Soha ne adják fel!

A melléklet olvasása közben arra az elhatározásra jutottam, hogy megosztom a kedves olvasókkal életem egyik nehéz szakaszának élményeit.

Három hónap próbálkozás és kilenc hónap problémamentes terhesség után tizennégy évvel ezelőtt egészséges fiúgyermeknek adtam életet. Két évvel később férjemmel úgy döntöttünk, jöhet a testvérke. Sajnos a hónapok csak teltek, eredmény nélkül. Két év után teherbe estem, de a magzat nem volt életképes és elvetéltem. A családban születtek babák, újra erőt gyűjtöttünk, és folytattuk tovább a kezeléseket. Többször átestem petefészek átfújatáson, számtalan hormonkezelésen, többször végeztek mesterséges beültetést, fordultunk természetgyógyászhoz, csillagászhoz, idegenek irányították életünk legbensőségesebb pillanatait. Mivel már egy gyermekünk volt, nem tanácsolták a lombikbébit. Annak, hogy valaha teherbe esem, az orvosok minimális esélyét látták. Egy évig hormonális kezelésben részesültem, átéltem a változókor minden tünetét. 2001 májusában csoda történt. Az akkori orvosom nagy ámulatára, az ultrahang terhességet mutatott ki. Öt hónapig, amíg át nem estem a magzatvízvizsgálaton, csak a férjem tudott a terhességről. Kilenc problémamentes és örömteli hónap után 2002. februárjában – 37 évesen – egészséges kislánynak adtam életet. Tímea beragyogja életünk minden percét, elfeledtetve tíz év gyötrelmeit. Az elmúlt évek nehezen sűríthetők bele pár sorba. Biztos vagyok benne, hogy a mi esetünk nem egyedülálló. Szeretném üzenni mindenkinek, hogy ne adják fel! Katicabogár