Munkahelyi félelmeink...

Munkahelyükön attól tartunk, hogy az elvárt teljesítményt nem produkáljuk, félünk a nehezen kezelhető ügyfelektől vagy a főnöktől. Egy vállalat teljesítménye szempontjából sem lehet mindegy, hogyan érzik magukat az alkalmazottak munkahelyükön. Hiszen a legtöbbet aggályoskodó dolgozók kevésbé produktívak, munka közben leblokkolnak és gyakrabban betegek. Igaz, hogy néhányaknak egy kis izgalom szárnyakat ad, és csak ezáltal kerülnek csúcsformába. Veszélyessé mindez akkor válik, ha nem látunk többé esélyt arra, hogy saját erőnkből felülkerekedjünk a helyzeten. Mindennek következménye a mély belső nyugtalanság és elégedetlenség, az alvászavarok, vagy akár az alkoholhoz és a tablettákhoz fordulás, valamint a fokozódó pánik. Az ördögi körből azonban ki lehet törni.

A gondolkodás edzése

Gondoljuk át alaposan érzéseinket. Egy könyvelő tárgyilagosságával és mindenféle értékelés nélkül készítsünk egy listát minden olyan dolgot feljegyezve, amely szakmailag félelemmel tölt el bennünket. ĺrjuk össze ezeket a dolgokat 2-6 héten keresztül, sorszámmal és dátummal ellátva. ĺgy kialakítjuk a távolságot, amely az első feltétel ahhoz, hogy a tehetetlenségből kizökkenjünk.

Vegyük szépen sorra a lista pontjait. Ezúttal azonban képzeljük magunkat a vigasztaló szerepébe.

Gondoljunk ki megnyugtató mondatokat, melyek a pánik begyűrűzését megfékezik. Keressünk nyomós bizonyítékot gyanúnk igazolására, ami talán emiatt alaptalannak tűnik majd. Például ilyeneket, hogy fel akar-e számolni a vállalat állásokat, utalt-e a főnök arra, hogy nincs megelégedve velünk, milyen gyakran kritizált vagy dicsért bennünket. Nagyon megnyugtató lehet az is, ha máshová nyújtunk be pályázatot. Ily ódon felmérhetjük „piaci értékünket” és talán azt is tapasztaljuk, hogy jó esélyeink vannak a szakmában. Fontos, hogy tegyünk valamit azért, hogy a passzivitásból kilábaljunk, és ne csak borús gondolatokat tápláljunk.

Győzzük le a gondolkodási blokádokat, melyek (nem kizárólag munkahelyi) életünk veszélyes, számunkra súlyos sebeket okozó helyzeteire emlékeztetnek. Az a felismerés, hogy „végül többnyire jól kézben tartottam a kritikus helyzeteket”, a megtört énünkbe új erőt önt.

Végül trenírozzuk cselekvőképességünket! Naponta jegyezzük fel a munkahelyen felmerülő aggályos helyzeteket és azt, hogyan viselkedtünk eközben. Pár nap múlva (legjobb, ha még a hétvége előtt) írjuk le, milyen lett volna az okos és bátor magatartás. Négy hét elteltével már mindennap úgy fogunk cselekedni, mintha nem félnénk semmitől.

A test edzése

A mentális edzést lazító gyakorlatokkal egészítsük ki, melyeket minden reggel el tudunk végezni. Például feküdjünk hanyatt a földre, csukjuk be szemeinket. Feszítsük meg izmainkat, maradjunk így egy ideig, majd lazítsunk a lábfejtől kiindulva a combokig, majd az ujjainktól egészen a vállunkig, a fenéktől kiindulva a háton át a nyakunkig és az alhasunktól a mellen át az arcunkig. Érezzük, ahogy testünk valósággal belesüllyed a földbe. Hagyjuk, hogy a kéz- és lábfejtől kezdődően az erő érzése kiáradjon testünkbe, mintha beleivódnánk a földbe. Ne csak a krízisek idején gyakoroljuk!

A pánikérzetet váltsuk cselekvésre. Űzzünk kitartást növelő és erőfejlesztő sportokat, például kocogjunk, teniszezzünk, gyakoroljuk a testépítést, röplabdázzunk. Naponta egyszer derekasan izzadjunk ki, így leépítjük a szorongásért és a stresszért felelős hormonokat, és egész lényünk erőt sugároz majd.

Gondoskodjunk elegendő alvásról és egészséges táplálkozásról. Gyakoroljuk a magabiztos fellépést azzal, hogy a jövőben több figyelmet fordítunk a testbeszédre. Figyeljük meg például, hogy öntudatos kollégáink mekkora helyet foglalnak el a megbeszélések alkalmával és próbáljuk meg „térfoglalási” technikájukat átvenni.