„Szinte nem ismerek a fiamra”

Akaratos volt, s ha nem az történt, amit ő akart, hisztizett. Az óvodában durva volt, az óvó nénik panaszkodtak rá, a szülők folyamatosan kapták a szomszédok, rokonok rosszalló megjegyzéseit nevelési módszerükkel kapcsolatban. Szégyellték magukat az utcán, a buszon, Kubko rettenetesen viselkedett mindenhol. Amikor iskolás lett, a problémák csak fokozódtak, a szülők magukban keresték a hibát. Pedig nem ők hibáztak, és Kubko sem neveletlen, rossz gyerek, hanem hiperaktív.

„Mindig rettegés fogott el, amikor szülői értekezletre kellett mennem, mert másról sem hallottam, csak arról, hogy Kubko nem figyel, Kubko zavarja az órát, Kubko viszszabeszél, Kubko egyszerűen nem való iskolába…” – emlékezik vissza Morávekné a négy-öt évvel ezelőtti eseményekre. – Pedig később kezdett iskolába járni, mert a pszichológus azt mondta, nem fogja kibírni az órát, nem tud végigülni 45 percet. Igaza lett, az első két óra valahogy elment, de a negyediken kezdődtek a bajok. Zavarta a többieket. Az idősebbik fiam és a legfiatalabb lányom problémamentes, semmi gond nem volt velük, de Kubko mindent „bepótolt”. Pedig a tanulással nem volt probléma, viszonylag intelligens, okos fiú. Csak a viselkedése... Azt tudtuk, hogy hiperaktív, s azt is, hogy ezt lehet kezelni, de nem tudtuk, hogyan. A pszichológus azzal biztatott, hogy majd kinövi. Igen ám, de rettegve gondoltam arra, hogy addig még hány szülői értekezletet kell átszenvednem, szégyenkezve végighallgatnom. Meg hát sajnáltam a fiút, hiszen talán ő maga sem tehetett arról, hogy olyan izgő-mozgó – meséli az édesanya középső fia történetét.”

A családban már mindenki tudott a problémáról, s egy baráti összejövetelen, ahol szó esett erről-arról, az édesanya megtudta, hogy Pozsonyban van egy egyedülálló műszer. Azonnal érdeklődött, s kinyomozta, hogy biorezonanciás műszerről van szó, hogy az EU-országokban, de főleg Németországban, Lengyelországban és Oroszországban elismert és közkedvelt. Az első szakaszban a szervezetet megszabadítja a stressztől, helyreállítja az egyensúlyt, a második szakaszban ráállítja a szervezetet a megfelelő energiafrekvenciára. Az édesanya elmondása szerint négyszer voltak kezelésen, és a hatás szinte hihetetlen. „A pedagógusok sorra telefonálnak, s kérdezik, mit történt, mi okozta a változást. A fiam nyugodtabb, már gond nélkül végigüli az órát, nem izeg-mozog, nem zavarja a többieket. Lehet mellette tanulni, és ő is tanul. Szinte nem ismerek a fiamra, teljesen megváltozott. Nagyon örülök, hogy így alakult a dolog, hiszen azóta mintha kicserélték volna. Már alig várom, hogy legyen szülői értekezlet, hogy végre én is nyugodtan ülhessek, s ne kelljen szemlesütve hallgatnom.” (ki)

A stresszhormon és a magzat

A leuveni kutatók 71 – egyébként lelkileg teljesen egészséges, semmilyen pszichiátriai kezelés alatt nem álló – nő terhességét kísérték végig, majd 8-9 évvel később megvizsgálták őket és elsőszülöttjüket. Egyértelmű volt a következtetés, hogy a terhesség idején átélt folyamatos, felfokozott izgalmi állapot magatartási, összpontosítási problémákat okoz a születendő gyermeknek. Azt tartják valószínűnek, hogy a stresszes állapot során a véráramba jutó hormonok a magzat szervezetébe is beépülnek, s befolyásolják agyának fejlődését. A kutatók szerint csak a folyamatosan fennálló stressz okoz a későbbiekben problémát, attól senkinek sem kell tartania, hogy a néhány percen át tartó ijedtség károsíthatja a babát. Ám az átélt stressz mennyiségének csökkentése érdekében meg kell tanulnia minden kismamának a lazítás mikéntjét, hogy enyhíteni tudja az óhatatlanul bekövetkező feszültségeknek a magzatra gyakorolt káros hatásait.