

A rugalmatlan emberek hajlamosak szőnyeg alá söpörni a negatív történéseket, és a munkába, az alkoholba, az evésbe vagy a tabletták okozta tompaságba menekülnek.

A rugalmasak azonban képesek elfogadni a dolgokat, de ez természetesen nem a beletörődéssel egyenlő. Ne harcoljon hát negatív érzései ellen, hagyja előtörni dühét, gyászát vagy a könnyeit! Csak akkor tud profitálni saját bölcsességéből, ha a valódi érzéseit felismeri, megéli, majd feldolgozza.

2. Keressen konkrétumokat!

Az önsajnálat idegen a rugalmas emberektől! Ők ugyanis nem dilemmáznak túl sokat azon, miért történt rossz velük, és miért pont ők érdemelték ki ezt a csapást. Az első sokk után felmérik a helyzetet, és megpróbálnak konkrét stratégiát meghatározni, mint például: „mit kell elintéznem, milyen időpontokat, megbeszéléseket kell elhalasztanom?“ Ez a céltudatos előrelátás nem engedi, hogy a nehéz időkben erőtlenné váljon.

3. Legyen optimistán realista!

Az optimizmus a rugalmasság legfontosabb alappillére. A rugalmas emberek nem cicomázzák a valóságot, a negatív eseményeket pedig csak átmeneti zavarnak tekintik.

Optimistábbá válhat, ha a pozitív dolgokat elraktározza, például: „sikeres vagyok, mert jól dolgozom” – ez nem öndicséret, hanem megállapítás, amely fejleszti az önbizalmat.

4. Tanuljon mások tapasztalataiból!

A rugalmatlan emberek folyton azon idegeskednek, hogy mit gondolnak róluk mások, és minden krízist személyes vereségként élnek meg. A rugalmasak ezzel szemben olyan tapasztalt barátokat gyűjtenek maguk köré, akikkel átbeszélhetik gondjaikat, és akik új perspektívákat tudnak felvázolni számukra. Bizonyítottan gyógyereje van a gondok kibeszélésének, hiszen miközben szavakba önti a történteket, egyben elemzi a szituációt is, ami segíthet megtalálni a megoldást.

5. Ne fogja a sorsra!

Ne ringassa magát abban a hitben, hogy problémája a sors akarata, mert ezzel a szükségesnél több helyet enged a negatív történéseknek.

A rugalmas emberek nem okolják a magasabb hatalmakat a szerencsétlenségük miatt, hanem megpróbálnak magyarázatot keresni a történésre, tanulni abból, vajon miért is eshetett meg ez a krízis. ĺgy keretek közé szorítják a problémát, ami az egyensúly megtartása szempontjából fontos, mi több, a nehézségekből is tanulnak.

6. Tervezzen előre!

A rugalmas emberek akkor is gondolnak a jövőjükre, amikor minden a legnagyobb rendben van. Már akkor kidolgozzák a stratégiájukat a kellemetlen, váratlan események bekövetkeztének esetére. A tervezéssel megpróbálják elejét venni a nehézségeknek, és jelenlegi életmódjuk megváltoztatására is vannak alternatíváik. Meglátja, a fiókban fekvő B terv biztonságot ad!

7. Ne magát okolja a történtekért!

A rugalmatlan emberek mindenért magukat okolják. A vétkesség, a kiúttalanság majd a depresszió érzése mind ennek a következménye. A rugalmasság tartozéka, hogy képesek vagyunk meglátni azokat a tényezőket, amelyek az eseményekhez vezettek. Kutatások szerint az önmarcangoló, folyton magukat okoló embereknek átlagosan 140 napra van szükségük, hogy kezelni tudják a problémát. Aki azonban tisztában van azzal, hogy nem feltétlenül csak ő felelős a krízis kialakulásáért, annak csak 60 napra.