Olyan, mint a többi, csak cukorbeteg

Ha a szülő is és a nevelők is biztosak akarnak lenni abban, hogy a cukorbeteg gyerek bírja a napi iskolai hajszát, szorosan együtt kell működniük. Egymással is, de a bármikor segítségre szoruló cukorbeteg iskolással is.

A gyermekkorban leggyakoribb endokrin betegségnek, a gyermekkori cukorbetegség terápiájának célkitűzései részben általánosak, részben speciálisak. Általános célkitűzés a diabétesz ismert tüneteinek a megszüntetése, és a kezelés kapcsán fellépő hipoglikémia megelőzése, valamint a normál vércukorszinthez közeli értékek elérése.

Jó állapot, jó közérzet

A tartósan jó anyagcserehelyzet elérését lehetővé teszi a ma már megoldható rendszeres vércukorszint-ellenőrzés, a naponta három vagy több alkalommal adott inzulininjekció, valamint az, hogy az életkornak megfelelő kalória- és tápanyagszükségletet biztosító étrendet a betegség követelményei szerint tudjuk összeállítani. Ez utóbbira tanítsuk meg a cseperedő gyermeket is. A napi energiaszükséglet kiszámítása: 1000 kcal (alap) + életév x 100 kcal (12 éves korig).

Tápanyagok aránya:

Szénhidrát: 50-60%

Fehérje: 15% (albuminuria esetén kevesebb mint 10%)

Zsír: 25-30% (telített/telítetlen arány 1:1)

Alapkövetelmény, hogy a javasolt napi szénhidrátmennyiséget a gyermek ne lépje túl, kellőképpen szétosztva fogyassza el, valamint a szülő és a gyermek vegye figyelembe a szénhidráttartalmú ételek glikémiás indexét (felszívódási gyorsaságát) is.

A kis cukorbetegek gondozása

Jó kezelési eredményekre annál a cukorbeteg gyermeknél számíthatunk, akinek a családja ezeket a feltételeket teljesíti. Ez a jövőre nézve is meghatározó: egyúttal megalapozza azt is, hogy a beteg az iskolában és majd egész életében betartsa az így megszokott étkezési szabályokat. A jól kezelt gyermek jó állapotban, egyensúlyban van.

A késői szövődmények megelőzésére, a cukorbeteg gyermek jó általános állapotának fenntartására a vércukorszint normalizálásának van döntő szerepe. Célszerű, ha a cukorbeteg gyermek kezelését olyan terápiás csoport végzi, amelynek tagja a diabéteszben nagy gyakorlattal rendelkező gyermekgyógyász szakorvos és nővéredukátor, az ugyancsak speciálisan képzett dietetikus és az úgynevezett szociális munkás, aki a cukorbeteg gyermek családjának problémáival foglalkozik. Az inzulinkezelés választható stratégiáját az orvos szisztematikus kezeléssel állapítja meg, az otthoni vércukorszintméréshez a társadalombiztosítás ingyenesen biztosítja a hordozható vércukormérő készüléket és a hozzá tartozó tesztcsíkot.

Sajnos előfordul, hogy egyesek eltitkolják az iskolában a cukorbetegségüket, ami a gyermek részéről talán érthető, de a szülők ne tegyék! Ha egy iskolás szeretne olyan lenni, mint barátai, osztálytársai vagy legalábbis nem abban akar különbözni tőlük, hogy ő beteg, a titkolózás érthető. De hogy ne is sejtsék, hogy esetleg segítségre szorul, az nagy gondot is okozhat. E sorok írója három budapesti általános iskolát, illetve egy középiskolát ostromolt a kérdéssel, hány diabétesz gyerek tanul náluk, de pontos választ nem kapott. Akadt iskolatitkár, aki szerint a gyermek személyiségi joga eltitkolni betegségét. Hát… így is fel lehet fogni. Bár szerintem nem helyes. A szülőnek, ha biztos akar lenni abban, hogy kisiskolása jó kezekben van, amikor fél napnál is hosszabb ideig távol van tőle, kell találnia az intézményben olyan személyt, aki odaadó figyelemmel követi gyermeke állapotát. De mi volna, ha maga az iskola találna olyan nevelőt (hiszen az iskolaorvos sincs mindig az intézményben), aki képzett (netán diabéteszes?), és baj esetén tudna segíteni. Nem olyan nagy kérés ez, amit ne lehetne megoldani – olyan sok országban sikerült már.